A mi húsvétunk. Annyiféle, ahányan csak vagyunk
Úgy szólt a körímél, hogy mindenki küldjön egy bekezdésnyi szöveget arról, hogy neki mit jelent, vagy jelentett a Húsvét, egy történetet, egy gondolatot, egy emléket – bármi belefér. És tényleg: bármi belefért. Szilvi nagyapjának Krasznaja Moszkvájától Margit Szépasszony-völgyi didergéséig, Szalánczi Kriszta meglocsolt férjétől Gina pitiző óriásnyuláig. Ha más nem, annyi biztosan kiderül, hogy a húsvét annyiféle, ahányan csak vagyunk. És milyen jól van ez így! Íme, a wmn.hu csapat ünnepe. Olvassátok, szeretettel írtuk!
D. Tóth Kriszta
Amikor a gyerek reggel kikéri magának, hogy megpusziljam az iskola előtt, mert ő már majdnem tízéves, és ne legyek már ciki, akkor azért néha bosszúból majdnem felvilágosítom arról, amit már valószínűleg úgyis tud, hogy se a Jézuska nem létezik, se a nyúl, se az angyalkák, a fogtündér meg a múltkor nem azért nem hozott neki kétszáz forintot a kipottyant bal felső négyesért, mert annyi dolga volt a kettős fronthatás miatt besűrűsödő fogváltások miatt, hanem azért, mert a fáradtságtól bealudtam a könyv fölött a nappaliban és elfelejtettem kicserélni a fogat pénzre. De aztán összeszorítom a fogam, nem teszem, és milyen jó, hogy nem teszem. Mert hazafelé a kocsiban visszaváltozik kislánnyá, a bal kezével a jobb fülcimpámhoz nyúl és babrálni kezdi, mint babakorában, amikor fáradt volt és fel akart töltődni egy kis energiával meg szeretettel, közben csicseregve mondja, hogy szerinte a húsvéti nyúl barnásszürke, hasonlít a Minecraftban valamelyik virtuális pixelállatára, és olyan mágikus kosara van, amibe belefér minden gyerek minden vágyott ajándéka. De legalábbis az övé biztosan. Vagyis nagyon reméli.
Gyurkó Szilvi
A húsvét nekem a nagyapámat jelenti. A Krasznaja Moszkva kölni borzalmas szagát, ahogy csorog le a hajamban miután nagyapám, kábé három lépés távolságról megloccsint vele. Ha jól helyezkedtem, pont a fejem búbját találta el, és így elkerültük a maradandó szemkárosodást. Minden évben megfogadtam, hogy most már elég nagylány vagyok, meg fogom neki mondani, hogy ne csinálja. Aztán lassan felnőttem, elköltöztem, a nagyapám egyre öregebb lett, és az üvegben meg évről-évre csökkent a pisi színű lötty. Aggódtam, hogy mi lesz, ha egyszer mindkettő elfogy. Az idei az első olyan húsvét, hogy a nagyapám nem locsol meg azzal a borzalommal. Sosem gondoltam volna, hogy így fog hiányozni.
Kormos Anett
Én jobban haragszom a gyereküket a csoda nemlétezéséről kötelességszerűen felvilágosító szülőkre, mint a meggondolatlanul Facebookozókra. A nyuszi és a Jézuska nem hazugság... én például nem tudom bizonyítani, hogy nem léteznek. De ha tudnám, akkor se tenném, mert a mesékre szükségünk van. Nálunk minden van: Jézuska, Mikulás, nyuszi, fogtündér, és ha rajtam múlna ezeknek lennének közös utódaik is, mert szerintem nagyon jó játék ez szülőnek is, gyereknek is. A lányaim hét- és nyolcévesek. A bénázásaink és elszólásaink miatt azt gyanítom, hogy ha nem is tudják, de érzik az igazságot. Ennek ellenére, minden évben nagy lelkesedéssel írnak levelet a Jézuskának és a nyuszinak is, én meg persze feladom. Amúgy a gyerekek sokszor annyival okosabbak mint a szülők: ők nem akarnak minket erőszakkal megfosztani a hitetlenségünktől, csak mi akarjuk őket minden áron lebeszélni arról, hogy higgyenek valamiben, aminek semmi értelme... azon kívül, hogy jó hinni benne.
Nyilánszky Margit
Nálunk a húsvét a mézes-zserbó volt és a kókuszkocka, meg bujkálás az utcabéli fiúk elől. Ilyenkor mindig becsuktuk a kaput és senki más nem locsolhatott meg minket a húgommal, csak apa és nagyapa. Nem emlékszem egyetlen esős húsvétra sem. Mindig sütött a nap és kirándulni mentünk a vajszínű Daciánkkal a Szépasszony völgyébe. Elképzeltem, milyen lehetett az a Szépasszony és arról ábrándoztam, ha felnövök, majd én is olyan leszek, olyan szép. Anya ezeken a kirándulásokon már rövidnadrágban volt, nekünk meg reszketett a bőrünk az ünneplős kardigán alatt. Napsugaras és szeles húsvétok voltak azok. A sonkás szendvicsünkből kihullott a tojás a Dacia hátsó ülésére. Emiatt apa bosszús volt.
Szalánczi Kriszta
Kisfiam négyévesen leleplezte a dadust az óvodai mikulás ünnepségen, amikor a gyerekek megszeppenve felsorakoztak elé Ádám a következőt mondta: „ Jé te nem is a Mikulás vagy, hanem az Ili néni beöltözve…” Eléggé lefagyott Ili néni is és az óvó nénik. Ennyit a legendákról. Nálunk Húsvétkor a locsolkodás főként Anna lányom miatt nagyon ment az elmúlt években. Sajnos a fiúcsapat szeretett korán, mit korán... inkább pirkadatkor kelni. Vették a bátorságot és becsengettek. Persze Anna fordult egyet a másik oldalára és aludt tovább, a férjem pedig úgy gondolta mégiscsak lányos ház , hát kimegy (ezt csak egyszer tette meg) – gatyát és fürdőköpenyt rántott hamarjában, mialatt a fiúcsapat már átmászott a szódásüvegekkel a kerítésen és elbújt a tuják mögé. A gatyás-köntösös apát legalább öt üvegből spriccelték telibe, ráadásul izgalmunkban nem is jöttek rá azonnal, hogy nem Anna az, hanem a papa. Ugyan nagyon hasonlítanak Annával, de azért van különbség! Hogy ki lepődött meg jobban, azt máig sem tudjuk.
Prónay-Zakar Gina
Semmi kamu nem rémlik gyerekkoromból. Light katolikus háttér igen, de hát abban tényleg hittünk, amúgy meg nagy körítés és átverések nélkül mentek a dolgok: tessék, itt a szép fa, ott a nyúl. Ez utóbbi egyébként valóban ott volt. Ma már üldözendő, de egyszer, négy–öt éves lehettem, húsvétra kaptunk egy igazi nyulat. És természetesen fel sem merült, hogy kidobjuk az ünnepek után, nálunk maradt családtagként. Szépen cseperedett. Megismerte az új otthonát. A hűtő lett a fétise, pitizett előtte a kajáért. Együtt néztünk esti mesét. Napközben kijárt a dobozából, és körbeszarta a lakást. A mai napig emlékszem az illatára. Mármint a nyúlnak, nem a nyúlszarnak, ez utóbbi anyukámban hagyhatott mélyebb nyomot, mert egy napon a nyuszi eltűnt. Azt mondta a mamám, hogy bak lett a soroksári nyúltelepen, vagy valami ilyesmit, és el kellett ismernem, hogy jobban járt a nyúlcsajokkal. Bár várj, most hogy jobban belegondolok, ez lehet hogy mégis átverés volt?
Ujvári Bea
Húsvétkor fiú akartam lenni. Irigy voltam az öcsémre, aki minden évben csokoládéhalommal és egy évre összegyűjtött zsebpénzzel tért haza. Nekem meg maradtak a buta locsolóversek és az olcsó parfümgőz a fejemen. Könyörögtem anyunak, hagy öltözzek fiúnak, de persze nem engedte. Így aztán megfogadtam, hogy ha lányom lesz, mehet locsolni. Lett lányom, de mit ad Isten, ő egyáltalán nem foglalkozik ezzel a témával, és nem is maradunk otthon csak azért, hogy a locsolókat várjuk.
Legyen a húsvét olyan, amilyennek szeretnétek! Boldog ünnepet kívánunk mi mindannyian szeretettel,
A WMN csapata
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock