Dicsérjük, óvjuk, vagy hagyjuk hibázni? – Visszajelzések szülőktől a gyerekeknek
Mindenki szereti, ha megdicsérik – kivéve akkor, ha imposztor szindrómával küzd az ember, vagy ha értéktelennek tartja magát, hiszen ezekben az esetekben nem igazán tudja hova tenni az elismerő szavakat. A kudarcokat ezzel szemben nehezen viseljük, különösen gyerekként, amikor először élünk át rossz élményeket a játszótéren vagy az iskolában. Ilyenkor a szülők gyakran dilemmába kerülnek: mi tesz többet a gyerekért? Az, ha megpróbálják megóvni a kudarcoktól, hiszen később úgyis megtapasztalja, hogy nem mindig fenékig tejfel az élet? Erről kérdezte Kaiser Orsolya Szél Dávid pszichológust, aki szerint a szülők hajlamosak arra, hogy a fiúkat inkább a képességeik, a lányokat pedig az adottságaik miatt dicsérjék meg. „Egy fiú ügyesen barkácsol, egy lány pedig szép. Egy fiú okosan néz, egy lány pedig cukin. Érdemes odafigyelni, hogy a visszajelzések ne csak ezekre a nemi sztereotípiákra épüljenek.”
–
Legalább 5, de inkább 6 pozitív visszajelzés ellensúlyozz egy kritikát, akkor is, ha annak történetesen nem a bántás a célja, hanem az, hogy épüljön, fejlődjön a másik fél – állapította meg Marcial Losada pszichológus. Ahogy azt korábban a visszajelzések fontosságáról és jellegéről szóló cikkünkben írtuk, a gyerek esetében ez a szám még magasabb, ugyanis a fejlődő idegrendszer érzékenyebb a kritikára. Így a gyermekpszichológusok szerint, ha felhívjuk a gyerkőc figyelmét egy hibájára, hiányosságára, akkor amellé legalább hat, de inkább hét megerősítő gondolatra van szükség.
Szél Dávid szerint a visszajelzés valóban kulcsfontosságú a gyerekek fejlődésében, ugyanakkor hangsúlyozza: nem kell folyamatosan dicsérni a gyerekeket.
„Néha elég csak egy biccentés, egy tekintet, és nem szükséges állandóan beszélni sem hozzájuk, a csend is lehet értékes. Érdemes akkor visszajelzést adni, amikor valóban történt valami: amikor azt látjuk, hogy a gyerek teljesített, magához képest előrelépett” – tanácsolja a szakember, majd hozzáteszi:
óvodás és kisiskolás korban a gyerekek gondolkodása még egocentrikus, ami alapvetően meghatározza azt is, hogyan értelmezik a körülöttük zajló eseményeket.
„Ebben az életkorban saját magukat helyezik a világ középpontjába: miattuk kel fel a nap, a napsugarak is azért és úgy sütnek, hogy ők játszhassanak a játékaikkal. Ugyanez a gondolkodásmód érvényesül, amikor valami negatív esemény történik: könnyen hihetik a gyerekek, hogy a szüleik miattuk veszekednek, miattuk válnak el. Éppen ezért különösen fontos, milyen üzeneteket kapnak, és hogyan értelmezik azokat.”
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
A kiemelt kép forrása: Getty Images/Nadija Pavlovic
Glow
Glow