A BRCA egy genetikai időzített bomba, amit sokan Damoklész kardjaként élnek meg
Támogatott tartalom

Adrienn édesanyját 36 évesen diagnosztizálták mellrákkal, és 41 évesen hunyt el. Csak később derült ki, hogy Adrienn és lánya, Fruzsina, BRCA1 pozitívak, vagyis örökölték a családban előforduló genetikai eltérést, amely mind a férfiak, mind a nők esetében növeli bizonyos rákfajták kialakulásának a kockázatát. Arról, hogy milyen terhet ró egy ilyen diagnózis a családra, és milyen mentális támogatást kaphatnak az érintettek, Fruzsinával, Adrienn-nel, valamint Prezenszki Zsuzsa onkopszichológussal beszélgetett Mózes Zsófi.
–
Adrienn édesanyja nagyon fiatalon, mellrákban hunyt el. „Akkor azt mondták, talán a hosszú távú fogamzásgátló-használat és a szűrővizsgálatok elmaradása is közrejátszott a betegségében, hiszen későn vették észre nála, hogy baj van. Ezért én elhatároztam, hogy rendszeresen járok ellenőrzésekre” – meséli. Ő már harminc éves korától tudatosan figyelt a mammográfiára és a nőgyógyászati vizsgálatokra, öt évvel ezelőtt, hatvan éves korában azonban petevezeték-daganattal diagnosztizálták.
Egy rutinvizsgálat során derült ki a betegség
A rendszeres szűréseknek köszönhetően a daganat még nem terjedt át más szervekre, így sebészi úton könnyen kezelhető volt, azonban a műtét mellett hat kemoterápiás kezelésre is szükség volt. „Szerencsére időben sikerült felismerni a daganatot, és korábban már hallottam a BRCA-ról, de édesanyám betegsége miatt az orvos is javasolta a genetikai vizsgálatot” – emlékszik vissza.
Lánya, Fruzsina, 32 évesen szembesült a genetikai kockázattal.
„Amikor anyukámnál beigazolódott a BRCA1, az orvos rögtön kérdezte, hogy van-e gyereke. A genetikai vizsgálat lehetőségét nekem is felvetették, és én igent mondtam, mert így tehetek a legtöbbet a magamért.”
Fruzsina az elmúlt években tudatosan alakította ki a vizsgálati rutinját: rendszeres mammográfia, mellultrahang, tumormarkerek ellenőrzése, és önvizsgálat minden hónapban. „A munkaeszközöm a testem, hiszen színész vagyok. Húsz éve jó kapcsolatban vagyok vele, és most is próbálom felkészíteni fizikailag és mentálisan a műtétekre” – mondja.
Hét évvel a diagnózis után Fruzsina az orvosai javaslatára megelőző műtétekre készül. Ezeket korábban azért nem végezték el, mert a szoros orvosi kontroll és a rendszeres szűrővizsgálatok lehetővé tették, hogy az esetleges elváltozásokat időben észrevegyék, azonban már akkor tájékoztatták, hogy 40 éves kora körül időszerűvé válnak a műtétek. „Azt mondta az orvosom, hogy a boldog embernek erős az immunrendszere. Legyen jól, így mondta. És tulajdonképpen erre törekszem azóta is” – meséli.
A megelőző beavatkozások közül Fruzsinára petevezető- és petefészek-eltávolítás, valamint masztektómia vár.
„Ez egy elég drága buli lesz, de úgy gondolom, hogy az egészségem megéri. Úgyhogy elérkezett az idő, hogy proaktívan tegyek a testemért, és felkészüljek a beavatkozásokra”
– mondja Fruzsina.
A kettejük kapcsolatát a közös tapasztalatok és a megelőzés iránti elkötelezettség is erősíti. „Nem beszélünk róla sokat, de amikor szükség van rá, ott vagyunk egymásnak” – meséli Adrienn. Az orvosok gyakran eltérő véleményeket adnak, és ilyenkor nehéz dönteni, de a közös tapasztalat segíti a helyes út megtalálását. Fruzsina szerint anyja példája és tapasztalata óriási segítség: „Láttam, ahogy végigcsinálta a kemoterápiát, és ez nekem is erőt ad. Tudjuk, hogy a génmutáció olyan, mint egy időzített bomba, és a megelőző műtétek a védelmet szolgálják.”
A megelőzéshez a lelki felkészülés is hozzátartozik
Prezenszki Zsuzsa onkopszichológus szerint az öröklődő BRCA pozitivitás súlyos lelki terhet jelenthet, még akkor is, ha nincs diagnosztizált daganat. „Ez egy genetikai időzített bomba, amit a páciensek gyakran Damoklész kardjaként élnek meg – mondja. – Nem biztos, hogy megjelenik a betegség, de a valószínűség nagyobb, és ez szorongást válthat ki. Hogy ki hogyan reagál, az egyéni, és függ a személyes tapasztalatoktól, attól, hogy mit látott a környezetében a daganatos betegekkel kapcsolatban.
Ha valaki szenvedést látott és halált, az erősen félelemmel töltheti el, míg ha valaki olyan gyógyult pácienst látott, aki jó életminőséggel élt a diagnózis után, az nyugtató lehet.”
Az onkopszichológus kiemeli, hogy a pszichés támogatás első lépése a felvilágosítás. „Sok páciens azt hiszi, hogy az öröklött BRCA génmutáció halálos ítélet. Ha ezt relatíve, reálisan értelmezzük, jelentősen csökkenthetjük a szorongást. Fontos, hogy a páciensek tudjanak a megelőző vizsgálatok és beavatkozások fontosságáról, és ne meneküljenek el a helyzet elől.”
A pszichés támogatás gyakorlati része a pozitív példák bemutatása, a csoportos munka, a testi változások feldolgozása és az utókövetés. „Nagyon fontosak a pozitív példák – folytatja Prezenszki Zsuzsa. – Amikor látják, hogy valaki átesett a műtéteken, felépült, és teljes életet él, az erőt ad, hogy ne ragadjunk bele a szorongásba. A pszichológiai munka célja, hogy megtanítsa a pácienseket a helyzet elfogadására és a kontrollált odafigyelésre.”
Az öröklött BRCA génmutáció (ami egyébként a breast cancer kifejezésből jön – azonban az emlőrák mellett a petefészekrák, a prosztatarák, valamint a hasnyálmirigyrák kialakulásának kockázatát is növeli), valamint a daganatos kezelések komoly pszichés terhet jelentenek, még akkor is, ha a daganatot időben felfedezték, vagy a megelőző műtétekre készül a páciens. Az érintettek gyakran szorongással, bizonytalansággal és a jövőre vonatkozó félelemmel küzdenek, ami természetes reakció.
Az onkopszichológus szerepe:
-
Felvilágosítás és mentális felkészítés: A reális információk a genetikai kockázatról, szűrővizsgálatokról és megelőző beavatkozásokról segítik a kontrollált döntéshozatalt, csökkentik a szorongást.
-
Pozitív példák és csoportos támogatás: Más páciensek tapasztalatainak, felépülési történeteinek bemutatása, valamint támogató csoportokhoz való csatlakozás segít feldolgozni a félelmeket, és erőt ad a mindennapokhoz.
-
Testi változások feldolgozása: A mell- és hajvesztés, hormonkezelések, testsúly- és ízületi változások elfogadása, valamint a párkapcsolati, családi és munkahelyi támogatás bevonása a pszichológiai rehabilitáció része.
-
Utókövetés és hosszú távú lelki egyensúly: A kontrollvizsgálatok és évfordulók szorongást válthatnak ki, és bár ez egy természetes reakció, a szakember segíti ezek feldolgozását, támogatva a hosszú távú mentális stabilitást.
A cél, hogy az érintettek megtanulják elfogadni a helyzetet, tudatosan odafigyelni a testükre és lelki erőforrásaikat használni, miközben a családi és közösségi támogatásra is támaszkodhatnak.
A testi változások feldolgozása sem könnyű: a mellműtét és esetleges hajvesztés, a hormonkezelések, a testsúly- és az ízületi változások komoly kihívást jelentenek. „A párkapcsolati és családi támogatás kritikus, hiszen a szeretet nem múlik a fizikai változásokon. Ugyanilyen fontos a munkahelyi környezet elfogadó attitűdje, mert a visszailleszkedés ezen is múlik. A pszichológiai rehabilitáció része, hogy a páciens megtanulja, hogyan éli meg a változásokat a külvilág és a belső önkép tükrében” – magyarázza a szakember.
Az utókövetés pszichológiai jelentősége sem elhanyagolható
„Még évek múltán is előfordulhat szorongás a kontrollvizsgálatok előtt, az évfordulók felidézhetik a nehéz kezelések emlékét. Ez teljesen természetes. Ha a félelem hosszan fennáll, érdemes szakemberhez fordulni. Az utókövetés segít feldolgozni az élményeket, és támogatja a hosszú távú lelki egyensúlyt” – hangsúlyozza Prezenszki Zsuzsa.
Fruzsina és Adrienn is tagjai egy BRCA-támogató csoportnak, ahol az érintettek egymás számára is támogatást nyújtanak. „Olyan nőkkel vagyunk kapcsolatban, akik már átestek rákos megbetegedésen, vagy hordozzák a génmutációt. Ez nagyon sokat segít abban, hogy felkészülten nézzünk szembe a megelőző műtétekkel” – mondja Fruzsina.
„Ez a helyzet nehéz, de nincs ezzel semmi baj. Tudjuk, hogy egyikünk a másikra számíthat, és együtt tudjuk megtenni a szükséges lépéseket”
– teszi hozzá Adrienn. Fruzsina kiegészíti: „Húsz éve jó kapcsolatban vagyok a testemmel. Most is igyekszem felkészíteni magam, fizikailag és mentálisan egyaránt. Anyu támogatása óriási segítség.”
Az öröklött BRCA génmutációt hordozók számára tehát a tudatosság, a rendszeres egészségügyi ellenőrzés, a lelki felkészülés, az onkopszichológiai támogatás és a családi összetartás mind kulcsfontosságúak lehetnek a nehéz döntések és a megelőző beavatkozások során.
Készült az AstraZeneca Kft. támogatásával.
2025.10.15.
HU-11325
A kiemelt kép forrása: Getty Images/yacobchuk, Unsplash/National Cancer Institute