„A szexuális életünket is hamarabb kitárgyaljuk” – A magyarok és a pénz, 1. rész
Támogatott tartalom
Miért számít Magyarországon tabunak a pénz? Vajon mi az oka annak, hogy még baráti társaságokban, illetve a családon belül sem szívesen hozzuk szóba az anyagiakat? Ha a magunk fizetését nem szívesen áruljuk el, miért turkálunk előszeretettel mások zsebében? És milyen veszélyeket rejt ez a mérhetetlen titkolózás? Kétrészes minisorozatunk első felében ezeknek a kérdéseknek igyekezett utánajárni Fiala Borcsa.
A tapasztalat azt mutatja, hogy míg a magunk anyagi helyzetét nem szívesen szellőztetjük, addig mások zsebében előszeretettel (és némi malíciával fűszerezve) turkálunk. Szopper Zsófia pénzügyi tanácsadót kérdeztük.
– Tényleg szívesebben turkálunk mások zsebében, mint a sajátunkéban?
– Amikor pár évvel ezelőtt az adóhatóság elindította a vagyonosodási vizsgálatot, rögtön az első napon több ezer bejelentés érkezett. Úgyhogy sajnos valóban igaz, gyakran lessük a másikat, figyeljük, milyen márkájú ruha van rajta, milyen autóval jár.
– A külföldi tapasztalatok is ezt mutatják?
– Nem mindenütt számít ilyen mértékben tabunak a pénz. Én például Oroszországban jártam egyetemre, tapasztalatból mondhatom, hogy ha ott két vadidegen megismerkedik egymással, magától értetődik, amikor arról beszélnek, ki mennyit keres, és abból hogyan tud megélni.
Nálunk viszont olyan szintű titkolózás övezi az anyagiakat, hogy gyakran még családon belül sem esik róla szó. Érdekes viszont, hogy a párkapcsolati problémáinkat, vagy akár a szexuális életünket is sokkal hamarabb kitárgyaljuk másokkal, mint a pénzügyeinket.
– Rozgonyi Tamás, az MTA Szociológiai intézetének munkatársa korábban azt mondta az Origo.hu oldalnak, hogy a pénz csak a rendszerváltás után lett tabutéma Magyarországon. Ennek részben az az oka, hogy itthon nagyon eltérőek a fizetések. Aki keveset keres, azért nem mondja el, mert szégyelli, aki meg sokat, az meg nem akarja, hogy irigyeljék érte. Mit mond erről a jelenségről a szakértő?
– Korábban a bérek is jóval átláthatóbbak voltak, hiszen a munkatársaknak alá kellett írniuk a bérpapírt, így mindenki pontosan tisztában volt a másik fizetésével. Az új törvénykezésnek köszönhetően ma már mindenki lezárt borítékban kapja a fizetési listáját.
– Hogyan fejleszthetnénk a pénzügyi kultúránkat?
– Bőven lenne még mit fejleszteni rajta, hiszen a pénzügyi prüdériának számtalan kockázata lehet. Mivel soha senkivel nem beszélünk a pénzről, nem is tanuljuk meg ügyesen kezelni. Ezért fordulhat elő, hogy egy megnyerő, szimpatikus illető praktikusan minden pénzét ki tudja csalni a hiszékeny áldozatainak. Az emberek ahelyett, hogy az amerikai, vagy nyugat-európai gyakorlathoz hasonlóan pénzügyi tanácsadókhoz fordulnának, inkább rábízzák a vagyonukat egy ismerősre, csak azért, mert az meggyőző szöveggel áll elő. Pedig érdemes lenne tudni, hogy 2005 óta a pénzügyi tanácsadók engedélyszámmal rendelkeznek, ezek elérhetők és ellenőrizhetők a Nemzeti Bank honlapján.
– Milyen elvárásaink vannak a befektetett pénzeinkkel kapcsolatban?
– Ezek sajnos gyakran irreálisak. Épp ezért lehetséges az, hogy számtalan engedély nélkül folytatott tevékenység volt jelen, amelyekben hihetetlenül magas hozamokat ígértek a hiszékeny befektetőknek.
– Mégis, miért takargatjuk annyira az anyagi helyzetünket?
– Magyarországon nagyon magasak a különféle járulékok és adóterhek, ezért sokszor maguk a munkavállalók kérik, hogy ne jelentsék be őket, inkább adják kézbe a fizetésüket. De az is gyakori, hogy a munkavállaló bejelenti a dolgozóját, ám csak négy órában. Ha papíron kevesebb a jövedelem, akkor az adóterhek is kisebbek.
– Sok olyan családról hallani, ahol a párok külön kasszán vannak. Ezért sokszor nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Mi lehet ennek a hátránya?
– Valóban sok családban külön kasszán vannak a párok, és nem látnak rá egymás anyagi ügyeire. Ez sem túl szerencsés. Legkésőbb az összeköltözéskor valljuk be becsülettel az esetleges adósságokat, a felhalmozódott hiteleket, nehogy útközben derüljön ki, hogy a másiknak tízmilliós tartozása van.
Mert egy pár csak úgy képes átlátni és kialakítani a közös jövőt, ha azt is tudják, ki milyen erőforrásokkal rendelkezik.
Ezen a téren sincs szükség szélsőséges hozzáállásra. Nem kell mindenáron tökéletes, mindenre kiterjedő átláthatóságot kialakítani a családon belüli pénzügyekben. Nem baj, ha mindenkinek van egy kis dugipénze, hogy például ne a közös kasszából, a másik orra előtt kelljen kivenni azt az összeget, amiből esetleg ajándékot szeretne vásárolni.
Fiala Borcsa
A magyarok és a pénz minisorozat második részét a jövő héten olvashatjátok.
Köszönjük a cikkhez nyújtott segítségét Szopper Zsófiának.
-
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Tijana Moraca
-
A pénzügyi tudatossággal kapcsolatos témák megjelenését az OTP Bank támogatja.
