–

Fiala Borcsa/WMN: Juli, elmeséled, hogy mi inspirált a Hosszú virágzás megírására?

Zeck Julianna: Eredetileg az izgatott, hogyan lehet valakiből a 21. században szent szajha, ezt kezdtük el visszafejteni Mikó Csaba dramaturggal, és így jutottunk el a meddőségig, mint kiindulópontig. Úgy tűnt, ez lehet az a tragikus, de egyben sorsfordító pillanat, ahonnan egy igazi pokoljárás során eljuttathatjuk a szereplőt odáig, hogy kiteljesedjen nőként, és a szexualitását is másképp kezdje kezelni. Aztán egyre inkább behúzott a gyerekvállalás, a gyermektelenség, az anyaság kérdésköre, elolvastam Tanács Eszter Nők gyermek nélkül című kötetét is, amelyben arról vallanak különböző korú és családi környezetből érkező nők, hogy miért nem vállaltak gyereket. Végül a szent szajhaság csak sejtetésként maradt benne a szövegben, és az előadás alkotói is – köztük Purosz Leonidasz dramaturg és Szakács Hajnalka rendező –  a gyermektelenségre fókuszáltak már a próbafolyamat során is.

F.B./WMN: Mesélsz még erről a szent szajha figuráról?

Z.J.: Kim Ki-duk Az irgalmas lány című filmje inspirált, ennek egy részlete be is került az előadásba hangbejátszás formájában. A szent szajha olyan nő, aki képes megváltani a férfiakat és önmagát a szexualitásával. Az aktus során ugyanis valamilyen isteni minőséggel kerül kapcsolatba, így ő és a partnerei is tisztulási folyamaton, megváltáson, változáson mennek keresztül.

F.B./WMN: Csilla, te a folyamatok mely részénél kapcsolódtál be?

Radnay Csilla: Az eredeti verziót olvastam először, azonnal beleszerettem, nagyon szép és fontos szövegnek tartom. De nekem első olvasatra sem a szent szajha vonal volt hangsúlyos, sokkal inkább a meddőségi diagnózis, az ezt követő gyászfolyamat, és az újra definiálódás.

F.B./WMN: A főhősnél, Hajnalkánál meddőséget állapít meg az orvos, amit én a teljes történet fényében vérlázítónak találtam a maga elvágólagos diagnózisával, már csak azért is, mert ráadásul tévesen született. Mennyire pecsételi meg egy nő életét egy ilyen ítélet?

R.Cs.: Belekötnék abba, hogy mennyire volt felelőtlen az orvos részéről ez a fals – amennyiben fals – diagnózis, a test abban az időpillanatban lehet, hogy valóban nem volt termékeny. Csodás történetek persze keringenek arról, hogy diagnosztizált meddőség ellenére vagy sokévi hiábavaló próbálkozás után, már egy örökbefogadott gyerek mellé megérkezik egy saját; feltételezhetően ilyenkor valóban leomlik egy pszichés gát.

Ebből születnek aztán a „csak el kell engedni és akkor összejön” mélységű bölcseletek. Na, ha van gonosz mondat, ha van stigma, akkor ez az. Nemcsak hogy nem lehet gyereked, de ráadásul te tehetsz róla. Még elengedni sem tudsz rendesen.