7 időtlen gondolat Vekerdy Tamástól – Ma lenne 90 éves a gyerekpszichológus

–

A gyerekek között érezte igazán jól magát

Honti Mária, Vekerdy Tamás özvegye mesélte egy korábbi interjúban, hogy bár Vekerdy Tamás sokkal boldogabb volt, ha a gyerekek közegében lehetett, mint amikor a felnőttek társaságában, az utolsó pár évtizedében mégis nélkülözni volt kénytelen a rendszeres gyerektársaságot épp azért, hogy az ő szempontjaikat, érdekeiket képviselhesse. 

Nekem, egykori deviáns gyerekként, személyesen is nagyon sokat jelentett ez a mondata, amit szívesen hangoztatott különböző előadásaiban Vekerdy Tamás:

1. „A tehetség deviáns, ezt a leghatározottabban állíthatom”

Ezt egyébként már Krajnyik Cintia is kiemelte egy korábbi írásában nálunk. Vekerdy nem hitt abban, hogy az osztályzatokban a valódi teljesítmény tükröződik. A magyar oktatási rendszer sajnos mindig is képtelen volt tolerálni, ha valamelyik gyerek más tempóban haladt, és nem tudta felvenni azt az embertelen és esztelen tempót, amit megkövetelt a központosított kerettanterv. Milyen jó is volna ha elfogadnák végre az iskolákban, hogy minden gyerek más. A differenciálás pedig a neveléstudomány egyik legkreatívabb ága, ahogy erre Vekerdy is többször rámutatott.

2. „Nemzetpusztító baj van az iskola körül”

Ezt a sajnos túlságosan is igaz mondatot D. Tóth Krisztának mondta hét évvel ezelőtt, az Elviszlek magammalban.

„Emlékszem, hogy mennyire letolt engem egy egykori oktatáskutató a 80-as években, amikor azt nyilatkoztam, hogy a magyar iskola gyilkos, mert testileg-lelkileg rongálja a gyerekeket. Most azt kell mondanom, hogy az az iskola, amit akkor hevesen kritizáltam, az sokkal jobb, gyerekközelibb, gyerekekről többet tudó, gyerekeit és tanárait sokkal kevésbé kínzó, gyötrő, pusztító iskola volt, mint a mai” – mondta Krisztának Vekerdy Tamás, és azt is hozzátette még: „Az a rendszer baja, hogy nem viseli jól a kritikát. Komolyabb emberek, kollégák, lényegében egyetértenek velem abban, hogy abszolút baj van, nemzetpusztító baj van az iskola körül, és ezzel valamit kezdeni kell.”

Remélhetőleg hamarosan alkalmuk lesz arra a felelősebb döntéshozóknak, hogy valóban kezdjenek valamit ezzel…

3. „Legyünk cinkosai a gyerekeinknek!”

Ezt is D. Tóth Krisztának mondta Vekerdy Tamás egy tíz évvel ezelőtt készült interjúban, ami a tanévkezdés alkalmából született.

„Gyerekek, szülők és pedagógusok egyaránt prés alatt vannak. Ebben a helyzetben a szülőnek a szokásosnál is nagyobb a felelőssége. Amellett, hogy születésétől fogva igyekszik érzelmi biztonságot adni a gyerekének, ne szorongassa még otthon is tovább az iskolást, hanem váljon cinkosává. Például csinálja meg helyette vagy vele a házi feladatot. Vekerdy szerint az, amit ma leckének hívnak az iskolában, egyszerűen »semmire se jó«” – írta akkor Kriszta az interjú elé.

Remélem, hogy már akkor sokan megfogadtátok ezt a tanácsot, mert ha lehet, azóta még rosszabb lett a helyzet ezzel kapcsolatban.

4. „…Minden este mesélni kell. A látott mese nem mese.”

Gyerekkönyves szakemberként már én is számtalan cikket írtam arról, hogy a mesélés valójában nem a történetről szól, hanem a szülő és a gyerek közötti kapcsolódásról. Vekerdy Tamás is nagyon fontosnak tartotta, hogy minden lehetséges fórumon tudatosítsa a szülőkkel: a televízió, illetve most már inkább képernyő elé ültetett gyerek magára marad a nehéz érzéseivel.

Az is igen jelentős gondolat volt részéről, hogy a mese elveszíti a varázserejét, ha elmagyarázzuk a gyereknek, hogy szerintünk miről szól. A mese az mese. Annyit ért meg belőle a gyerek, amire az adott pillanatban képes. A mesék szimbolikája sokkal szívósabb, mint a puszta megértésük. Szóval – Vekerdyvel mélyen egyetértve –, magam is azt tanácsolom, hogy ne magyarázzuk el a meséket a gyerekeknek. 

5. „Menj haza, és szeresd jobban!”

Bár ez eredetileg egy rabbi története volt, amit Vekerdy mindig szívesen idézett, később azonban átalakította ezt a mondatot, ami ekkor már így szólt:

„Nem bírsz vele? Szeresd jobban!” 

Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatra szorulna ez a tanács, de az bizonyos, hogy nemigen létezik ennél fontosabb nevelési alapelv ezen a világon.

6. „A közoktatás totálisan elfelejtette, hogy milyen a gyerek”

Vekerdy minden rendszerben erős kritikusa volt a közoktatásnak, és bátran kiállt a gyerekek érdekei mellett, ami miatt elég sok ellenséget szerzett magának. De a népszerűségét semmiféle tekintélyelvű hatalom nem volt képes befolyásolni, mert nemcsak szikrázóan szellemesen válaszolt azoknak, akik támadták, hanem fejből idézett statisztikákkal és fontos szakmai érvekkel is képes volt megvédeni az álláspontját.

7. „Semmilyen tabu, semmilyen titok ne legyen a gyerekek előtt”

Vekerdy mindig arra biztatta a szülőket, hogy bátran beszéljenek a gyerekeikkel mindenről, a legkisebb tabu nélkül: ezek között szerepel pédául a betegség, a halál vagy a válás is. Természetesen azt is mindig hangsúlyozta, hogy figyelembe kell ilyenkor venni a gyerek életkorát, aktuális lelkiállapotát és minden egyéb körülményt is. 

Vekerdy Tamás pontosan tudta, hogy a gyerekek „láthatatlan csápjai” mindent „levesznek”, és a szülők tudattalanjáig is elérnek, így mindig pontosan érezhető a ki nem mondott feszültség azokban a családokban, ahol titkolóznak. De ha ezekben a nehéz helyzetekben nem beszélnek velük őszintén, akkor elindulhat náluk egy végtelenített belső szorongás, ami akár meg is betegítheti őket.

–

Amióta Vekerdy Tamás nincs velünk, sokszor eszembe jut, hogy vajon mit szólna a mostani közállapotokhoz és a közoktatáshoz… Egy biztos, higgadt gondolataira ma is nagyon nagy szükségünk lenne, de a régebbieket is érdemes időnként ismételgetnünk ahhoz, hogy megőrizhessük a józan eszünket. 

Korábbi cikkeinket is olvasd el Vekerdy Tamásról.

Both Gabi