A húsvéti locsolkodás közép-európai szokás, ám hogy valaki szereti vagy gyűlöli, az sok mindentől függ, de annyit talán kijelenthetünk: a sikere főleg a történetben szereplő folyadékok minőségén és mennyiségén múlik.
Egy biztos: a húsvéti locsolkodás legalább olyan megosztó, mint a politika vagy a pacal.
Válogatós locsolók, feltámadásos tévéfilmmaraton, no meg a „halott állat füstölve, halott állat a saját belébe tuszkolva, remélhetőleg még élő állat seggen kitolt terméke”. Íme, a WMN-szerzők pacsulis húsvéti emlékei!
„Hullafáradtan érkeztünk haza, nyálcsorgatva aludtunk. Arról álmodtam, hogy olyan szép leszek egyszer, mint az az asszony, aki abban a völgyben élt valamikor egy olyan időben, amit én nem ismertem, és ha ismertem is volna, mára egész biztos el is felejtem.”
Ha megpihensz két locsolás között, akkor olvasd el a WMN-szerzők pacsulis emlékeit!
A WMN csapat kinyitotta az emlékkönyvet. Így húsvétozunk mi, hűtő előtt pitiző éhes nyúltól a tarkón csorgó Krasznaja Moszkváig. Boldog ünnepet!