–

Pedagógus pályafutásom pirosbetűs ünnepe lesz, amikor végre megszabadulunk az ötfokozatú skálán történő osztályzás kényszerétől. Szerencsés vagyok, hiszen egyes munkahelyeim támogatták az alternatív értékelési módszereket, így százalékokkal, pontrendszerrel, szöveges értékeléssel közeledhettem ahhoz a gyakorlathoz, melyet értelmesnek tartok, ám félévkor és év végén kötelező „lefordítani” az egyéb értékelési formákat egy 1 és 5 közötti számjegyre.

A szülők is nehezen viselik, ha nincs osztályzat. Akár százalékot, akár egy szöveges visszajelzést kap a tanuló, ő és gondviselői is szinte biztosan azzal fordulnak majd hozzánk: jó, jó, de ez hanyas?

Gondoltunk már arra, mit is jelent egy bizonyítvány valójában?

Az ötfokozatú skálát védelmezők visszatérő érve, hogy ez teszi összemérhetővé a diákokat, és egyfajta rangsorra mindenképp szükség van. Osztályátlagok összehasonlítása, iskolai teljesítmény prezentálása, felvételi pontok kialakítása – számos gyakorlat épül erre a feltételezésre, melytől egyébként mindenki a fejét fogja, aki a méréssel és értékeléssel akár csak felületesen foglalkozott. Az osztályzatok nem objektív mérőszámok, még egy intézményen belül sem. Abban a legtöbb tantestület megállapodik, hogy pl. dolgozatok esetében milyen százalékoknál jelöli ki az egyes érdemjegyek küszöbét, de a felmérők, feleletek értékelése már az egyes pedagógusok felségterülete. A közvetített tananyag alapvetően azonos, hiszen erősen központosított a rendszer, ám a számonkérés módjait tekintve már nagy a változatosság. Ha egy intézményen belül sikerül is ezt valamilyen formában összehangolni, az egészen bizonyos, hogy intézmények közti együttműködés e téren nem működik.

A jegyek objektivitása nem több illúziónál.

Az osztályzat, amit a diák egy-egy produkciójára, majd ezeket átlagolva a félévben/tanévben mutatott teljesítményére kap, becslés, ahogyan arra az általam nagyrabecsült Nahalka István is rá szokott mutatni. A pedagógus összeállít egy feladatsort, kijelöl egy felelettémát, majd egy jól vagy kevésbé jól körvonalazott kritériumrendszer szerint megbecsüli, a tanuló elégtelen, elégséges, közepes, jó vagy jeles szintű tudással rendelkezik. Nézzünk egy egyszerű példát: 20 ly-vel és j-vel írandó szóból A gyermek 18-at, B gyermek 11-et írt helyesen a röpdolgozatban. Míg előbbi tudását jelesre fogják értékelni, utóbbi a helyi viszonyoktól függően elégségest vagy közepest kap. Mit mértek ezzel a feladattal? Nem, nem azt, mennyire tudnak helyesen írni a diákok.