Szexedukáció: az örömszerzésről is szóljon, ne csak arról, hogyan védekezzünk!

–

Változik a világ (?)

Amikor tizensok évnyi „parkolópálya” után újra visszatértem az ismerkedés világába, az első dolog, amit konstatáltam, az volt, hogy míg én pelenkát cseréltem, homoksütit sütöttem és egymillió-háromszáztizenhétszer olvastam fel az Annapetigergőt, a társadalmunk és benne a párkapcsolatok, a nő és a férfi szerepe, az ismerkedés mikéntje és a szexuális interakciók jelentése, jelentősége megváltozott. 

Újrakezdőként úgy éreztem magam, mint egy viszonylag ritka fosszília egy kortárs digitális művészeti kiállításon: öregnek és abszolút oda nem illőnek.

Aztán persze megismertem olyan terminus technicusokat, mint a barátság extrákkal, a situationship (ez a barátság és a párkapcsolat közötti szürkezóna), az etikus nonmonogámia vagy éppen az ONS (avagy egyéjszakás kaland). Arra is rájöttem, hogy

sok férfi nőideálja olyan, mint a cégek által remélt tökéletes jelölt a junior pozíciókra.

Harcedzett és sokat tapasztalt, legalább három-öt éve keményen űzi az ipart, de valójában olyan ártatlan, mint a ma született bárány, és olyan naiv, hogy simán elhiszi: a főnök kávéjától a szerződések fénymásolásán át az öt éve megoldatlanul álló bázisprobléma két perc alatti felgöngyölítéséig minden az ő dolga. (Háromszázhúsz bruttóért persze.)

Vagyis, noha ma már nem szokás a nászéjszaka után diadalittasan felmutatni a véres lepedőt, és senki sem döbben meg azon, ha a menyasszony nem szűzen vonul az oltár elé, azért egy szexuálisan tapasztalt nő legalább akkora érték, mint amekkora szégyen. (És még véletlenül se feleségnek való.) 

Én magam azt tapasztalom, hogy a nők szexuális szabadsága a közvélekedés szerint még sokkal inkább szabadosságnak számít, mint felszabadultságnak. Ezzel szemben a tapasztalatlan férfitól viszont sokan úgy menekülnek, mintha fertőző betegsége lenne. Mindenkit sújt a kettős mérce, csak éppen máshogy. Épp ezért végre itt lenne az ideje, hogy leszámoljunk vele!

Az a szép, beszédes magyar nyelv

Természetesen nem akarok a szavakon lovagolni, de azt azért el kell ismernünk, hogy a kultúránknak része egy bizonyos soha meg nem kérdőjelezett, értékes hagyományként azonosított közös tudás, mely sok esetben nagyon is korlátozó, vagy akár sértő a nőkre nézve. 

Még mielőtt jönnének a kövek – persze csak nyugodtan, bírom –, szeretném hangsúlyozni, hogy semmi bajom a magyar nyelvi örökséggel, sem pedig a magyarsággal, mégis érdekesnek találom, mi mindent lehet kiolvasni a nőkről a mindannyiunk által ismert szólásmondásainkból. Tudtad például, hogy az asszonyembernek nem elég, hogy „a haja hosszú, az elméje meg rövid, mindennek a tetejébe pedig még gyarló, hamisságra hajló is”? És azt megtanították-e neked, „egy asszony se szemérmes a sötétben, ráadásul a szép asszony és a rongyos köntös mindenütt megakad”?! Azt már talán nem is kell hozzátenni, hogy „ha becsületes asszony nincsen, kurvával is eltáncol az ember, de

ha ez a nemes férfiú pacalt akar enni vagy özvegyasszonyt akar elvenni, jobb ha nem tudakolja, mi volt benne korábban”.

Ehhez képest már nem is tűnnek annyira borzasztónak azok a korlátozó hiedelmek, amelyek talán alattomosan a te fejedben is megbújnak – és dolgoznak akkor is, ha tudatosan próbálod legyőzni őket.

„Szinte felsorolni is lehetetlen, mennyi hiedelem kering a nőkről, női szexualitásról a köztudatban még ma is. Kezdve onnan, hogy akinek több partnere volt, az ribanc; aki korán veszti el a szüzességét, az kurva; aki egyből nem élvez el, az frigid; egészen odáig, hogy történjék bármi, a férfit mindig jól kell lakatni; tedd szét a lábad, ki lehet azt bírni; tűrj, előbb szabadulsz, és egy nő legyen szajha az ágyban, tündér a konyhában, úrinő a társaságban. Ezek a korlátozó üzenetek sokszor teljesen tudattalanul is hatnak ránk, és a részünkké válnak. Nem mindenkire és ugyanolyan mértékben hatnak, de bennünk élnek. Akár akkor is, ha tudatosan tenni próbálunk ellenük” – mondja Varga Borbála szexuálpszichológus. 

„Vegyünk egy példát: egy hiedelem szerint minden nő, akinek alkalmi kapcsolata volt, »fehérmájú«. Megkérdezünk erről egy nőt, aki ezzel az állítással abszolút nem ért egyet. Ám később ugyanez a nő egy – adott esetben kifejezetten kellemesen sikerült – alkalmi kapcsolat után rosszul, netán mocskosnak érzi magát, mintha bűnt követett volna el. Tehát így vagy úgy, de a hiedelem hatással volt a gondolataira, érzelmeire, az énképére, önértékelésére is.”

Varga Borbála szerint ennek az az oka, hogy ezek a kijelentések, megnyilvánulások elsősorban a női szexualitás és a szexuális kiteljesedés korlátozására irányulnak, ráadásul mindannyiunk tudásának részét képezik.

Újszerű kapcsolatok, hagyományos érzések

Miközben a belénk kódolt – szexuális hiedelmekre vonatkozó – egyetemes tudásunk vajmi keveset változik, a hagyományos kapcsolatok nagy változáson mentek át. Ma már korántsem szükségszerű, hogy rendszeres szexért vagy alkalmi gyengédségért párkapcsolatban éljünk, hiszen érzelmi és szexuális igényeink kielégítésére számos alternatív lehetőség adódik. 

A nem kizárólagos, többes kapcsolódást lehetővé tevő, illetve nyitott kapcsolatok egyre népszerűbbek, ezek helyes működtetéséhez azonban nincs recept. Ennek oka nem csak az, hogy a korábbi társadalmi rend – kulturális és gazdasági okokból egyaránt – a monogámia fontosságát hangsúlyozta, ezért a hasonló, kevésbé szigorúan kizárólagos kapcsolatok szabályrendszeréhez nincs meglévő, kipróbált közös tudásunk. Hanem az is, hogy míg egy klasszikus kapcsolat határait illetően van egyfajta konszenzuális(nak hitt) tudásunk, addig ezekbe a kapcsolódásokba bármi beleférhet az érintettek vélekedésétől függően.

„Szakemberként is egyre gyakrabban találkozunk a »barátság extrákkal«, alkalmi szex, situationship jellegű kapcsolatokkal. Bár a hagyományos párkapcsolat értékét senki sem vitatja, arra is van számos példa, hogy ezek is működőképes viszonyok lehetnek. Ehhez azonban elkerülhetetlen, hogy a kapcsolat jellegétől függetlenül a felek a saját szabályaikat egyértelműen lefektessék, és azokat minden érintett számára elfogadható optimumok mentén határozzák meg” – mondja a szexuálpszichológus. 

„Persze az is elengedhetetlen, hogy a felek nyíltan kommunikáljanak a felmerülő gondolataikról és érzéseikről. Időnként az is előfordul azonban, hogy előbb-utóbb az egyik fél kötődni kezd, mélyebben bevonódik érzelmileg, mint a másik. Ez pedig könnyen vezethet fájdalmas csalódáshoz vagy a kapcsolat végéhez.”

Varga Borbála arra is felhívja a figyelmet, hogy nem szükségszerűen csak a nők lehetnek azok, akik időközben érzelmeket kezdenek táplálni egy elköteleződés nélküli, illetve alternatív keretrendszerben működő kapcsolatban. Mint mondja, az is gyakori, hogy valaki annak reményében megy bele egy barátság extrákkal típusú kapcsolatba, hogy időközben a partner mégis beleszeret, és kialakul egy hagyományos párkapcsolat. Hangsúlyozza ugyanakkor azt is, hogy bár erre természetesen mindig van némi esély, azért jóval nagyobb a valószínűsége annak, hogy más lesz kifutása a történetnek.

„Ha ilyen jellegű kapcsolatba bonyolódunk valakivel, érdemes a motivációs tényezőket is minden esetben alaposan megvizsgálni. Vannak, akik határozottan elzárkóznak a párkapcsolat gondolatától is, és ha mi magunk vagyunk az érintettek, célszerű – akár szakember bevonásával – feltenni magunknak néhány kérdést. Vajon ez kötődési nehézségekből, csalódásokból vagy az aktuális élethelyzetünkből eredeztethető? Vajon attól félünk, hogy egy hagyományos kapcsolat számos korlátozással jár, esetleg az aggaszt minket, hogy egy elkötelezett kapcsolat révén elesünk annak lehetőségétől, hogy partnerünk mellett más jelölteket ismerjünk meg? Vagy csak a szeretőnk nem az a személy, aki mellett elköteleződnénk? Fontos önismereti kérdések ezek, melyeket célszerű legalább magunknak megválaszolni” – mondja Varga Borbála. 

„Bizonyos esetekben az újdonság izgalma és a felfedezés kihívásai mindkét nem képviselői számára kellemes élményt nyújtanak.

Ha valaki jól érzi magát ezekben a lazább viszonyokban, képes megteremteni a saját testi-lelki biztonságát, akkor haladjon saját útján úgy és addig, ahogyan és ameddig ő szeretné.”

A szexuálpszichológus ugyanakkor arra is rámutat, hogy általánosságban még mindig jobban megbélyegeznek egy olyan nőt, akinek alkalmi kapcsolatai (is) voltak, mint egy hasonló tapasztalatokkal bíró férfit. 

Vagyis ha egy nőről kiderül, hogy erotikus vagy pornográf kontentet küld magáról, hogy élete egy szakaszában párhuzamosan egynél több partnere van, gyakran cseréli a partnereit, élvezi a szexet, tisztában van a saját igényeivel és bátran megéli a szexualitását, rendszerint ítélkezéssel találkozik. Tehát a szexuális üvegplafon – talán egy kicsit jobban rejtve, píszíbb módon, de – továbbra is létezik 

A szexuális szabadság kulcsa az edukáció

Mindannyiunk érdeke, hogy egyéni, kisközösségi és társadalmi szinten is tegyünk azért, hogy a szexualitásban a férfiközpontú gondolkodás mellett a nőközpontú szemlélet is teret kapjon. Ki kell mondani, meg kell élni, ki lehet próbálni, szabad nemet mondani, ér élvezni és beszélni róla, lehet többel vagy eggyel, mindig vagy soha, kinek-kinek ahogy jó.

De vajon hogyan szabadíthatjuk fel önmagunkat a szexualitásunkban, és mit tehetünk azért, hogy az utánunk jövő generációknak még kevesebb stigmával kelljen együtt élnie?

Varga Borbála szexuálpszichológus szerint a válasz a szexedukáció, és a transzparens kommunikáció mindig, mindenkivel, minden helyzetben. 

„Beszéljünk és tanuljunk, ha kell, tanítsunk a szexualitásról!” – mondja a szakember. 

„Ehhez elengedhetetlen az önismeret, illetve a szexuális önismeret is. Ahogy az is, hogy merjünk beszélni a partnerünkkel a vágyainkról, ugyanakkor empatikusan figyeljünk oda az ő igényeire is. Tartsuk szexualitásunk fókuszában mind saját, mind partnerünk örömét, és kísérletezzünk bátran!” 

Borbála azt is kiemeli, hogy mind kisközösségi, mind társadalmi szinten az volna a legjobb, ha nem a pornó lenne az elsődleges szexuális szocializációs platform. Ehhez pedig arra van szükség, hogy semmilyen szinten ne kezeljük tabuként mindazt, ami természetes. 

„Ha minden fiatal választ kapna a kérdéseire otthon, az iskolában vagy a kortársi közösségekben, ha mindenütt hozzáférhetők volnának az online és nyomtatott edukációs anyagok, egyáltalán, ha lehetne nyíltan, őszintén kérdezni és válaszolni, sokat változna a helyzet” – mondja Varga Borbála.

„Sokkal többre van szükség, mint hogy tájékoztatjuk a fiatalokat a nem kívánt terhességgel kapcsolatos lehetséges védekezési módokról és a nemi betegségekről. Arról is mesélnünk kellene, hogyan lehet érzelmileg és fizikailag is biztonságosan kiteljesedni a szexualitás szépségeiben.”

Forrás: ITT

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ franckreporter

Z. Kocsis Blanka