Tabuk a színpadon: meddőség és női szexualitás a Hosszú virágzásban
A harmincas évei végén járó Hajnalka látszólag boldog párkapcsolatban él, és nagyban készül a babaprojektre. Egy nap azonban lesújtó hírt kap: az orvos meddőnek nyilvánítja. Ezzel összeomlik a biztosnak hitt jövőkép, és a jelen is darabokra hullik. Hajnalka szexuális ámokfutásba kezd, miközben próbálja megtalálni valódi önmagát. Mit ér a nő, ha nem szülhet? Mennyire határozza meg az énképünket, önbecsülésünket a méhünk működése? Mit tehet önmagáért és a partnereiért a szent szajha? Erről beszélgettem a Hosszú virágzás című monodráma két alkotójával, Zeck Julianna íróval és Radnay Csilla színésznővel. Fiala Borcsa írása.
–
Fiala Borcsa/WMN: Juli, elmeséled, hogy mi inspirált a Hosszú virágzás megírására?
Zeck Julianna: Eredetileg az izgatott, hogyan lehet valakiből a 21. században szent szajha, ezt kezdtük el visszafejteni Mikó Csaba dramaturggal, és így jutottunk el a meddőségig, mint kiindulópontig. Úgy tűnt, ez lehet az a tragikus, de egyben sorsfordító pillanat, ahonnan egy igazi pokoljárás során eljuttathatjuk a szereplőt odáig, hogy kiteljesedjen nőként, és a szexualitását is másképp kezdje kezelni. Aztán egyre inkább behúzott a gyerekvállalás, a gyermektelenség, az anyaság kérdésköre, elolvastam Tanács Eszter Nők gyermek nélkül című kötetét is, amelyben arról vallanak különböző korú és családi környezetből érkező nők, hogy miért nem vállaltak gyereket. Végül a szent szajhaság csak sejtetésként maradt benne a szövegben, és az előadás alkotói is – köztük Purosz Leonidasz dramaturg és Szakács Hajnalka rendező – a gyermektelenségre fókuszáltak már a próbafolyamat során is.
F.B./WMN: Mesélsz még erről a szent szajha figuráról?
Z.J.: Kim Ki-duk Az irgalmas lány című filmje inspirált, ennek egy részlete be is került az előadásba hangbejátszás formájában. A szent szajha olyan nő, aki képes megváltani a férfiakat és önmagát a szexualitásával. Az aktus során ugyanis valamilyen isteni minőséggel kerül kapcsolatba, így ő és a partnerei is tisztulási folyamaton, megváltáson, változáson mennek keresztül.
F.B./WMN: Csilla, te a folyamatok mely részénél kapcsolódtál be?
Radnay Csilla: Az eredeti verziót olvastam először, azonnal beleszerettem, nagyon szép és fontos szövegnek tartom. De nekem első olvasatra sem a szent szajha vonal volt hangsúlyos, sokkal inkább a meddőségi diagnózis, az ezt követő gyászfolyamat, és az újra definiálódás.

F.B./WMN: A főhősnél, Hajnalkánál meddőséget állapít meg az orvos, amit én a teljes történet fényében vérlázítónak találtam a maga elvágólagos diagnózisával, már csak azért is, mert ráadásul tévesen született. Mennyire pecsételi meg egy nő életét egy ilyen ítélet?
R.Cs.: Belekötnék abba, hogy mennyire volt felelőtlen az orvos részéről ez a fals – amennyiben fals – diagnózis, a test abban az időpillanatban lehet, hogy valóban nem volt termékeny. Csodás történetek persze keringenek arról, hogy diagnosztizált meddőség ellenére vagy sokévi hiábavaló próbálkozás után, már egy örökbefogadott gyerek mellé megérkezik egy saját; feltételezhetően ilyenkor valóban leomlik egy pszichés gát.
Ebből születnek aztán a „csak el kell engedni és akkor összejön” mélységű bölcseletek. Na, ha van gonosz mondat, ha van stigma, akkor ez az. Nemcsak hogy nem lehet gyereked, de ráadásul te tehetsz róla. Még elengedni sem tudsz rendesen.
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
Fotók: Éder Vera/ Orlai Produkció
Glow
Glow