Beck Monikáról óvodás korában derült ki, hogy lyukas szívvel született. Az orvosok „normális” életet ígértek neki, de húszévesen végül pacemakert kellett beültetni a mellkasába. Ma a BSI Szív Futónagyköveteként vesz részt versenyeken és a budapesti Ironmanre készül. De nem volt neki egyszerű idáig eljutni.

„Spinning edzésen voltam. Egy hosszú síkmenetnél becsuktam a szemem, és láttam magamat a biciklin ülve, Budapest utcáin tekerve. Láttam magam a nyári triatlonversenyen. 1,5 km úszás, 40 kilométer bringa, 10 km futás. Meg akarom csinálni. De tudom, hogy az utolsó pillanatig leállíthatnak az orvosok, és mondhatják azt, hogy a fél év felkészülés ellenére, nem állhatok rajthoz. Ahogy én is kimondhatom ugyanezt. Ma már tudom, hogy fontosabb az egészségem, mint a rengeteg belefektetett munka,” – kezd bele történetébe a wmn.hu kérdésére Monika.

Beck Monika négyéves koráig teljesen egészséges kisgyereknek tűnt. Aztán kórházba került egy vesegyulladással, és a kivizsgálások közben kiderült: lyukas a szíve, vagyis a két pitvar között egy akkora rés tátong, ami biztosan nem fog magától beforrni. A pici lányon több órás nyílt szívműtétet hajtottak végre, hogy összevarrják a lyukat. „Ne aggódjanak, nem lesz ugyan belőle sportoló, de teljesen normális életet élhet majd” – mondta a szívsebész a szülőknek. Akik végül nem is aggódtak: noha vigyáztak a kislányra, törekedtek arra, hogy ne óvják túl. Így telt el tizenöt év, Monika felnőtt, és egyszer csak jött az első rosszullét. Aztán egyre többször sötétült el körülötte a világ. A rosszulléteket szívritmuszavar okozta, és egyetlen megoldást láttak a kezelőorvosai; hogy pacemakert kapjon. Monika újból a műtőasztalra feküdt, beültették a szívébe az első szívritmus-szabályozó készüléket.

fotók: Smith Bernadett Noa

„Gyerekként nem éreztem, hogy más vagyok, de a pacemaker mindent megváltoztatott. Nagyon sok csalódás ért” - meséli a ma negyvenes nő. Nem engedték természetes úton szülni, nem kapott meg állásokat miatta, és nem köthetett életbiztosítást sem, mert a pacemaker ott volt a kizáró feltételek között. „Igen, a pofonok miatt kialakult bennem egy nagyon erős bizonyítási vágy. Meg akartam mutatni, hogy pacemaker ide vagy oda, én vagyok valaki, képes vagyok egészen extrém dolgokra is, nem gátol engem semmiben.”

„Csináltam őrültségeket. Mondjuk, nehogy már ne ugorjak le egy hatméteres kanyonból! És leugrottam. Ez volt az én második kamaszkorom.”

Az orvosai persze egyáltalán nem értékelték Monika vakmerőségét. Cseppet sem finoman figyelmeztették, hogy ideje lenne felnőni, mert az életével játszik. „Márpedig nekem akkor már volt két gyerekem. Megértettem, hogy nincs más választásom: be kell tartanom a szabályokat. A szabályokat, amelyek értem vannak, és nem ellenem.”

Az extrém sportok, és néhány nem igazán neki való sportág kipróbálása után 2011-ben tette meg az első bátortalan futólépést. „Mindig gyűlöltem futni. De akkor valami megváltozott. Annyira nőiesnek, könnyednek éreztem magam futás közben, és ez tetszett! Ráadásul az orvosom is rábólintott, persze, szigorú szabályok betartása mellett.”

„Én nagyon sokat köszönhetek a futásnak. Leginkább azt, hogy szabálykövetővé tett.”

Monika kardiológusa ugyanis azzal a feltétellel engedélyezte a futást, ha az összes előírást betartja, és tiszteletben tartja, amit mondanak neki. És ő így is tesz, inkább egy kilométerrel kevesebbet kocog, mint többet. Aki rendszeresen fut, tudja, könnyen elragad az endorfin, egy futónak nagyon nehéz ilyen fegyelmezettnek maradni. Tőle is sokat kérdezik: „és te betartod, amit az orvosok mondanak?” Be. Az élete múlik rajta.Beck2

Az elmúlt öt évben futott kamasz lányával, kajakos fiát kísérve edzés közben a Duna-parton, a férjével meg párterápiaként, meséli mosolyogva. „Ez utóbbi abból áll, hogy futunk együtt, én beszélek, ő meg hallgat. És cipeli a palackot, hogy el ne maradjon a frissítés” – teszi hozzá nevetve. A kezdeti kocogásokból pár év alatt egyre hosszabb távokig jutott el, tavaly már három félmaratont is futott, de aztán egy egészségügyi probléma miatt kisebb pihenésre kényszerült. „Az első napokban sírtam a csalódottságtól, de végül elengedtem. Hagytam, hadd regenerálódjon a szervezetem, és pihenjen a szívem. Egy hónap után először három kilométert futhattam, és a világ legjobb futása volt!” – meséli.

Pedig nem sokkal korábban még minden futó álmát, „fehér elefántját” forgatta a fejében. „A harmadik félmaraton után azt mondtam Merkely professzornak: a következő talán a harminc kilométer lesz, és aztán nagyon szeretném megpróbálni a maratont.

Sosem felejtem el, a doktor úr csendesen annyit mondott: Monika, ez nem a te távod. Ennyiben maradtunk. Az életem a maratonnál is fontosabb.

Nem kérdeztem, értettem az üzenetet. Abban a pillanatban engedtem el a maratont.”

Helyette olyan kihívás elé állította magát, amelyet magyar pacemakeres még soha nem teljesített: az idei IRONMAN triatlonverseny sorozat 5i50 Triathlon Budapest eseményén fog rajthoz állni. Ez a triatlon sportág olimpiai távja: 1500 méter úszás, 40 kilométer kerékpározás, 10 kilométer futás a város legszebb részein. Ebben egy komplett csapat segíti: dr. Zima Endre kardiológus – aki maga is ironman –, egy táplálkozással foglalkozó szakember, valamint Kropkó Péter triatlonista, ötvenegyszeres ironman és csapata. Ebben a teambe kapcsolódnak be a Polar cég munkatársai, hiszen Monika esetében a pulzuskontroll a legfontosabb eszköz és visszajelzés a terhelhetőségéről, pulzusgörbéjét minden edzést követően azonnal kiértékelik a szakemberek. Orvosaival abban állapodtak meg, hogy bármikor leállíthatják a felkészülést, akár a rajtvonalon is. Monika ezt elfogadta.

„Elmúlt már a második kamaszkor, nincs teljesítménykényszerem. Bármi áron nem akarom végigcsinálni, hiszen a szívem fontosabb. De azért nagyon vágyom rá. És ha utolsónak fogok beérni, a saját versenyemen már akkor is én lettem az első.”

Prónay-Zakar Gina