–

Láthatatlan akadályozottság

Számos olyan akadály létezhet egy ember testi vagy idegrendszeri működésében, amely első pillantásra nem látható, mégis komoly nehézséget jelenthet – különösen a nem mindennapi helyzetekben. Valószínűleg sokunknak eszébe jut az 1-es típusú cukorbetegség vagy az autizmus, de ide tartozik például a Crohn-betegség vagy a demencia is. A kör azonban ennél jóval tágabb, és valójában nincs is szükség arra, hogy az érintettek pontos diagnózist nevezzenek meg vagy „címkézzék” magukat a külvilág számára.

Fontos tudni: azok a körülmények, amelyek a többség számára könnyen kezelhetők, legfeljebb kisebb frusztrációt okoznak – például a tömeg, a hosszas sorban állás vagy a várakozás egy repülőtéren –, mások számára akár kezelhetetlen nehézséget, megoldhatatlan helyzetet is teremthetnek.

A „Hidden Disabilities Sunflower” program története

A Hidden Disabilities Sunflower programot 2016-ban indították el az Egyesült Királyságban, eredetileg a londoni Gatwick repülőtéren. A kezdeményezés egy egyszerű felismerésből született: a repülőtér dolgozói azt tapasztalták, hogy sok utas él olyan akadályozottsággal, amely kívülről nem látható, mégis megnehezíti a közlekedést és a tájékozódást.

A cél egy könnyen felismerhető, mégis diszkrét jelzés létrehozása volt, amellyel az érintettek jelezhetik, hogy türelemre, extra segítségre vagy megértésre lehet szükségük. A választás a napraforgószimbólumra esett, mert barátságos, pozitív és jól azonosítható motívum. Nem diagnózist közöl, csupán egy igényt jelez.

A repülőtéren bevezetett, nyakba akasztható napraforgós szalagok használata hamar elterjedt más brit közlekedési szolgáltatóknál is: vasúttársaságoknál, légiközlekedési cégeknél és különböző szervezeteknél. A programot később egy erre a célra létrehozott magánszervezet, a Hidden Disabilities Sunflower Scheme Limited vitte tovább, amely ma a jelzés nemzetközi bevezetését és partnerhálózatát koordinálja.

A napraforgó ma már a világ harminc országában használatos. A kezdeményezés céljai között egyre hangsúlyosabb szerepet kap az általános társadalmi érzékenyítés is.

Személyes tapasztalatok

Hornyák Mariann, a Kék Erdő Alapítvány kuratóriumi elnöke, neuroleadership szakértő személyes tapasztalatokat is szerzett a jelzés használatával kapcsolatban. Családjával több évet élt Nagy-Britanniában, ott ismerkedett meg a napraforgó szimbólummal.

„A jelzést viselheti maga az érintett, de az őt kísérő személy is. Létezik nyakba akasztható változata, kitűző, karkötő, de ma már számos más, utazáshoz és különböző élethelyzetekhez kapcsolódó formában is elérhető – a bőröndre rögzíthető csatos pánttól egészen az útlevélborítóig” – sorolja.

Hornyák Mariann szerint különösen utazáskor jelent nagy segítséget, ha a repülőtéri személyzet és a többi utas azonnal felismeri a jelzést, és ennek megfelelően reagál. Egy ciprusi utazás során például, amint a személyzet észrevette a napraforgót, gyorsított eljárással segítették őket a továbbjutásban.

A szimbólum mára nemcsak repülőtereken működik hatékonyan: éttermekben, stadionokban, vidámparkokban, üzletekben, valamint egészségügyi és oktatási intézményekben is egyre ismertebb – vagyis gyakorlatilag bármilyen közösségi térben.

Ezzel szemben Magyarországon még bőven van teendő ezen a területen.

„A könnyen elérhető, valóban használható csendes szobák a szenzoros ingerfeldolgozási zavarral élők számára csak ritkán biztosítottak, és sok esetben akkor sem akadálymentesek. Az akadálymentesség más formái is kevés helyen megoldottak. A tömeghelyzetekben biztosított soronkívüliséget pedig gyakran a kívülállók rosszalló pillantásai és megjegyzései kísérik”.

Egyik szemük sír, a másik nevet

Hornyák Mariann, bár magánemberként használja a napraforgó jelzést, és kifejezetten jó kezdeményezésnek tartja, az alapítvány képviselőjeként már ellentmondásosabbnak látja a helyzetet.