–

Valamivel messzebbről kell kezdenem: 1986-ban, kicsivel több mint egy évadon át dolgoztam a Katona József Színházban takarítónőként. Írtam már erről korábban is, hogy mennyire sokat jelentett egy tizennyolc éves gyereklánynak ez a befogadó és nagyon inspiráló környezet. Akkoriban a színház érdekelt a legjobban, és én mindenképp az ország legjobb társulatának közelében szerettem volna dolgozni. Ha takarítóként, akkor úgy.

Szacsvay Lászlót is sok olyan helyzetben láttam, amiről a nagyközönségnek nem volt tudomása. Például azt is, hogy a legendás Budapest Orfeum című előadások előtt, – amelyet Benedek Miklóssal és Császár Angelával játszottak hosszú éveken át –, ő mániákusan ellenőrzött minden kelléket a színpadon és azon kívül is. Két centivel arrébb rakta a fogast, elrendezte az abroszt, hogy ne legyen rajta ránc, megigazította a fogason az újságot, hogy egyetlen lap se lebegjen, a takarásban lévő nagyméretű bőröndöt pedig háromszor is ellenőrizte, hogy senkinek ne legyen útban (színházi szakszóval: a járásban), ha a színpad sötétebb hátsó részére megy majd.

Egyszóval fejben és szívben is tökéletesen felkészült a gondos cselekvéssel, mielőtt színpadra lépett. Sok gyönyörű dalt énekelt ebben az előadásban, de ami feledhetetlen számomra, az mégis a „Tanulj meg, fiacskám komédiázni!” volt. Mert róla szólt. És Szacsvay nagyon is megtanult komédiázni.

Biciklivel érkezett a könyvbemutatóra

Verebes István kérdezte Szacsvayt és a kötet társszerzőjét, Vajda Katalint az akkor frissen megjelent könyvről. Azzal kezdte hogy „Szacsvay a szakma egyik legszerethetőbb egyénisége, aki ha bejön a színpadra, rögtön szívet melengető érzés árad szét a nézőtéren. Ehhez hozzájárul természetesen a kvalitás is.”

A könyv utolsó harmadáról pedig azt, hogy megrendítette. Ez a rész főként Szacsvay László feleségéről szól, és „Benedek Micu története is drámai. Szacsvay sallangmentesen beszél arról, hogy mit élt át. Hogy hogyan kell helytállnunk az életben, arra ez a könyv rendkívüli példa.”

Szacsvay sok kedves emléket felidézett a könyvbemutatón, azt is elmesélte, hogy a Színművészetin már az első órán megtanulták a szakma alapjait Ádám Ottótól:

„Mi a szakma? Koncentráció, egymásra figyelés, nem árt, ha van egy kis memória, és némi kvalitás. A többi szerencse.”

Kócos gondolatokból született kötet

Az Olimpiai park kutyafuttatójában beszéltük meg a találkozót Szacsvay Lászlóval, hogy a kutyáink, Fülöp és Lujzi is nyugodtan szaglászhassanak közben.

Ám amikor megérkezett Chripkó Lili, a fotósunk, rögtön láttam a tekintetén, hogy nem tetszik neki a helyszín a kerítés miatt. Így egy kicsivel kijjebb telepedtünk le. Fülöp póráz nélkül jött-ment, időnként unalmában megugatott egy-egy futót, Lujzi pedig nem értette, miért nem megyünk már valahova, hiszen azt mondtam neki, hogy sétálunk, nem pedig üldögélünk. Az ebek barátságosan üdvözölték egymást, ahogy eddig mindig, és azt remélték, máris haladunk tovább, ahogy eddig mindig, de csalódniuk kellett.

Én viszont izgatottan kérdeztem Szacsvay Lászlót a könyvéről, mert tudtam, hogy nagyon sok pozitív visszajelzést kapott már rá. Jelen voltam egy olyan eseményen is, ahol több mint másfél órát egyfolytában dedikált, és elfogyott az összes példány, ami a helyszínen volt…

Both Gabi/WMN: Hogyan született a Féltem, amíg éltem című kötet?

Szacsvay László: Másfél-két hónapig beszélgettünk Vajda Katalinnal, egy héten kétszer-háromszor jött hozzám. Én mondtam, ami eszembe jutott, beszéltem a régi dolgokról rendszer nélkül, ő pedig a kócos gondolataimból szép frizurát csinált.

B. G./WMN: Én olvasás közben végig úgy éreztem, mintha az ön hangján hallottam volna ezt a történetet.

Sz. L.: Ezt már más is mondta. Nagyon jól ír Kati, az övé volt a munka nagyobbik része. Csapongtam összevissza, de mit is csinálhattam volna mást? Kati kitalált neki egy jó formát.

B. G./WMN: Nagyon tetszett ez is, mert teli van kedves „szacsys” kiszólásokkal, például: „most elmegyek bubukálni”.

Sz. L.: Nem akartam benne mást mutatni, mint amilyen vagyok. Rengeteg olyan történet felelevenedett bennem, amire ritkán gondolok. De ha megpróbálok kutakodni a régi dolgaimban, akkor sok minden előjön.

B. G./WMN: Annyira plasztikusan mesélt, hogy az ember olvasás közben úgy érezte, ő is ott van. Az agyhártyagyulladásának a története nagyon megrendítő például.

Sz. L.: Hát még milyen volt akkor, hetedikes koromban. Az összes gyerek meghalt, aki körülöttem volt. A László Kórház fertőző osztályán feküdtem, üvegkalitkákban kellett lennünk, hogy láthassanak bennünket az orvosok meg a nővérek, és azonnal segíthessenek, ha baj van. Mind a két szomszéd gyerek meghalt. De én megúsztam.

B. G./WMN: Olyan dolgokról is nagyon őszintén beszélt, amik még mindig tabutémák. Például a felesége mentális betegségéről…

Sz. L.: Ha már megszólalok, akkor miért ne legyek őszinte? Azt mondtam, ami volt.

B. G./WMN: Politikai ügyekben is nagyon szókimondó volt például.