–

A méhnyakrák egy olyan tumoros megbetegedés, amit tudományos nyelven a HPV-vírus egyes válfajai okozhatnak. A HPV-vírus a legtöbb szervezetben jelen van, de nem mindenkiben okoz rákos elváltozást. Szerintem ezt pszichére válogatja, ami annyit jelent, hogy az a nő, aki lelkileg nem igazán van rendben, nagyobb eséllyel lehet beteg, mint nem. Ez az én véleményem, lehet vele vitatkozni, de most már egyre több orvos ért egyet ezzel a tézissel. Amiben pedig szintén hiszek, viszont nehezen lehet vele vitatkozni, az a tudomány, az orvosi gyógyítás, a jó orvosok.

És azzal is nehéz vitatkozni, hogy a lélek és a test gyógyászatának össze kell fognia. Szerintem ez a gyógyítás jövője. Meg a rákedukáció.

A méhnyakrák nem az idős emberek betegsége. A méhnyakrák sokáig tünet nélkül, láthatatlanul növekszik bennünk, és amikor már erős, vérzéses tünetet produkál, akkor sajnos nagyobb bajjal számolhatunk. A méhnyakrák nagyon könnyen megelőzhető – lenne. Ha időben felfedezzük, ha rendszeresen járunk szűrésre, ha tudjuk, mi történik egy szűrésen, ha jó orvost áll módunkban választani, ha odafigyelünk a testünkre és a lelkünkre, ha nem hanyagoljuk el magunkat.

De még akkor sem vagyunk biztonságban, ha mi így állunk hozzá.

Mert mi van akkor, ha rossz orvost fogunk ki? Mi van akkor, ha az orvos nem tájékoztat bennünket arról, hogy mi a franc az a HPV? Mi van akkor, ha az erősen vérző tumort méhszájsebnek nézi, és hónapokig ecseteli? Mi van akkor, ha azt mondja: maga még túl fiatal a rákhoz? Mi van akkor, ha a végén kiderül, hogy ez egy olyan orvos, akit két bírósági perben sem ítéltek el korábban, pedig egy nő meghalt, egy másik meg a méhét vesztette el miatta?

Mi van akkor, amikor már neked sincs méhed? Mert hiába jártál orvoshoz, nem szűrtek HPV-re, nem mondták, hogy kellene gyakrabban, azt mondták, hogy „túl fiatal vagy”. Azt mondták, hogy „ez csak méhszájseb, hogy nincs semmi baj”.

„Nincs
Semmi
Baj”

Fodor Ákos írta ezt a verset, az a címe, hogy: Három negatív szó. És mennyire igaz.

Ma Magyarországon évente ötszáz nő hal meg ebben a betegségben.

Ötszáz nő hal meg, de egynek sem kellene, mert ha megfelelő felvilágosítás lenne erről (is) az iskolákban, akkor sokkal többet tudnának a fiatalok erről a betegségről, és megtanulnának felelősebben gondolkodni a testükről.

Vagy egyáltalán eszükbe jutna, hogy őket is érintheti baj, mert nem az lenne elültetve a fejükben, hogy a rák az idős emberek betegsége. Hogy a nagymama vagy a nagypapa valamikor meghalt benne, és „csúnya volt, de úgyis öregek voltak már”. Meg „ez amúgy is mindig másokkal történik meg”.

Ha lenne egy működőképes rákedukációs háló, ha szerveznének szűréseket, elindítanának vidékre is szűrőkocsikat, ha nyíltan beszélgethetnénk erről, és ebbe is feccölne pénzt az állam, akkor nem kellene annyi ágy az onkológián, akkor nem kellene annyi kemóspalack, annyi agyonhajszolt orvos, nővér, és még sorolhatnám. Akkor nem lennének tömve a kórházak, akkor nem, akkor, bazmeg nem halna meg ötszáz nő, és akkor még a többi tumoros betegségről nem is beszéltem.

Most csütörtök este van. És az imént ezt olvastam a 444.hu-n:

Január 11-én méhnyakrákellenes előadást tartottak egy miskolci középiskolában a fiataloknak. A kampányt először Egészséges életért, majd A méhnyakrák ellen hirdették meg az iskolában. A Nő a siker KLIK fenntartású intézmény olyan negyvenötperces előadást hirdetett, ahol megszólalt volna Dr. Révész János klinikai onkológus, és Papné Farkas Erzsébet védőnő. Azonban ehelyett Csöbör Katalin, A Nő a siker alapítója, nem mellékesen Fideszes országgyűlési képviselő tartott egy negyven perces beszédet. Először megkérdezte, ki a miniszterelnök, majd a válasz után megjegyezte: „Reméljük, jó sokáig ő lesz". Majd videót vetített Magyarországról, térképelemzést tartott, amiből kiderült, régen mennyivel nagyobb volt hazánk területe, aztán rátért a megyei vonatkozású témákra, a térségben végrehajtott fejlesztésekről beszélt, ennél a résznél szó esett a Diósgyőri stadionról is. Végül rákanyarodott az egészség témára: saját nyaralós, sportolós képeivel szemléltette, mennyire fontos a testmozgás. A fotók között volt olyan is, amin a képviselő Orbánnal fog kezet. Ezután következett egy másik előadó, aki az utolsó öt percben a magyar egészségügy kiváló helyzetéről értekezett. Végezetül mindenkinek adtak ajándékba egy palack Szűz víz nevezetű italt, ami a forgalmazója szerint olyan csodaszer, ami megelőzi a komoly betegségek kialakulását.

Jól értitek a leírást, a méhnyakrák megelőzési hét alkalmával rendezett előadáson a méhnyakrákot kvázi meg sem említették. Jól értitek azt is, hogy rákedukációs előadás-sorozatnak álcázták a politikai propagandát egy iskolában. Nem mondták el, hogy évente 500 nő hal meg a betegségben Magyarországon (Európában van olyan ország a kiváló rákedukációs hálónak köszönhetően, ahol ez a száma nulla). Nem esett szó a kialakulásáról, arról, hogy megelőzhető volna. Hogy létezik HPV-ellenes védőoltás, hogy ha időben felfedezik, akkor hidegkéses kimetszéssel gyógyítható. Hogy a fiatalokat is ugyanúgy érinti ez a betegség, mint az idősebb nőket.

Semmi, egy kurva szó se.

Engem huszonnyolc évesen diagnosztizáltak ezzel a betegséggel. Akkor már áttétes voltam vastagbélre, nem voltam operálható állapotban, kemózni kellett. Egy mai napig prakitzáló orvos fél évig kezelt félre, mert méhszájsebnek nézte a daganatom, ami akkor már jelentősen vérzett. Az orvost korábban két ügyben is felmentették, egyik esetben meghalt egy nő szülésnél a kezei között, a másiknak meg ki kellett venni a méhét, annyira sérült. Több beteggel is találkoztam azóta, aki tőle jött.

Nekem nincsen méhem. Sőt, ehhez az ötszázas számhoz 2015-ben majdnem én is hozzáadódtam. (Azért mondom így, mert nekik csak számok vagyunk.) Ha időben diagnosztizálnak, akkor talán lenne még méhem. Vagy ha a középiskolában meghallgathattam volna egy előadást erről a betegségről, esetleg előttem valaki már blogolt volna erőteljesen a saját történetéről. Vagy ha nem sulykolják belém, hogy Nincsen Semmi Baj. Mert még fiatal vagyok a rákhoz.

Annyi minden máshogyan történhetett volna. De nem úgy történt. A rákedukáció pedig nem kérdés, hogy hiányzik ebből a rendszerből. Persze annyi minden más is hiányzik még.

Kedves vezetők! Szólt nektek valaki arról, hogy komoly felelősség van a nyakatokban? A ti kezetekben van a jövő nemzedéke, egy jobb jövő. Ti viszont ocsmány propagandát nyomtok – méhnyakrákellenes kampánynak álcázva.

Nincs több hozzáfűznivalóm. Csak annyi, hogy szeretnék egyszer egy asztalnál farkasszemet nézni veletek. Kíváncsi vagyok, ki bírja tovább.

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Kirill Balobanov