Szentesi Éva: A gyógyulás egy háromlábú szék
Támogatott tartalom
Akik követik Szentesi Éva cikksorozatát, tudják, hogy az elmúlt két évben kétszer is legyőzte a méhnyakrákot. Megjárta a poklok poklát, szembenézett a halállal, aztán szépen lassan újraépítette önmagát. És azt is tudják, hogy azóta mindennél fontosabbnak tartja, hogy kíméletlenül őszintén meséljen róla, és ezzel segítsen akinek csak lehet. Ezen a héten arról ír, hogy mit tart a gyógyulás zálogának. Mi az a három (plusz egy) összetevő, amelyek nélkül ma már nem lenne itt velünk Szentesi Éva.
A múltkor megkérdezték tőlem, hogy mit gondolok, mi segített engem igazán a gyógyuláshoz. Sajnos erre nincsen egyértelmű válasz. Vagyis, van: az, hogy nincs olyan dolog, ami mindenkit megment. Mindeközben pedig azt is gondolom, hogy mindenkinek más út van kiszabva, nem lehet mindenkire ráerőltetni egy vagy kétfélét, én is csak a saját nevemben, a megélt tapasztalataim alapján tudok beszélni…
Szóval a gyógyulás szerintem olyan, mint egy háromlábú szék. Ezek a lábai, és mindháromra egyszerre van szükség:
1. Keress egy igazán jó, megbízható, elhivatott és emberséges orvost!
Orvos nélkül – legalábbis a súlyosabb stádiumokban biztosan – nem lehet meggyógyulni. És nem akármilyen orvos, hanem JÓ orvos nélkül. Mert, ne tagadjuk, sajnos előfordul olyan eset, amikor a doktori „segítség” inkább árt. Mondok erre egy egészen konkrét példát. Az első orvos, aki látta a tumoromat – amelyről akkor még nem tudtam, hogy tumor –, méhszájsebnek nézte a daganatot. Elkezdte ecsetelni, több alkalommal is félrekezelt így. Mint utólag kiderült, ezzel csak ártott a tumornak, hiszen a felkent anyaggal befelé tolta a rossz sejteket a szervezetembe.
Az igazán jó és emberséges orvos sajnos ritka, mint a fehér holló. Nekem végül óriási mázlim volt. Nem lehetek eléggé hálás a sorsnak azért, hogy a kezdeti félrekezelés után olyan szakszerű ellátásban részesültem, amilyenben. Nagyon profin mentett meg az orvosom, aki még egy sokak által lehetetlennek tűnő operációt is vállalt. Erre a beavatkozásra 100-ból 99 doki nemet mondott volna.
2. Tedd rendbe a lelkedet!
Be kell látni, hogy káoszban nincs gyógyulás. Ahol harc van, ott nem nőnek virágok, ott nem lesz csend, nem lesz tisztaság, és az orvosi beavatkozások sem lesznek sikeresek. Fontos leülni magaddal, és szembenézni azzal a dologgal, ami kiváltotta a betegséghez vezető, sokszor krónikus stresszhelyzetet. Fontos a számvetés, az őszinteség és a tisztánlátás. Nincs értelme hazudni, mert az önmagaddal való őszintétlenséggel visszafordíthatatlan károkat okozol.
Sorsdöntő az is, hogy képes és hajlandó légy változtatni. Persze a legjobb nem megvárni a betegséget. Hidd el nekem, nem üres lózung a harmónia. Ha jóban vagy magaddal, ha gondoskodsz magadról, akkor a betegségeknek is sokkal kevesebb esélye lesz veled szemben. A lelki egyensúly megtartása egy egész életre szóló feladat.
Lehet külső segítséget is kérni. Mindenkinek más segít. Valakinek a pszichológus válik be, valakinek a prana nadi, valakinek a kineziológus. Ezt mindenki saját maga döntse el, és közben hallgasson az ösztöneire.
3. Higgy!
A hit nekem itt elsősorban az önmagamba vetett hitet jelenti. És ha azt kérdezitek tőlem, hogy ez azonos-e Istennel, akkor azt mondom, hogy nekem igen. Azonos. Az intézményesített, kötelező jellegű, térden állva gyakorolt vallás nekem nem jön be, de elfogadom, hogy sokaknak igen. Számomra viszont a hit azzal egyenlő, amikor Istent megtalálod önmagadban. Ha nem hiszel saját magadban, ha nem jössz rá, miért vagy ezen a Földön, akkor a gyógyulásodnak sem lesz célja. És nem fogod túlélni a betegséget.
+1
A bónusz
KisAnya. Ha nincs az édesanyám, akkor nem tudom végigcsinálni. Annyira nehéz helyzetben voltam, hogy az ő támasza nélkül képtelen lettem volna győzedelmeskedni. Ő az aduász az életemben, soha nem tudom neki eléggé megköszönni. Bárcsak minden bajba került ember mellett lehetne egy ilyen személy, mint amilyen nekem jutott!
Szentesi Éva
–
A daganatos betegségekkel kapcsolatos cikkeink megjelenését az NN támogatja.
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Nikki Zalewski
