Amikor a szüleim a gyerekeket és a neveinket tervezték, arra jutottak, hogy olyan neveket adnak nekünk, amelyek nem becézhetők. Komolyak. Maximum kicsinyítőképző rakható a végükre. Meg amúgy sem bonyolították agyon a keresztneveket. Engem anyukám után neveztek el, így lettem Edit. Oké, azért ennyire nem egyszerű. Anyukámnak ez csak az álneve. Születésekor Juliannának nevezték el a nagymamám után. De igazából ezt ők sem szerették. A falujukban minden tehenet Katinak vagy Julcsának hívtak. Tényleg tehenek, ne feledjétek, a múlt század közepéről van szó! Ezért Editnek szólították az első pillanattól. Mert az olyan vagány volt. Anyukám soha nem volt igazi Edit, ezért amikor én megszülettem, ezt a nevet kaptam. Komolyan hangzó keresztnév, ami elég ritka. Igen, akkoriban a Mónika, Andrea, Krisztina volt a menő. Nekem kicsit öregesnek tűnt a nevem, nem volt aranyos, maximum Editke lehetett belőle. Az iskolában, amint megtanultam írni, szerettem volna valami klasszabb nevet. A Zsófia tetszett, és abban reménykedtem, hogyha majd lesz lányom… Persze nem lett, és a Zsófia nevet is kinőttem. A testvérem a Károly nevet kapta apukám után. A Karcsi becézést a szüleim elutasították, a Kareszt tartották egyedül elfogadhatónak. Apukámnak szuper beceneve volt: Kredi. A második öcsém elnevezését sem cifrázták túl: András, mint a dédapám. Ezt lehet becézni Bandinak, de ezt mi sosem használtuk, csak az Andrist és Andriskát. Igen, három komoly név, ami amikor felnövünk tök jó lesz, de addig?

Gyerekkoromban, – és talán azóta is – szeleburdi voltam. Szélvihar módjára jöttem-mentem. Mindent leverve, elejtve, magamat megvágva. Ezen tulajdonságom miatt neveztek el a szüleim Szellőnek.

Ez lett a belső, családi nevem. Ami vicces és félreérthető, hiszen erősen emlékeztet a szellentés szóra. Persze semmi köze hozzá. Sőt, édesapám mindig a következő epigramma részlettel támasztotta alá a nevem:

„Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott / Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém."

Igen! Különlegesnek éreztem magam! Hány apuka szavalt el egy disztichont a lánya becenevéhez! Még akkor is, ha azt sem tudtam, miről van szó. De hetedik osztályos koromban már tudtam, ki írta, miért, és mi is az a disztichon. És igen, csak én éreztem magam vagánynak az elnevezés miatt, marhára nem érdekelt egy fiút sem kamaszkoromban a disztichonból eredő becenév. Nem lehetett vele pasizni.

Károly az öcsém. Ezt a nevet általában Karcsinak becézik. A szüleim nem. A családi becenévre hat évig kellett várni. Amikor a kisebbik öcsém megszületett, még nem volt beceneve. Mindenki Károlynak hívta. Ebből a kicsinek a magánhangzók mentek be a fülébe: áó, áó, áó, később: Táó.

Apukám vicces kedvében volt. Az én irodalmi alapú elnevezésem után, a szlenghez nyúlt, így lett az öcsém Tahó. Szeretettel mondva: Tahókám.

Ez még viccesebb volt, mint az én nevem. Bár az emberek inkább megbotránkoztak, hogy milyenapaazilyen?! Ugyanúgy nem értették, mint az én Szellő nevemet, és ugyanúgy akadályozta őt a kiskamaszkori csajozásban. Mert persze csak szűk családi körben használtuk, de mindenki tudta, és jól szórakozott rajta.

András 1981-ben született. Szüleim itt megtörtek, már cifrázták: Andris, Andriska. Az András elterjedt becézése a Bandi. Ezt semmilyen körülmények között nem használták, így aztán mi sem. Ha meg véletlenül így szóltak hozzá, nem hallgatott rá. Az ő családi beceneve egy ifjúsági film alapján született. Akik ebben a korban voltak gyerekek, mind emlékeznek a Csutak és a szürke ló meg Csutak a mikrofon előtt című filmekre. Csutak ügyes volt és okos, és általában a legkisebb. Így lett az ő neve is Csutak.

A szüleinknek igaza lett. Már komoly felnőttek vagyunk, komoly nevekkel. A családi, titkos, becenevünket elhagytuk. Anyukánk vagy apukánk már ritkán szólít így bármelyikünket. De a neveink megállják a helyüket. Andris Ausztráliában él, előtte Angliában lakott, így lett a nevéből Andrew. Főleg azért, mert a szerb eredetű, angolszász nyelvterületen ismeretlen betűkből álló vezetéknevünket ki sem tudják mondani. Károly Kareszként él, bár ha követné az öcsénket, szintén lehetne Charles, úgy, mint Károly herceg. Az Edit most is furcsa, mert mit is jelent angolul: szerkeszteni. Mivel nem akarnak megbántani, hogy így szólítanak ezért lettem, Edith. Persze csak ha angolul kell a nevemet mondani, vagy németül.

Magyarul érthető vagyok, a szerb eredetű, ö és ő betűkkel nehezített vezetéknevemmel együtt!

ÁtlagEdit