De mi is a baj ezzel?

Nagyon fontos gyermeki jog az iskolába járás, ami a világon minden gyereket egyformán megillet (ezt sose felejtsük el, ha napközben gyerekeket látunk pályaudvarokon, köztereken, utak mellett bóklászni). De úgy tűnik, az oktatás oltárán feláldoztunk egy másik gyerekjogot: a játékét.

Kevesen tudják: jogszabály írja elő a gyerekeknek, hogy játszhassanak.

Az ENSZ Gyermekjogi egyezménye (31. cikk) ugyanis így szól: „Az állam elismeri a gyermeknek a pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez, a korának megfelelő játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez való jogát.”

A játékhoz és szabadidőhöz való jog állami elismerése nagyon fontos, bár igazából kérdés, hogy ha az (állami) iskola kötelezően tart délután is, és minden perc be van osztva, akkor mikor játszhat vagy pihenhet egy gyerek és hogyan? Mit tesz az állam annak érdekében, hogy a gyerekeknek ez a joga ténylegesen is megvalósulhasson?

Persze nem csak az iskola és a tanrend az akadálya annak, hogy a gyerekek játszhassanak, hanem sokszor maga a szülő, aki nem tud ellenállni a csábításnak, hogy a gyerekét beírassa a lehető legtöbb foglalkozásra a zenétől a korrepetáláson, nyelvórán át a sportedzésekig. Ami érthető is sok szempontból, hiszen hiába van (fizikailag) olyan sokat a gyerek a suliban, azért rendesen nyelvet tanulni, sportolni, rajzolni stb... általában csak akkor lehet, ha azt a szülő külön megszervezi.

A játékhoz való jog tehát nagyon háttérbe szorul, ha más (vélt vagy valós) gyermeki érdekről van szó. Összességében azt mondhatjuk, hogy mire beköszöntött a XXI. század, feláldoztuk azt, amire az egyik legnagyobb szükségük lenne a gyerekeknek: a játékot, a semmittevést, a pihenést, a szabadidő kötetlen eltöltését.

Ez pedig nemcsak egyszerűen annyit jelent, hogy egy újabb gyerekjog sérül, hanem azt is, hogy a gyermek egészséges fejlődése veszélybe kerül.

És miért van szüksége a játékra egy gyereknek?

Egyes kutatások szerint a szabad játék – amikor a gyerek mindenféle megkötés nélkül játszik –, minden más tevékenységnél többet tesz az agy fejlődéséért.

Ilyenkor ugyanis a gyerek próbálkozik, hibázik, összpontosít, célokat határoz meg, szembesül következményekkel – és mindeközben elképesztően fejlődik az agya.

Az egészen kicsi gyerekeknél egyértelmű, hogy a játékon keresztül tanulják az életet és a világot. Azt azonban sokszor elfelejtjük, hogy a nagyobb gyerekeknek is ugyanolyan alapvető szükségletük lehet a játék.

Amikor kutatók patkányokkal kísérleteztek, az a csoport, amelyiknek nem engedték, hogy játsszon, társas helyzetekben annyira stresszelt, hogy sokkal több volt körükben a halál. A játék általában az embereknél nem élet-halál kérdése, viszont olyan, a sikeres élethez szükséges, alapvető készségeket enged elsajátítani, mint a kommunikáció, az együttműködés vagy a kreatív gondolkodás.

Oké, de mit és hogyan?

A teljesen szabad játék nagyon különbözik a szervezett vagy irányított játékoktól. Ezek persze szintén jók, és sok pozitív „funkciójuk” van, azonban nem segítik a gyereket abban, hogy azon a bizonyos dobozon kívül is gondolkozzon. Irányított, vagy eszközhasználatos játékban sokszor egy-egy karaktert játszik a gyerek (aszerint, hogy mi van a kezében: Lego, Barbi vagy Pókember). Bár ez főleg fiúkra jellemző, a lányok általában ebben (is) picit szabadabbak: inkább karaktereket személyesítenek meg a játékukban (királylány, ló) és nem egy-egy konkrét alakot (Csipkerózsika, Overdose).

A játék tehát (igazából akárhány évesek is vagyunk) növeli a kreativitásunkat és együttműködésre tanít. Ezek olyan alapvető készségek, melyek általában a sikeres embereket is jellemzik. A gyerekeket nemcsak a szabályok követésére kell megtanítani, hanem arra is, hogyan alkothatnak maguk szabályokat, hogyan cselezhetik ki azokat, és hogyan tehetik a saját életüket hatékonyabbá, sikeresebbé. Mindezek azért is nagyon fontos készségek, mert egyes becslések szerint azoknak a munkáknak a 70 százaléka, melyek ma léteznek, a jövő generációi számára már ismeretlenek lesznek. (Ki emlékszik már ezekre a foglalkozásokra: szemfelszedő, szódás, szenes ember…?)

A ma generációit nem egy-egy feladatról alkotott tényleges tudás fogja sikerre vezetni, hanem ha olyan készségeket, képességeket fejlesztünk bennük, melyekkel kreatív megoldást találhatnak a jövő még (számunkra elképzelhetetlen) kihívásaira.

A gyerekeinket játszani is engedni kell, ha igazán jól akarjuk őket nevelni. Egyensúlyt teremtve a szabadtéri és szabad játékok, a netes, technikai, kütyüs szórakozások, meg a teljesen parttalan, kötetlen mókázások között. Segítsük a gyerekeinket abban, hogy jól tudjanak játszani. Hiszen ma már azt is gyakran látjuk, hogy a technikai környezetben felnőtt gyerekek túlságosan strukturáltak… Szinte meg kell őket tanítani arra, hogy milyen is a kaotikus valóság, és ők hogyan játsszanak benne. A számítógépes játékokhoz szokott gyerekeknek időnként segítség kell ahhoz, hogy értsék, és megtanulják, mennyire lehetnek kemények a másikkal szemben, például egy játszótéren. Vagy milyen fizikai érintkezések megengedettek, minek mi lehet a következménye a valóságban.

Ma már játszani sem könnyű. De fontos és szükséges – gyerekjogi szempontból pedig egyenesen kötelező.