Egy nőnek nincs szexuális élete. Vagyis van, de nem nagyon. Ha mégis, akkor nem beszél róla. Amikor mégis, akkor meg ribanc. Én most beszélek róla. De nem vagyok ribanc.

Negyven felett nem illik szexelni. Vagyis egy kicsit talán, férjjel meg kötelező, de a tapasztalatokat nem szabad elmondani. Vagyis szabad, de gáz nyilvánosan megosztani. A gyerek szerint egy anyuka ne csavarogjon, ne pasizzon, és főleg ne szexeljen! Remélem, ezt a véleményét előbb-utóbb kinövi!

Lassan hat éve vagyok egyedül. Előtte tizenöt évig éltem tartós párkapcsolatban. Még azelőtt meg gimnazista és nappali tagozatos egyetemista voltam, ennek minden velejárójával. Értsd: buli, pasik, pia, mámor. Tovább is tartott az egyetem, mint kellett volna. Nem értem rá a tanulásra, élnem kellett.

Szóval ivarérett korom óta folyamatosan pasizok és szexelek is. Sokat és jól, én legalábbis élvezem. Ha nem jó, akkor továbblépek. Esetleg kap egy második esélyt. Többre nincs időm, már elmúltam negyven, és még annyi mindent nem próbáltam.

A világ hazugsága az, hogy senki nem kezd nős, párkapcsolatban lévő pasival. Ebben a korosztályban ilyen nem nagyon van, sőt! Ja, és nem az én hibám, ha a kapcsolatból kitekint velem.

Vagy valami gond van kettejük között, és ezért lép félre, esetleg nála akad valamilyen zavar. A következő esetek lehetnek: elköteleződési problémák, szülő túlzott befolyása, – senki sem elég jó neki – kis farok, még számára sem világos szexuális orientáció. És van kivétel is: az, aki pont szakított vagy frissen vált.

Ezek a fő kategóriák, ezeknek vannak még további leágazásai, plusz a kivételek, amelyek, ugye, csak erősítik az általam felállított szabályokat. Hiszen ezek kizárólag az én szabályaim, ezért a kategóriák és azok elnevezései  is az én ötleteim alapján történtek. Ha mégis valamilyen hasonlóságot mutatnának más sztorijaival, esetleg általánosítani lehetne őket, az csak véletlen, semmi más.

Könnyen ismerkedem, de kizárólag azzal szexelek, akivel szeretnék. Nem mindenkivel, csak azzal, aki valamivel megfog. Vagy a szövegével, a fellépésével, a külsejével, a rámenősségével, a kitartásával, a kedvességével, a sajnálatom kivívásával, a meglepetéseivel.

Általánosságban mindenki dugni akar. Az is aki, nem. Vagy csak nem mutatja. A nős pasi is, és nemcsak otthon. Vagy otthon már nem is?!

A házassága válságban, és a hitvesi ágyban már régen nem történik semmi, legalább is ezt mondja, sőt magyarázza, sőt el is hiszi. Két dologra játszik. Az egyik, hogy megsajnálom: ő a jó pasi, nem kell már az asszonynak, és bizonyíthat magának, hogy ő még mindig nagy kan. Én lennék a másik dolog, a visszaigazolás. Persze, a saját nagyszerűségét alátámasztandó. Ha esetleg nem sikerül – mármint maga az aktus – akkor meg biztosan a stressz az oka… vagy én nem voltam elég ügyes.

Amikor elönti az agyát a vágy, mindent megígér. Nekem ez nem kell, de mégis megteszi. Sok pasi hiszi azt, hogy kötelező ígérgetni. Nehéz elhinniük, hogy nem kell manipuláció, mert a nők is felnőtt, döntésképes emberek, akik önálló döntést tudnak hozni, arról hogy akarnak-e szexet vagy sem. Ennyi idősen már más. Marhára nincs idő a nagy és átfogó kapcsolatalapozásra, és nem is szükséges. Csak óvszer kell. Felteszi azt a lemezt, amit szerinte minden negyven feletti egyedülálló nő szívesen hallgat: mi együtt, az erdő mélyén… egy gerendaházban… vagy tengerparton egy bungalóban, esetleg a havas hegyen egy kis házikóban a kandalló előtt, tetszés szerint variálható, ahová ő elvisz… és csak szex és gyengédség és csodálatos idill. Már előre el akar kápráztatni verbálisan is.

Máskor direkt módon, jobbik esetben indirekten a női rivalizálásra és versenyre játszik rá. A felesége/partnere ilyen és ilyen – általában nem túl hízelgő jelzőket használ – de te, vagyis én, jobban nézek ki, jobban élem az életem, jobb az ízlésem, jobb vagyok az ágyban. Szintén el akar kábítani.

Azonban minél nagyobb a bevezető, szédítő duma, annál kiábrándítóbb a vége. A verbális alapokra épített szex sosem jó. Kicsit olyan, mint az az orális szex, ami arról szól, hogy gyakorlatilag kidumálja magát az együttlétből.

Szóval, vegyem ajándéknak, hogy ő velem van. Tudja, mit kell(ene) csinálni, de csak ímmel-ámmal teszi. Vagy a másik baki, hogy akkora vehemenciával esik nekem, mintha fűrészelne. Ja, igen, a kedvemet biztosan elvágja.

Az együttlét után tisztul a tudata, fokozatosan tér vissza a valóságba. Húúúú, már ennyi az idő, menni kell a gyerekért, amúgy a felesége/partnere is milyen sokat dolgozik, most ajánlottak neki egy jobb pozíciót, és tök jól fog keresni, meg terveznek egy hosszú családi nyaralást is. Vagy nem mond semmit, csak öltözik, és már indul is. Napokra eltűnik, nem jelentkezik, csak két hét múlva. Dől belőle a panasz, nehéz az élet, a gyerek szemtelen, az anyja betegeskedik, nincs kinek elmondani, meg el is akar válni, nyugalmat akar. Akarok-e a nyugalom szigete lenni? Ő ezt megteremti nekem.

Persze nem most, de én nem is akarok a nyugalom szigete lenni, ráadásul megmenteni sem kell engem semmitől és senkitől. Csak a jelenben kell(ene) élni... és élvezni azt, ami van.

ÁtlagEdit