–

„Fogy az idő, gyakorlatilag haldokolnak” – mondta a BBC szombati videójában az amerikai Faye Hall arról az idős brit párról, akikkel együtt tartották fogva a tálibok Afganisztánban.

Peter Reynolds (80) és felesége, Barbie Reynolds (76) 1970-ben házasodott össze az afgán fővárosban, 18 évvel ezelőtt pedig az országba is költöztek. A Reynolds házaspár a brit mellett afgán állampolgár is lett, és egy jótékonysági-oktatási programot vezetett a 2021-es tálib hatalomátvétel után is.

A párt és Faye Hallt 2025. február 1-jén tartóztatták le Afganisztánban. Kabulból tartottak kisrepülővel Bámiján tartományba, ahol Reynoldsék éltek, amikor egy ellenőrzőponton megállították őket. Ezt követően napokat töltöttek azzal, hogy rendőrőrsök és börtönök között szállították őket ide-oda. 

Hallt két hónap után elengedték – ő a negyedik amerikai, akit január óta szabadon bocsátott a rezsim, miután Katar kieszközölt a tálibokkal egy megállapodást. A Reynoldsokat viszont azóta is börtönben tartják, ennek okát pedig négy bírósági meghallgatást követően sem közölték. Mindezt ráadásul úgy, hogy egy bíró már ártatlannak találta őket és hivatalosan nem emeltek vádat ellenük.

Leültették a tálibokat

Bár Reynoldsék fogvatartására hivatalos indoklás nincs, a BBC is kiemeli, hogy az egyik jótékonysági projektjük keretében nőket és gyerekeket oktattak.

A Reynoldsok 2009-ben kezdtek tréningeket tartani öt kabuli iskolában, és megalapították a Rebuild nevű szervezetet, amellyel kormányzati, üzleti, civil és edukációs csoportokat ismertettek meg a részvételi tanulással, a játékos tanulással, valamint kommunikációs technikákkal. 

A tálib hatalomátvételt követően a Rebuild csapatának zöme elhagyta az országot, a Reynoldsok viszont maradtak. Egyik lányuk úgy fogalmazott, úgy érezték „nem mehetnek el, amikor az afgánok szükséget szenvednek”.

Ehelyett leültettek 65 tálib vezetőt, hogy hallgassa meg a prezentációjukat a tanárképzésről és a részvételi oktatásról. Az az elképesztő dolog történt, hogy a tálib hallgatóságot nemcsak lenyűgözték, hanem azok támogatták is, hogy a képzési programot minden afganisztáni tartományba vezessék be. Emellett Barbie-t kitüntették egy „elismerő oklevéllel” – ő lett az első nő, aki megkapta ezt. 

A helyi hatóságok ekkor azt a bizonyos bámijáni programot is jóváhagyták, aminek keretében Reynoldsék anyákkal és gyerekekkel foglalkoztak. 

Aztán beindult a tálib rezsim, és 2022-ben a gazdasági minisztérium az összes helyi és nemzetközi, civil és jogvédő szervezetet utasította, hogy váljanak meg a női alkalmazottaiktól, majd ezt 2024-ben megerősítették azzal, hogy bezárnak bármilyen NGO-t, ami nőket alkalmaz – erre még visszatérünk.

A letartóztatásukkor először azzal gyanúsították a házaspárt, hogy a Faye Hall által bérelt kisrepülőnek nincs rendben a leszállási engedélye (a repülőtársaság ezt cáfolta). Aztán átkutatták a házukat, és azt mondták nekik, hogy 59 olyan könyvet találtak náluk, ami ellenkezik az iszlámmal. Több mint 30 alkalmazottukat hallgatták ki arról, hogy a pár végez-e misszionárius, azaz vallási térítő munkát. Reynoldsékat pedig az afgán útlevelük valódiságáról faggatták – amit a táliboktól kaptak. 

Bár hivatalosan nem találták őket bűnösnek, és a tálibok nyilvánosan azóta sem nevezték meg a fogvatartásuk okát, a gyerekeik úgy sejtik, ennek oka a fent említett, afgán anyáknak szóló program lehet.

Merthogy nőnek lenni 2025 Afganisztánjában maga a pokol.

Törvényes eltörlés

Augusztus 15-én volt négy éve, hogy az amerikaiak gyors kivonulása után (ennek tragikus momentumairól itt írtunk) be is fejeződött a tálib restauráció, aminek végpontját a rezsim ünnepnappá nyilvánította. Az évfordulót idén több ezer – részben fegyveres – férfi ünnepelte Kabulban, számolt be a Szabad Európa.

A nemi kitétel nem véletlen.

„Lehetővé tesszük a nők számára, hogy a mi kereteink között tanulhassanak és dolgozhassanak. A nők nagyon aktív részesei lesznek a társadalmunknak” – szólt az üres ígéret az első sajtótájékoztatójukon, majd a rezsim nemhogy súlyosan korlátozta a nők lehetőségeit, hanem gyakorlatilag a legalapvetőbb emberi jogi szintig megszüntette őket. Egy kis áttekintés a teljesség igénye nélkül:

Amellett, hogy már 2021-tól elkezdték durván ellehetetleníteni, illetve tiltani a 12 évnél idősebb lányok oktatását, és a nők nem otthon történő munkavégzését, azt is megtiltották, hogy a nők férfi családtag kísérő (azaz mahram) nélkül utazzanak 72 kilométernél messzebbre.

2022-ben előírták a nőknek a tetőtől talpig őket elfedő ruházatot, majd kitiltották őket a parkokból, az edzőtermekből, az uszodákból és a nyilvános fürdőkből is. 2023 júliusában a fodrászatokat és szépségszalonokat is bezárták,

amik – ahogyan Mózes Zsófi is írta a korlátozási folyamatot áttekintő cikkében – „az utolsó olyan helyek közé tartoztak, ahol a nők összegyűlhettek a tálibok ellenőrzése nélkül”. 

2024-ben a tálibok azt is megtiltották, hogy egy nő idegen férfira nézzen, illetve hogy nyilvánosan megszólaljon vagy énekeljen. Ennek a szívszorító abszurdjáról Szabó Anna Eszter írását ajánlom.

A 2024-ben elfogadott, a saría szélsőséges értelmezése mentén összeállított „az erény előmozdításáról és a bűn megelőzéséről szóló törvény” egyébként a mindennapi élet legapróbb részleteire is kitér, és nemcsak a nők, hanem az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (HRC) idei jelentése szerint a fiúk, férfiak, a szexuális és nemi, valamint az etnikai és vallási kisebbségek, a marginalizált közösségek és a független média elnyomására is törekszik. Ám ahogy a HRC is hangsúlyozza: az elnyomás oroszlánrésze ezzel együtt is a nők ellen irányul. 

És bár a tartományok között volt némi különbség abban, hogy a gyakorlatban mennyire tartották be szigorúan az intézkedéseket, az ENSZ szerint 2021 óta a nők több mint 78 százaléka nem jut oktatáshoz, illetve munkához.

Nem jutsz ki a romok alól

A szabályozások a nők egészségügyi kilátásait is drasztikusan rontják. Az ENSZ afganisztáni segítő missziójának (UNAMA) jelentése szerint a kandahári erkölcsrendőrség például megköveteli, hogy a női egészségügyi dolgozókat a mahram kísérje munkába egy rokonságot bizonyító igazolvánnyal. Ghor és Kandahar tartományokban a női betegeknek is mahramra van szüksége, hogy egyáltalán beléphessenek egy kórházba.

Most képzeld el, hogy egy férfi rokonod ráérésétől, kedvétől, lehetőségeitől függ, hogy eljutsz-e dolgozni vagy kapsz-e kórházi kezelést.

A UN Women jelentése arról is beszámol, hogy a tanulást és a munkavállalást korlátozó intézkedések hatására 2026-ra 25 százalékkal nő a gyerekházasságok száma, 45 százalékkal a kamaszterhességek és legalább 50 százalékkal a terhesség során bekövetkező halálozások száma Afganisztánban. A WHO szerint már most átlagosan naponta 24(!) terhes nő hal meg megelőzhető, kezelhető okok miatt. Valamint, mivel eltiltották a nőket a tanulástól, a növekvő szakemberhiány tovább gyengíti majd az egyébként is roskatag és alulfinanszírozott egészségügyi rendszert.

Amely rendszer már idén nyárra az összeomlás szélére került, miután Irán és Pakisztán elkezdte visszatelepíteni Afganisztánba a hozzájuk érkező menekülteket, az összesen mintegy kétmillió ember közül pedig sokan sürgős ellátásra szorulnának, írta a Health Policy Watch.

Erre a válságra jött augusztus 31. éjszakáján a 6-os erősségű földrengés az ország keleti részén, amelyet aztán több kisebb rengés követett. A katasztrófában mintegy 7000 ház dőlt össze, a 4000 sérült mellett pedig körülbelül 2200 halálos áldozat volt – és utóbbi szám egészen biztosan növekszik, már csak azért is, mert a férfi mentők nem érinthetik meg a nőket. A mentést végzők közé pedig alig engednek nőket, írta a Bild nyomán az Euronews.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy sok sérült, a romok alá szorult nő hiába várt, nem segítettek nekik. Aki ki tudott mászni, az pedig – továbbra is – csak férfi rokonnal utazhatott/fordulhatott orvosi ellátásért.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ugyan kérte a tálibokat, hogy támogassák azokat a nőket, akik nehezen vagy nem tudnak ellátáshoz jutni (például mert meghaltak/megsérültek a férfi rokonaik a földrengésben), illetve szüntessék meg a segélyszervezetek női munkatársaira vonatkozó korlátozásokat, nincs információnk, hogy ezt sikerült-e elérni. A WHO afganisztáni irodájának képviselője kiemelte, hogy komoly problémát jelent a női munkatársak hiánya. Amit szintén hangsúlyoztak, hogy a térségben dolgozó egészségügyiseknek csupán 10 százaléka nő, ők viszont szülésznők és ápolók, akik nem tudnak ellátni ilyen típusú súlyos sérüléseket. 

„Ilyennek képzelem a poklot”

Ez tehát a jelen, amiben a Reynoldsokat fogva tartják.

Eleinte sms-ben tarthatták a kapcsolatot a gyerekeikkel, majd a tálibok teljesen elzárták a kommunikációs csatornákat. Az Európai Unió egy küldötte felkereste őket a börtönben – nem engedték neki, hogy találkozzon a párral, de eljuttatott Peterhez szívgyógyszereket.

Márciusban átszállították őket a Pul-e-Charkhi nevű, szigorúan őrzött börtönbe (ez egy börtöntípus, angolul: maximum security prison), ahol a férjet és a feleséget különválasztották. A lányuk „megbízható forrásra” hivatkozva azt nyilatkozta, hogy az apját megverték, mellkasi és szemfertőzése van, illetve súlyos emésztési problémái. 

Március 22-én bírósági meghallgatásra vitték őket, itt négy órán keresztül ültek a földön más rabokhoz láncolva. Az afgán tolmácsuk, akit velük együtt tartóztattak le, nem fordíthatott nekik, de őt is előállították a bíróságon. Másnap a lányuk elmondta, hogy Barbie Reynolds összeesett az alultápláltságtól:

Barbie ugyanis – mivel nő – a férfiak háromszori étkezéséhez képest csak napi egyszer kap enni a börtönben.

Március 27-én Faye Hall és Barbie Reynoldsot a tálibok a börtön kapujához rendelték, a két nő azonban ragaszkodott hozzá, hogy mind a négyüket (tehát Petert és a tolmácsot is) engedjék szabadon. Ekkor erővel szétválasztották őket egymástól, Hallt pedig 29-én elengedték. Barbie Reynolds később azt mondta telefonon a lányának, hogy jobban van, sőt, a többi bebörtönzött nőnek angolt kezdett tanítani, és felépített egy kurzust, hogy ezek a nők az ő távozása után is tanítani tudják egymást.

„Ilyen lehet a pokol” – mondta Peter áprilisban, miután a fogvatartói engedélyezték, hogy áprilisban telefonálhasson a családjával. Elmondta, hogy nemi erőszaktevőkkel és gyilkosokkal (egyikük a feleségét és a gyerekeit is megölte) bilincselték össze a kezénél és a lábánál fogva, a börtönőrök folyton kiabáltak és csövekkel verték az embereket. Ennek ellenére azt mondta, jobban van, mint Barbie, akit „inkább egy ketrecben, semmint cellában” tartanak.

Peter kérte a családját, hogy ne fizessenek váltságdíjat, valamint kijelentette, hogy nem hagyja el a börtönt a tolmácsa nélkül.

Faye Hall a BBC-nek hangsúlyozta, hogy az idős pár egészsége rohamosan romlott a börtönben, a fizikai romlás mellett pedig a fogvatartás mentális terhe is óriási, hiszen „egyik nap sem tudhatod, hogy megéred-e a holnapot”.

Miközben az ENSZ a konkrét ügy kapcsán már júliusban figyelmezetett annak embertelenségére, a brit külügyminisztérium úgy próbál közbenjárni és támogatni a fogvatartott pár családját, hogy az Egyesült Királyság a tálib hatalomátvételt követően visszahívta diplomatáit az országból és bezárta a nagykövetségét.

Sándor Anna

Kiemelt kép: Peter és Barbie Reynolds, Forrás: Rebuild Consultants, Unsplash/ Yan Ots