„A 11. hétben voltam, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Pont szakítottunk, amikor reggel jöttek olyan tünetek, amikből az ember már 17 évesen egyből a terhességre gondol. Úgyhogy kimentem egy tesztért. A teszt azt írta, 5-10 perc után mutatja ki az eredményt. Hát nekem egy másodperc után jött az a két csík. Leültem, egy perc néma csend. Nem mentem aznap iskolába. Mindenki kérdezgetett, hogy miért. Akkor mondtam a nevelőmnek, hogy hát az van, hogy beszélnünk kell, kedves Dóri néni.”

Csecsemőotthonból a nagymamához

Mucsi Franciska másfél évig nevelkedett csecsemőotthonban. Innen három idősebb testvérével került az apai nagymamájához egy kis faluba. Az első években öten éltek a nagymama nyugdíjából.

„Szigorúan nevelt bennünket. Kiskamaszként ezt szörnyű csapásként éltem meg, most már hálás vagyok érte. A testvéreim idősebbek, ők nagyon nehezen bírták a korlátokat. Éppen ezért nem is bánták, hogy pár évvel később végül gyerekotthonba kerültek. A nagymamám ahhoz viszont foggal-körömmel ragaszkodott, hogy legalább a legkisebbet, engem felnevelhessen. Még csak 7 éves voltam akkor.”

Franciskának pici kora óta a nagymamája volt a családja. Az egyetlen bizalmasa a mai napig, mondja. Miután felnevelt négy saját gyereket, hatvanévesen megkapta a fia négy gyerekét – közülük az egyik nem vér szerinti unokája volt. Mindent megpróbált, hogy a gyerekeket maga mellett tartsa. De végül csak Franciska maradhatott nála.

„Te, fattyú"

 

Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!

Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!

Szükségünk van a támogatásodra.

Megnézem a tagsági csomagokat
vagy bejelentkezem

Kerekes Borbála

Kiemelt kép: Unsplash/JW