(Hirdetés)

Emlékeztek még, amikor a South Park egyik részében Mr. Mackey, a suli pszichológusa bemegy a diákokhoz, és a drogról tart nekik előadást? Ha nem, akkor nézzétek meg gyorsan itt, aztán folytatom:

Szóval az van, hogy magamban is így kellett mantrázni azt a bizonyos dolgot.

A sport jó, értem? Az úszás is jó, ezt is értem?

Mert – nem szépítek – én bizony mindig is egy lusta malac voltam. Ellustultam, mert szerencsés vagyok. (Illetve eddig az voltam.) Soha nem kellett sokat tennem azért, hogy kinézzek valahogy. De ennek vége. Egész egyszerűen elegem van magamból, abból, hogy lusta vagyok, hogy a béka segge alatt van az állóképességem, és végül, legutolsó sorban abból, hogy lassan bele se férek a ruháimba. (Figyelitek? Ez van legutolsó sorban, mert egyáltalán nem vagyok hiú... hahaha).

Szóval elkezdtem úszni.

És azonnal rájöttem valamire. Arra, hogy ha nem ilyen későn fedezem fel magamnak ezt a sportágat, akkor bizony most én lehetnék Hosszú Katinka. Vagy Michael Phelps. (Mert miért ne?) A reménység, az új olimpikon... vagy a régi, aki sorra nyeri az aranyérmeket, és letaszít mindenkit a trónról, megdönti az univerzum összes eddigi rekordját.

De nekem van önkritikám, és belátom, mindehhez már túl késő, bármennyire tehetséges vagyok ebben (is).

Viszont lelekesedésem töretlen, úgyhogy összeszedtem néhány pontban, miért kezdjétek el ti is:

1. Hajnalban kelni jó, erről már ITT írtam. Hajnalban úszni pedig még jobb, mert teljesen máshogy indul így a nap, sokkal frissebb, kipihentebb, kisimultabb és kondíciózusabb (ilyen szó létezik? – a szerk.) leszel, ha reggel mártod bele magad a két méternyi 19 fokba.

2. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ahol medence van, ott jó eséllyel vízilabdás fiúk is megfordulnak. Fogalmam sincs, melyik csapat edz ott, ahol én, (és persze nem árulom el, hogy melyik uszodába járok), de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy izmos férfiak trappolnak el a medence mellett, és épp az én sávomban mártóznak meg a vízben, hogy ne legyenek annyira felhevültek, amikor beleugranak a... na jó, abbahagyom.

3. Már az első alkalom után azonnal érezni lehet a változást. Legalábbis mentálisan. Úsztam egy órát (kisebb-nagyobb szünetekkel), és úgy mentem haza az usziból, mintha én volnék Michael Phelps és Hosszú Katinka baromi tehetséges szerelemgyereke.

4. Az ember mindig szexisebb, ha vizes a haja és a bőre (ez rendkívül fontos szempont).

5. Egy hónapig iszonyatos hátfájás gyötört. Na, az már elmúlt. Az úszás átmozgat, kilazít, megmasszíroz.

6. Nem szól hozzád senki, nem bámul senki, mindenki magával van elfoglalva. El tudsz képzelni egy ilyen világot? Ott van tőled néhány lépésnyire, bármelyik usziban.

7. Annyira menő azt mondani az irodában, hogy voltam hajnalban úszni. A kollégák csillogó szemmel néznek majd rád, sőt az első alkalmaknál valóságos népünnepélyt rendeznek a tiszteletedre. Később ugyan lankad ez a lelkesedés, de azért még mindig látod, hogy nedves a szemük, ha bejelented, hogy te igenis úsztál egy órát reggel.

Szóval az úszás jó, érted?

Szentesi Éva

A képek a szerző tulajdonában vannak.