–

„ – Hát te is velem jössz?

– Veled hát – felelte Oz. – Megelégeltem a szélhámoskodást. Ha kijönnék a palotámból, a nép csakhamar rájönne, hogy nem vagyok varázsló, és akkor megharagudnának rám, amiért olyan sokáig lóvá tettem őket. Így hát bezárkózva kell élnem, és ezt már igazán nagyon unom. Inkább elmegyek veled.”

Ez a rövid párbeszéd Óz és Dorothy között hangzik el a „varázsló” lelepleződése után, amikor kiderül, hogy a gépei segítségével csupán szédítette Smaragdváros lakóit: Óz se nem varázsló, se nem „nagy”.

Talán szokatlan, hogy egy 126 évvel ezelőtt született gyerekmesét citálok a rendszerváltást követő időszakban, ám az aktualitása miatt mégis érdemes felidézni a történetet. (Aki szeretné, a MEK oldalán teljes terjedelmében elolvashatja.)

Baum világhírű történetének politikai olvasata nem új keletű

Henry Littlefield írta róla 1964-ben az első és legismertebb tanulmányt az American Quarterly című tudományos folyóiratban „Példabeszéd a populizmusról” címmel. Littlefield azt állította, hogy Óz története valójában a populista mozgalom metaforája, valamint a monetáris politikáról szóló viták kritikája.

Más elemzések szerint viszont az 1896-os amerikai elnökválasztás allegóriája. Rengeteg izgalmas magyarázat olvasható még az Ózról, többek között az is igen érdekes, miszerint Baum eredetileg saját anyósáról mintázta Dorothy figuráját, aki „az első feminista példakép” az irodalomban. Baum anyósa, Matilda Joslyn Gage radikális feminista volt, aki Susan B. Anthonyvel közösen alapította a National Woman Suffrage Associationt (Nemzeti Társaság a Női Választójogért).

Dorothy a mesében tényleg önálló cselekvő, aki nem vár holmi királyfikra, hogy megmentsék őt, sőt, a leggonoszabb boszorkányt is elpusztítja.

Néhány erős párhuzam a jelenünkkel

Óz birodalmának legfontosabb alapköve a félelem(keltés) volt, és az az illúzió, hogy „a nagy varázsló” mindentől képes megvédeni az alattvalóit. Baum meséjéből is világosan kiolvasható, hogy a tekintélyelvű hatalom nem a valódi erőre, hanem szó szerint annak kivetítésére épül.

Az Orbán-rendszer is a „legyőzhetetlenség” nimbuszával és az „erős ember” szerepével áltatta a választóit.

Erről olvashatsz még a cikkben:

• Hogyan foszlott semmivé az illuzionista hazugsággyára?
• Az a bizonyos zöld szemüveg, ami elvakította Smaragdváros lakóit (és a Fidesz szavazóit)?
• Mi volt az a vödör víz, ami elolvasztotta a gonoszt?
• Amit az Ózok nagyon jól tudnak rólunk