A home office-dilemma: miért a hibrid munkavégzés a hosszú távú megoldás?

–

Egy tavaly publikált amerikai kutatás szerint a home office-ban dolgozók 25 százalékának romlanak a szociális készségei az otthoni munkavégzés során. Utóbbiak közé tartozik például a beszélgetések kezdeményezésének képessége vagy a szemkontaktus fenntartása. Az otthon dolgozó megkérdezettek egyötöde vallotta be: mentális egészsége romlott, az érintettek kétharmada pedig a társas kapcsolatok hiányát nevezte meg fő oknak.

A felmérést szervező amerikai portál, a Resume Builder karriertanácsadója szerint leginkább azokat érinti a távmunka nehézsége, akik irodai környezetben kezdték a pályafutásukat. Egy kétmillió munkavállaló körében végzett kutatás alapján a teljes munkaidőben dolgozó távmunkások 35 százalékkal nagyobb valószínűséggel hagyták ott az állásukat, és 31 százalékkal kisebb eséllyel kaptak előléptetést 2023-ban, mint az irodában dolgozó kollégáik.

Persze a távmunka kérdése sem fekete-fehér: az irodán kívüli munkavégzésnek számos pozitív hozadéka is van. Ráadásul a fent említett kutatások egyes részei arra is rámutatnak: akad, aki épp a mentális egészsége javulását tapasztalja home office-ban.

Mitől függ, hogy szabadságnak vagy elszigeteltségnek éljük meg a home office-t? Milyen területeken kell igazán tudatosnak lennünk, ha ezt a munkaformát választjuk?

A hétköznapi logisztika kérdése sokszor felülírja a társaság utáni vágyat

Veronika vállalati kommunikációval foglalkozik egy ügynökségnél, ahol maga osztja be, mikor dolgozik otthon és mikor az irodában. „Heti egyszer szoktam bemenni, hogy a kollégáimmal találkozzak. Ilyenkor persze nemcsak dolgozunk, hanem átbeszélünk mindent, ami az elmúlt héten történt: a munkahelyi és a magánéleti információkat is beleértve” – meséli. Hozzáteszi: a tágabb csapatuk havi egyszer találkozik közös munka céljából, de ilyenkor természetesen a csapatépítés is fontos szempont.

Ő a COVID előtt is hasonló felállásban dolgozott, így mára megtanulta, mi az, amit tudatosan be kell építeni ebbe az életformába. „Miután elvittem a gyereket iskolába, beiktatok egy kis sportot, mert nálunk 9 előtt nem igazán indul be az élet. A home office nagy előnye a rugalmasság: ha beteg a gyerek, otthon vagyok, és minden sulis programon ott tudok lenni, ami a lányomnak fontos. Viszont mivel a munkaidőm alatt sokszor párhuzamosan főzök vagy pakolok, a játszótéren is kiteszek egy posztot, ha arra van szükség. A százszázalékos bejárós nyolcórás munkát már nem választanám, mert nem tudnám működtetni a hétköznapi logisztikát” – mondja Veronika, aki egy évtizede még a másik végletet képviselte. Akkoriban napi tíz órát rádiózott, és hírét sem hallotta az otthoni munkavégzésnek.

„Azért előfordul, hogy az arányokon változtatnék, mert sokszor hiányoznak az emberek. De amíg nem lesz önállóbb a gyerekem – ez körülbelül még 3-4 év – szeretném, hogy minden így maradjon” – foglalja össze a terveit.

Hasonló gondolatmenetről árulkodnak a témában folytatott felmérések is. Ezek alapján az otthonról dolgozók többsége inkább választja a teljes munkaidős távmunkát – még ha ez némi elszigetelődéssel jár – mint a hibrid munkavégzést vagy a heti ötnapos bejárást. Ez valószínűleg nagyrészt a hétköznapi feladatokkal függ össze: hozni-vinni a gyerekeket, otthon főzni, elkerülni az utazással eltöltött időt. Akad azonban, amikor a választott életforma olyan csapdákat rejt magában, hogy egy idő után már az előnyök ellenére is muszáj váltani.

„Úgy éreztem, mintha csak vegetálnék”

Klára saját vállalkozásában dolgozott: orvosoknak és coachoknak segített ügyfeleket szerezni. Mindezt otthonról végezte: egy év alatt 80–100 klienssel dolgozott, de csakis a képernyőn keresztül találkozott velük.

„Az elején imádtam, hogy nem kell minden pillanatban a top formámat hozni külsőleg sem. Reggelente elvittem a gyerekeket suliba, majd hazajöttem. Ha nem kellett bevásárolni vagy valamit intézni, akkor ennyi volt a napi kimozdulás. Az öltözködés, a hajam és a sminkem elkészítése több időbe telt, mint amennyit emberek között töltöttem. Aztán egy idő után a készülődés is elmaradt. A felismerés, hogy valami nem jól működik, akkor jött, amikor télen a pizsamára dobtam fel a téli kabátot, és úgy indultam útnak” – idézi fel Klára, aki egyre inkább arra eszmélt, hogy az életkedve teljesen eltűnik.

Bár az első hetekben még értékelte, hogy munka közben be tud dobni egy mosást, meglocsolja a virágokat vagy elindítja a porszívót, a magány szép lassan felülírta a praktikumot.

„Arra gondoltam: hé, én egy olyan nő vagyok, aki, ha belép valahová, megnyílik a tömeg. Most meg maximum az előszobában a kabátokat fújja szét a huzat, ha megérkezem.”

Klára végül viszonylag gyorsan, egy év után döntött a váltás mellett: befejezte a vállalkozását, és olyan munkát keresett, ahol a hibrid munkavégzés támogatott forma. „Így a home office napokon már ki tudom élvezni annak előnyeit, a jelenléti napokon pedig emberek közé mehetek” – vallja be. 

Ági hasonló tapasztalatokkal telve döntött a váltás mellett nemrég. Tavaly augusztusig egy telekommunikációs cégnél dolgozott magas pozícióban, de nem bírta tovább a kizsigerelést, így felmondott. Ezután telesales-pozícióban tudott elhelyezkedni, ami szakmailag visszalépést jelentett. Mivel azonban nehéz időszakot él, úgy vélte: a home office munka segítségére lesz abban, hogy újra önmagára találjon. Eleinte pihenésnek élte meg a rutinszerűbb munkát és az otthonlétet is.

„Egy idő után elkezdett hiányozni, hogy felöltözzek, és észrevettem, hogy munka után boltokba járkálok, mindenfélét kitalálok, csak hogy végre elmehessek itthonról. Egyre inkább belecsúsztam egy depressziószerű állapotba: semmi nem érdekelt, úgy éreztem, mintha vegetálnék” – meséli.

Végül Ágit egy egészségügyi probléma ébresztette rá a váltás szükségességére. „Gerincsérvem lett, amit jelnek vettem, és mivel közben megtalált egy másik, home office-mentes lehetőség, élek is vele” – teszi hozzá.

Amikor nincs választás, akkor is kell valamiféle megoldást keresni

Akadnak szakmák, amelyeket lehetetlen otthonról végezni, és ezzel együtt élethelyzetek is, amelyek nem teszik lehetővé a választás szabadságát. Judit a szociális segítő szférában dolgozik, a munkájára pedig a kezdetektől hivatásként tekintett.Egyik gyereke középsúlyos értelmi akadályozottsággal él és mozgásában is korlátozott, és a kezelés miatt Európán belül egy másik országba kellett költözniük. Az édesanya elvesztette az ápolási díjat és a szociális juttatásokat, a szakmájában pedig nem tudott volna elhelyezkedni.

„Kilenc év munkaviszony után a hazai munkáltatóm nem engedte el a kezem, azonnal a segítségemre sietett. Bár a mi hivatásunk főként terepen zajlik, találtak nekem egy olyan feladatkört, amellyel online, otthonról tudom támogatni a kollégáim munkáját” – meséli Judit hálásan. Hozzáteszi: mind a magyar, mind a másik ország közigazgatása együttműködő és nyitott volt a szükséges plusz adminisztráció kapcsán.

„A home office-ban nyilván jó, hogy az anyai teendőimet és a munkát is el tudom látni, bár nem kevés logisztika az sem, ha a kettő párhuzamosan zajlik. A határok biztosan jobban elmosódnak, és a folyamatos feladatok közötti ingázás miatt valójában a magamra szánt idő tűnik el” – osztja meg tapasztalatait.

Mivel a költözés hullámai egy év után lassan elcsitulnak, úgy tervezi: némi tudatossággal a közeljövőben belecsempészi a hétköznapokba a saját időt is. A terepen végzett munka természetesen hiányzik neki, egyelőre azonban el kell fogadnia, hogy gyereke ápolása nem teszi lehetővé a klasszikus segítő szakma gyakorlását. Éppen ezért úgy tervezi: a hosszú távú home office mellett egy-egy hétvégi önkénteskedéssel teremti meg magának a lehetőséget, hogy továbbra is megélhesse hivatása szépségeit.

A hosszú távú megoldás a hibrid munkavégzés

A home office kapcsán nemcsak az előnyöket és a hátrányokat összegyűjtő felméréseket ismerünk, egyes tanulmányok már a lehetséges legjobb megoldásra helyezik a hangsúlyt: ez pedig, úgy tűnik, nem más, mint a hibrid munkavégzés.

Miközben ugyanis a folyamatos otthoni munka elszigetelhet, a heti ötnapos bejárás megnehezíti az egészséges étkezés, az elégséges szabadidő vagy a megfelelő mennyiségű alvás megvalósulását.

A The Guardian által idézett, brit alkalmazottak körében végzett kutatás szerint a hibrid munkavégzés az alvási és étkezési szokások, valamint a stressz-szint szempontjából is előnyökkel jár. Ha a munkavállalók heti két-három napot otthonról dolgozhatnak, csökken a szorongás és a kimerültség, miközben az 1–2 napos irodai jelenlét biztosítja a szociális kapcsolódás lehetőségét.

„Kevés dolog hatott annyira nyomasztóan, stresszesen és bosszantóan a munkavállalókra az évek során, mint a napi ingázás. Elválasztja a családokat, szétzilálja a közösségeket, szennyezi a környezetet, és rengeteg időt és pénzt pazarol el” – fogalmazott Mark Dixon, a kutatást végző IWG vezérigazgatója.

Az éremnek tehát valóban két oldala van: a home office adta új lehetőségek hosszú távon is támogathatják a mentális jóllétet – amennyiben mértékkel, tudatosan lehet támaszkodni rájuk.

Széles-Horváth Anna