-

Szóval a divat. Muszáj azzal a kijelentéssel indítanom (nehogy elbizonytalanodjatok), hogy én nem értem a divatot. Se az előállítóit, se a követőit. De főleg a követőit.

Miért csináljuk – mi... nők –  ezt magunkkal? Úgy értem, nincs feltétlenül bajom azzal, aki követi a divatot, de azzal, aki vakon követi, azzal… azzal sincs, inkább csak nem értem.

Nem lehetne kis kritikával kezelni a tervezők iránymutatásait? És csak azért, mert Heidi Klumnak jól áll a cicanaci, nem kellene talán belegyömöszölődni egy ugyanolyanba annak is, akinek nem áll jól. Persze költői kérdés ez, álságos érdeklődés a részemről, mert a választ pontosan tudom: de. Viszont:

mivel nagy divat az önkritika teljes hiányát a „mindenki viselje azt, amiben jól érzi magát”– feliratú csomagolópapírba tekerni, önvédelmi okokból elkerülném, hogy egyenlőségjelet tegyek az ész nélküli vásárlás és az esztétikai környezetszennyezés közé.

Fáradt vagyok és gyenge, és nem szeretném, ha egy bepöccent divatmaca rajtaütésszerűen bekopogna a tűsarkújával a fejemen.

Úgyhogy: kedves ötletgazdák, iránymutatók, gyártók és terjesztők! Őszintén gratulálok, mert zsenik vagytok! Zsenik, akik a divatos és trendi címkék kitalálásával elértétek, hogy mi, nők (én valójában nem, csak az indulatok tompítása miatt használtam a többesszámot) nemcsak megvesszük, de hordjuk is a szarjaitokat, függetlenül attól, hogy azok mennyire randák, kényelmetlenek vagy teljességgel használhatatlanok.

Tényleg csak szemezgettem a kedvenceimből:

1. Cicanaci

Bocsánat. Leggins. A cicanaci gáz, a leggings menő. Értitek?? Olyan ez, mint amikor a kétévestől megkérdezed, hogy kérsz disznósajtot? Mire ő: fujj, azt nem szeretem. És préshurkát? Az jöhet, az a kedvencem. Azzal a különbséggel, hogy a leggingset többnyire nem kétévesek veszik. A leggings mindenkinek jól áll. Kivéve, akinek nem. És ők vannak többségben. Viszont, ha egyszer ez a divat, akkor nincs mese. Elé kell állni a divatlövedéknek szépen bekötött szemmel, hagyni kell, hogy becsapódjon a testünkbe, majd lassan el kell vérezni, ha már így alakult. Vaaaagy… mert van egy másik megoldás is: meg kell tudni hozni a döntést, hogy jól áll-e vagy sem, és ha nem, akkor ott kell hagyni a boltban azok számára, akik nem tudják meghozni ezt a döntést... vagy rossz döntést hoztak.

2., 3., 4. Gumicsizma, gumipapucs, gumitáska

Hát, ezekről ódákat tudnék zengeni. De sejtve, hogy alacsony az ódatűrő küszöbötök, visszafogom magam. Ki gondolta volna, hogy a gumi egyszer ekkora teret hódít magának a divatiparban? Kiderült, hogy gumiból szinte bármit meg lehet csinálni. Cipőt, táskát, nőt… mindent. Tényleg azt akarom, hogy gondolkodjunk el együtt azon:

mi visz rá egy nőt arra, hogy bemenjen a cipőboltba, és azt mondja: egy gumicsizmát kérek. Ne értsetek félre, ganézáshoz nyilván jól jön. De plázázáshoz? Biztos ott is van esély arra, hogy az ember szarba lépjen, de relatíve kevesebb.

Istenem… akár fizetnék is, ha láthatnám egy-egy nagypapa arcát, amikor először pillantja meg a frissen szolizott unokáját csillogó gumicsizmában betipegni a nagyi pogácsaszagú, linóleumozott konyhájába.

Aztán itt van a gumipapucs. A kínai gumipapucs büdös, de olcsó, a nem kínai nem büdös, viszont többe kerül, mintha valamilyen rendes anyagból lenne, és nem úgy nézne ki, mintha egy vak tervező készítette volna csúnyán bebaszcsizva félálomban. Hülye, akinek nincs otthon ilyenből egy pár. Vagy csak… nem tudja, mit jelent a trendi. Bár ez a kettő, ugyebár, ugyanaz.

És most jön az, amire még a gumicsizma és gumipapucs megjelenése után se voltunk felkészülve: a gumitáska! Értem én, hogy minden csak megfelelő marketing kérdése, de ilyen táskát két éve még csak egy kertészeti boltban tudtam volna elképzelni. És akkor se fizettem volna érte, csak akkor, ha ezzel akartam volna megóvni a csomagtartó kárpitját a kiszakadt műtrágyás zsákból kihulló műtrágyától. Most viszont? Trendi akarsz lenni? Irány a gumitáska bolt. Bocsánat! Én egy hülye vagyok. Ez ugyanis valójában nem gumitáska. Hát az má’ hogy hangzik, nem? Tök gáz. Ez valójában, egy nemíromkibegbazbeg… ha náthás az eladó.

És eladják! Mondjuk, meg is értem. Egy Balatonátúszásnál állati hasznos lehet, hogy nem ázik be mindenhol.

5. Táska, amit könyékhajlaton kell hordani

Nos, tényleg szeretném elkerülni a fejre koppintást, de miért veszünk olyan táskát, amit a könyékhajlaton kell hordani? A válltáskában pont az a csodálatos, hogy gyakorlatilag magadon hordhatod a fél ruhatáradat, minden piperecuccodat, a férjed összes bankkártyáját, sőt akár még a férjedet is, ha ilyen mazochista vagy, és mégis mindkét kezed szabad marad. Mindez a könyékhajlatra akasztott táskával megszűnik.

A testedet olyan alakba hajlítod, ami nem kényelmes, nem szép, de legalább nem is praktikus… teszed mindezt miért? Hogy ráakaszthass egy táskát! Hát bazmeg!

És neeem… ne mondd, hogy a magassarkú is ilyen, mert nem. A magassarkú igenis egy esztétikai tuning. De ezt a táskatípust nekem nem tudod megmagyarázni.

6. Flatform

Hogy a vastag gumitalpú cipőt, szandált így hívják, ez most derült ki számomra is. Flatform. Milyen állati trendin hangzik, nem? (Ó, ha hallanád a hangsúlyomat, de jó lenne…nekem.)

Azt hittem, a cipődivat hanyatlásán túl vagyunk a csótányroppantó vagy másn éven holdjáró kipipálásával. De nem. Itt a flatform. Ha hűen követed a divatot, úgy nézhetsz ki, mintha nem is a majmoktól származnál, hanem a patásoktól. A flatformban egyébként az a jó, hogy nemcsak önmagában néz ki szarul, hanem felvéve is. Mintha beleléptél volna valamibe (amitől a gumicsizma egyébként megvédett volna, de persze megint szarul választottál), amit sehogy sem sikerült lekaparnod a cipőd talpáról, ezért úgy döntöttél, inkább együtt élsz vele. Vaaagy, mintha egyik lábad rövidebb lenne, mint a másik, de nem tudtad eldönteni, melyik, így biztos, ami biztos, mindkét oldalt korrigáltad egy ilyen ortopéd lábbelivel.

Tudnám még folytatni a sort, elhihetitek. De nem teszem. Gondolom, sőt: már-már félek tőle, hogy ezek közül valamelyik biztosan van neked is otthon. Vagy mindegyik. Nekem persze egyik sincs. Mondom, hogy nincs! De ha lenne, akkor biztos lehettek benne, hogy meglenne rá a magyarázatom. Hogyhogy mi?

Hát, hogy megvettem, mert… tetszik. Márpedig a tetszik egy nőnél simán kiüti a helyéről semmiresemjóhülyeség tényét.

Mert ilyenek a nők. Sokan. Én persze nem. Mondom!

Kormos Anett