Milyen lehet az élet a javítóintézetben? Bepillantást enged a Katona, és még jó ügyet is támogathatsz vele

–

Hírolvasóként rengeteget hallunk az utóbbi hónapokban a javítóintézetekről, de a nagy figyelmet kapó ügyek mellett valójában nagyon keveset tudunk arról, kik laknak ezekben az intézményekben, és milyen az élet bent. A budapesti Katona József Színház immár ötödik éve működik együtt a Rákospalotai Leánynevelő Intézettel, és hoz össze egymástól nagyon különböző világokat az Életvárók művészetpedagógiai programjával: az intézet lakóit, civileket, valamint a színház társulatának tagjait. A közös munka során a játék, az alkotás és az egymásra figyelés kerül a középpontba – mindaz, ami sok résztvevő számára korábban ismeretlen volt.

Január 31-én szombaton ebbe nyerhetünk bepillantást. A támogatói napon:

• 11:30-tól kerekasztal-beszélgetést tartanak a gyermekvédelemmel kapcsolatos jó gyakorlatokról Székely Krisztával, a Katona igazgatójával; Hegyi Frigyessel, a Második Esély Sportegyesület munkatársával, a rákospalotai intézet egyik vezetőjével; az intézetből frissen kikerült Bogdán Melisszával, aki két évig vett részt a programban; valamint a Katona társulatának színművészei is csatlakozni fognak a körhöz. 
• Ezt követően 13:30–14:45 között beszélgetést és közös műhelymunkát tartanak a program résztvevőivel – önkéntesekkel, Tóth Zsófia színművésszel, a Behívó művészetpedagógia program csapatával –, valamint meg lehet ismerkedni a rákospalotai intézet működésével, a fiatalok tapasztalataival.
• 15:00 órától pedig a Sorstalanság előadást játsszák a Sufniban.

Miről is szól az Életvárók?

A színház közölte, hogy a támogatói nap teljes bevételét az Életvárók program finanszírozására fordítják, a jegy ára 30 ezer forint.

Az Életvárók a Katona József Színház Behívó művészetpedagógiai programja, amely az UNICEF által szervezett kezdeményezésből nőtt ki: öt éve alkalmi foglalkozásokat tartottak az intézményben, elsősorban színházi előadásokhoz kapcsolódóan. Később felmerült az igény az intenzívebb közös munkára is.

A projektben az intézetben nevelkedő lányok és kívülről érkező fiatal – és kevésbé fiatal – nők közös csoportja vesz részt. A cél az, hogy a résztvevők közös játékokon, színházi, zenei és képzőművészeti gyakorlatokon keresztül minél többféle impulzust kapjanak.

A visszajelzések szerint a foglalkozások túlmutatnak a hagyományos színházi gyakorlatokon.

„Egy hely, ahová hétfő reggelente mindig örömmel jövök, ahol tanulhatok magamról és másokról, ahol feszegethetem a határaimat”

– idézi az egyik résztvevőt a Katona honlapja. Egy másik lány pedig arról beszélt, hogy a drámafoglalkozásoknak köszönhetően megtanult bízni a felnőttekben, és könnyebben megnyílik mások előtt.

A projektben rendszeresen részt vesznek ismert színművészek is: korábban többek között Fullajtár Andrea, Jordán Adél, Vizi Dávid és Jakab Balázs dolgozott együtt a lányokkal. A 2025/26-os évadban Tóth Zsófia és Török Marcell csatlakozott a csapathoz.

„El kell mondanom, hogy nagyon-nagyon sokat adott nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Meg kellett dolgoznom a bizalomért, de amikor ez megtörtént, elképesztő szeretet vett körül” – fogalmazott Jordán Adél színművész tapasztalatairól.

Fullajtár Andrea színművész egy szívhez szóló történetet is megosztott a programból:

„A mai világban, amikor a javítóintézetek körül állandóan botrányok vannak, és újabb és újabb stiklik derülnek ki, különösen jó, hogy ajánlhatunk egy napot, amikor tehetünk valamit azért, hogy ezek a gyerekek jobban érezzék magukat, és magukra találjanak. Én például őrzök egy levelet ebből az időszakból, amelyben az egyik javítóintézetes lány a saját édesanyjához írt verset arról, hogy bár az anyja megtette vele azt, amit megtett, ő szeretne sokkal jobb anya lenni, és élete végéig ragaszkodni fog hozzá. Ilyen embereket tudnak támogatni január 31-én.”

Nagy Andi