Életre szóló könyves kaland a skóciai tengerparton: 5 napig tiéd lehet egy egész könyvesbolt
Te is ábrándoztál már arról, milyen jó lenne legalább egy rövid időre belecsöppenni valami izgalmas életformába egy másik országban? Ha a válaszod igen, akkor például kipróbálhatnád, hogy milyen lehet öt napon át egy tengerparti skót kisvárosban könyvesboltot vezetni! Both Gabi szívesen elnavigál – legalább virtuálisan – Skóciába.
–
Kis személyes bevezető egy volt antikváriustól
Két vadidegen ember között az egyik holtbiztos kapcsolódási pont a könyvek és az olvasás szeretete. (Jó-jó, ott vannak még a gyerekek meg a kutyák is, de erről írtam már korábban.)
Bár én nem egy skót településen, hanem az Andrássy úti Font Antikváriumban dolgoztam öt éven át a húszas éveimben, mégis pontosan tudom, hogy a könyvek mennyire megnyitják az embereket. Nagyon sok kedves ismerőst szereztem az ott töltött évek alatt, sőt, máig tartó barátságokat is. Sőt-sőt:
egy ismeretlen hódolótól titkos szerelmi vallomást is kaptam, méghozzá kézzel írt levélben…
Szóval bátran kijelenthetem, hogy az a kis üzlet akkoriban az életem közepe volt, ráadásul pezsgő belvárosi kulturális pontnak számított. Kávéval kínáltuk a törzsvevőket, volt nálunk előjegyzés is, még zöld kartoncédulákon gyűjtöttük a címeket.
Nyugodtan bejöhettek a kutyák is, valamint a gyerekeknek külön kis játszósarkot alakítottunk ki a nekik szóló könyvgyűjtemény mellett, és egy barátnőm rendszeresen a nyugalmasabb emeleti részen szoptatott, amikor járt-kelt a városban a kisbabájával, mert akkoriban erre még nemigen volt máshol lehetősége.
Bízvást állíthatom, hogy
könyvesboltban dolgozni elképesztően jó, mert rengeteget olvashatsz, lecsaphatsz a legjobb, legkeresettebb könyvekre, extra kedvezményeket kapsz, ráadásul olyan szerteágazó kulturális kalandokban vehetsz részt – gazdag emberi kapcsolódásokkal megspékelve –, amelyek nyomot hagynak a személyiségeden.
Egy skót kisváros, ahova a könyvek vonzzák a turistákat
Wigtown alig kétórányi autóútra van Glasgow nyüzsgésétől, mégis olyan, mintha egy másik időszámításba érkezne az utazó. A közeli tenger illata járja át a kisvárost, ahol nagyjából ezer ember lakik. Skóciában ez az egyik legnépszerűbb irodalmi célpont, valóságos nemzeti „book town”-nak számít: a belvárosban tucatnyi antikvárium bújik meg, és az évtizedes múltra visszatekintő Wigtown Book Festival is roppant népszerű.

A rézcsengő, ami Skóciába hív: álomból valóság
Az Open Book egy álomvilágból indult. Jessica Fox amerikai írónő Kaliforniában dolgozott, amikor arról kezdett fantáziálni, hogy egy tengerparti könyvesboltban fog dolgozni. Éjszakánként egy kalózlányról szóló forgatókönyvet írt, de közben ráébredt, hogy a szereplői sokkal izgalmasabb életet élnek, mint ő maga. Ekkor ígéretet tett magának: „Annyi képzelőerőt fogok fektetni a saját életembe, mint ezekbe a figurákba” – idézték őt egy cikkben.
Az álmodozás akkor kezdett valósággá válni, amikor beírta a keresőbe azokat szavakat, amelyek örökre megváltoztatták az életét:
„Használt könyvek boltja Skóciában”.
A víziója kristálytiszta volt: „Tudtam, milyen pulóvert viselek; tudtam, hogy néz ki annak a könyvesboltnak a hosszú pultja; tudtam, milyen illatuk van a könyveknek, éreztem a hideget és hallottam az esőt odakint. Tudtam, hogy Skóciában vagyok.” Volt egy jellegzetes részlet is az ábrándjaiban, ami mindig visszatért, és különösen fontos előjelnek bizonyult: egy kis rézcsengőt látott az ajtó fölött…

Nos, a keresőben megjelent Wigtown, Skócia nemzeti könyves városa, amely évente megrendezett őszi könyvfesztiváljával a világ minden tájáról odavonzza a bibliofília rajongóit.
A könyvek szerelmese
Jessica Fox tehát írt egy levelet Shaun Bythellnek, a wigtowni The Bookshop tulajdonosának (mindjárt visszatérek rá), és találkozót kért tőle. Amikor Jessica megérkezett az üzletbe, ott lógott az ajtó fölött az a bizonyos rézcsengő is, amiről annyit álmodozott.
Nemcsak Wigtownba szeretett bele tehát, hanem az antikvárium tulajdonosába, Bythellbe is, aki
úgy bizonyította be a nyomtatott könyvek iránti olthatatlan szeretetét, hogy megsemmisített egy Kindle-t, a széttört maradványokat pedig bekereteztette az üzletében.
Shaun Bythell valóságos intézmény Wigtownban, aki nemcsak Skócia legnagyobb antikváriumát üzemelteti, hanem egy nagy sikerű könyv szerzője, ami nálunk is kapható (angol nyelven). Fanyar naplójában sokat ír az excentrikus vásárlókról és a különc eladókról. Szerepel köztük például egy állandóan síruhát viselő, mániákus gyűjtögető is… Mintegy százezer könyv található a kilenc helyiségből álló kacskaringós üzletben, ahol összesen körülbelül másfél kilométernyi polcon sorakoznak az olvasnivalók.
Nyaralás, munka és kulturális kaland egyszerre
Miután Fox igen vehemensen belevetette magát a teljesen új életébe, azt gondolta, hogy a könyvesbolti munkáról szőtt álma valószínűleg másokat is érdekelhet. „Gondoltam, hogy nem én vagyok az egyetlen »őrült amerikai« ezzel a vízióval” – mondta. Így hát elkezdett tervezgetni egy olyan nyaralást, amelynek valamiképp egy könyvesbolt is része lehet. Amikor egy másik helyi könyvesbolt tulajdonosa eladásra kínálta a kétszintes üzletét, azonnal lecsapott a lehetőségre.

Az emeletet lakássá alakították, a könyveket pedig az alsó szintre költöztették. Apró lett és nagyon hangulatos, pontosan olyan, amilyennek egy könyvesboltot elképzel az ember, ha egy fél világot utazna, hogy odaérjen.
Az Open Book Wigtownban, ahol egy hétre tényleg tied lehet a könyvesbolt
Így született meg tehát a sarki könyvesbolt, ahol nemcsak vásárolni lehet, hanem pár napig azt is kipróbálhatják a bibliofil turisták, hogy milyen egy könyvesboltot üzemeltetni, a nap végén pedig a bolt felett lévő lakásban pihenhetik ki a szokatlan munkával töltött nap fáradalmait.
Ők nyitják és zárják a boltocskát, a saját ízlésük szerint rendezhetik be a kirakatot, új könyvkészletet hozhatnak, rendezhetnek tematikus hetet, meghívhatnak neves írókat vagy helyi szerzőket, szóval egy hétre övék a világ:
pontosabban a világnak ez a szabad és kellemes, könyvekkel, kapcsolódásokkal teli barátságos szeglete.
A megérkezés pillanatában az újdonsült „tulajdonos” első valódi feladata, hogy ki kell találnia, mit írjon a bejáratnál lévő palatáblára, ami Wigtownban nemcsak reklámfelület, hanem hangulatjelentés is. Egyetlen mondatba bele kell férnie annak, hogy „gyere be, itt most valami történik”, és annak is, hogy „nálunk a könyvek nemcsak tárgyak, hanem egymáshoz is kapcsolódhatunk általuk”.

Olyannyira népszerű ez az unortodox szolgáltatás, amely egyben szolgálat is, hogy sajnos 2027 év végig telt ház van, de azért érdemes gyakran csekkolni az Airbnb-oldalukat, mert igen ritkán előfordulhatnak hirtelen lemondások. Olvastam olyan utazóról, akinek szerencséje volt, és a várólistáról került be hirtelen a könyves Kánaánba.
Wigtown, az irodalmi találkozóhely
Ha az Open Book a személyes álom beteljesülése, akkor Wigtown maga a közösségi álom. A város „book town”-státusza (és az erre épülő kulturális stratégia) régóta a helyi identitás része, a könyves élet csúcspontja pedig a Wigtown Book Festival, amely jelentős gazdasági és közösségi hatással bír: évente több millió fontot mozgat meg a régióban, és egész éves programokat működtet.
Az Open Book tehát nem külön attrakció, hanem a város szerves része. Aki beáll a pult mögé, az nemcsak „szállóvendég”, hanem teljes jogú helyi polgár is lesz, akit a lokálpatrióták azonnal a szívükbe fogadnak.
Én nagyon szívesen kipróbálnám ezt a szerepet. Ki tartana velem?
Korábban is beszámolt már nektek a Párizsban élő Kis Zsuzsi néhány különleges európai könyvesboltról: olyan is akad közöttük, ahol pár órányi munkáért, és napi egy könyv elolvasásáért megszállhat a könyvkalandor.
Egy jó filmet is ajánlott régebben hasonló témában Gyárfás Dorka, Könyvesbolt a tengerparton címmel.
A képek forrása: Facebook/Open Book hivatalos oldala
Glow
Glow