–

A fehér hely a családi képen

Ma már evidenciaszámba megy, hogy a gyermekkori élményeink hatással vannak arra, milyen felnőttekké válunk. Egyre többet beszélünk azokról a visszaélésekről és traumákról, amiket akár évtizedekkel ezelőtt szenvedtünk el. Ez nagyon fontos fejlemény, hiszen egyrészt így tudunk kollektíven és egyénileg is gyógyulni, másrészt a tudatosságunk fokozódása a jövőbeli hasonló esetek megelőzésében is rengeteget számít. Létezik ugyanakkor egy olyan tényező, amelyet napjainkban is hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni: ez pedig az érzelmi elhanyagolás. Bár definíciószerűen is a bántalmazás egy fajtája, annyiban különbözik a fizikai vagy verbális agressziótól, hogy nem aktív cselekvést jelent, hanem a tettek hiányát. A szülő elmulasztja észrevenni, elismerni, lereagálni a gyerek érzelmeit, aki ezáltal nem igazán tudja begyakorolni, mit is kezdjen velük.  

„Az érzelmi elhanyagolás a fehér hely a családi képen, sokkal inkább háttér, mint előtér” – írja a téma szakértője, dr. Jonice Webb amerikai pszichológus. Az érzelmekkel való foglalkozás hiánya olyan tapasztalat, amely általában nem köthető konkrét, kiugró epizódokhoz, ezért utólag sem feltétlenül könnyű azonosítani.

Alattomosan kúszik be a felnőtt életünkbe, miközben csendes, de annál súlyosabb károkat okoz a kapcsolatainkban.   

Generációról generációra

Természetesen egyetlen gyerek sem érdemli meg, hogy a szülei érzelmileg elhanyagolják, és ha a felnőtteket megkérdeznénk, a legtöbbjük egyáltalán nem lenne tudatában annak, hogy ezt teszi. Ha olyan családban nősz fel, ahol nem szokás az érzelmeket kifejezni vagy beszélni róluk, ez válik természetessé számodra. Mivel nem tanultad meg, hogyan igazodj el a saját érzéseid között, mások belső folyamatainak megértésével is gondjaid lehetnek: akár a gyerekedről, akár a partneredről van szó.

Talán csak azt észleled, hogy nehezen tudsz kapcsolódni. Gyakran üresnek érzed magad, de nem tudod miért, hiszen vakfoltod alakult ki az érzelmi életeddel kapcsolatban, az emócióid le vannak hasítva rólad. Csak homályos sejtésed van arról, hogy valami nem stimmel.

Mivel nem tudsz fájdalmas emlékeket felidézni a múltadból, ami megmagyarázhatná a nehézségeidet, még inkább magadat hibáztatod. 

Az elszenvedett érzelmi elhanyagolásról azonban nem te tehetsz. A felelősséged akkor kezdődik, amikor felnőttként felismered ezt a problémát. Onnantól, hogy rájöttél, érzelmileg elhanyagolsz másokat, vagy téged hanyagolnak el, rajtad múlik, megtöröd-e a ciklust. Senki sem mondja, hogy egyszerű lesz. Sok munkát és odafigyelést igényel, hogy változtass, de a jó hír az, hogy az érzelmi intimitás készségei tanulhatók. 

Kapcsolódásra vágyunk

A párkapcsolatok működését kutató világhírű szakember, John Gottman 2004-es könyvében tárta fel, mi a különbség a folyamatosan fejlődni képes párok, illetve azok között a párok között, akik végül szétválnak. A legfőbb eltérésnek azt tartotta, hogy a felek milyen gyakran képesek kielégíteni egymás érzelmi kapcsolódás iránti szükségletét. 

Ez viszont abban az esetben, ha a pár mindkét tagja érzelmileg többé-kevésbé elhanyagoló közegben nevelkedett, nagyon nehéz. A szokásosnál is gyakrabban fordulhat elő, hogy tévesen értelmezik egymás belső állapotait, és készpénznek vesznek olyan dolgokat is, amelyek csupán a saját feltételezéseik. Ráadásul nincs meg az a kommunikációs jártasságuk, amelynek segítségével meg tudnák kérdezni a társukat arról, mit gondol vagy érez valójában, illetve mit miért tesz. Az egymásról kialakított képük egyre inkább torzul, és azok a pozitív érzések, amelyek kezdetben összekötötték őket, folyamatosan apadnak. Hiába kompatibilisek, hiába szeretik egymást, nehezen oldanak meg problémákat, mert sem a saját, sem a másik érzelmi folyamatait nem tudják kezelni. Eszköztelenségükben inkább kerülni igyekeznek a konfliktusokat.  

Innen ismerheted fel

Jonice Webb azokat a jeleket is összegyűjtötte, amelyek segítségével felismerhetitek, ha érzelmi elhanyagolás áll fenn a kapcsolatotokban. Érdemes felfigyelni az alábbiakra: 

  • Kerülöd, hogy nehéz témákat hozz fel, nehogy felzaklasd a másikat.
  • Nem tudod, hogyan vitatkozz produktívan. 
  • Gyakran elbizonytalanodsz az érzéseidben, vagy azt gondolod, nem is számítanak. 
  • Azon vitatkoztok, ki mit mondott, ahelyett, hogy arról beszélnétek, ami igazán számít.
  • Érzelmileg megterhelő helyzetekben szinte azonnal lezársz. Úgy érzed, ez meghaladja a képességeidet.   
  • A konfliktusokat nem tudod problémamegoldásra, fejlődésre használni: rövidre zárod azzal, hogy kisétálsz a szobából, vagy egy szarkasztikus megjegyzéssel ütöd el a beszélgetést. 
  • Hajlamos vagy szélsőséges kifejezéseket használni, mint „mindig”, „soha” vagy „teljesen”. Holott az érzelmek ritkán feketék vagy fehérek.  
  • Sablonosan szoktad leírni az érzéseidet. Hiába dúl benned egyszerre egy csomó minden, düh, megbántottság, félelem, stb., inkább azt mondod, „fáradt vagy”.
  • Általában tényekről, eseményekről, logisztikai kérdésekről beszélgettek (például kivel mi történt?, ki menjen a gyerekért?, mi legyen vacsorára?, stb.), mély témákról alig. 
  • Ha valami nagy dolog történik veled, vagy problémád merül fel, nem a társad az első, akinek szeretnéd elmondani. 
  • Amikor hozzá fordulsz vigasztalásért, sokszor azt éled meg, hogy rossz dolgokat mond (előfordulhat, hogy nem tudod kifejezni, mire van szükséged, és csalódott leszel, hogy a partnered nem találta ki, mi esne jól neked). 
  • Nem érzed úgy, hogy egy csapat vagytok. Sokszor magányos vagy akkor is, amikor vele vagy. 
  • A pozitív érzelmek megosztása is feszengéssel tölt el titeket, ilyesfajta kommunikáció inkább szex közben fordul elő. 

Mit lehet tenni? 

Az érzések felismerése, kifejezése, szabályozása olyan képességek, amelyek terén bármely életszakaszban lehet fejlődni. Érdemes a párkapcsolatodra úgy tekinteni, mint egy aktív folyamatra, amelyet közösen alakítotok: adtok és elfogadtok egymástól dolgokat. Segíts a másiknak azzal, hogy igyekszel megfogalmazni, mire van szükséged, hogyan tudna támogatni téged. Te is törekedj arra, hogy részt vegyél az ő boldog, szomorú vagy fájdalmas pillanataiba. Figyeld az alkalmakat, amikor szeretne kapcsolódni hozzád, és legyél jelen. 

Kérni – adni – elfogadni. 

Minden alkalommal, amikor teljesíted ezt a ciklust, valamennyit eltávolítasz a párkapcsolatodban lévő láthatatlan fájdalomból, mígnem, ha elég kitartóak vagytok, és ez a célotok, lépésről lépésre meg tudjátok szüntetni az érzelmi elhanyagoltságot. Az elején biztosan nem lesz könnyű a váltás, és fontos lépés lehet az is, ha szakember segítségét veszitek igénybe. De ha értékelitek egymás törekvéseit, az jókora motivációt jelenthet. 

Hidd el, az érzelmeid számítanak, érvényesek, és megérdemlik, hogy kifejezd őket.

Ha beszélsz róluk, talán sérülékenyebb leszel, de annak az esélyét is megteremted, hogy mélyebb szinteken kapcsolódj a szeretteidhez. 


Milanovich Domi