A bunker titkai: hogyan halt meg Hitler és Eva Braun, és mi lett a holttestekkel?

1945. április 30-án Adolf Hitler és Eva Braun öngyilkosságot követtek el a berlini Führerbunkerben. Miért gondolták sokan, hogy nem is haltak meg, és valójában Dél-Amerikába menekültek? Kiknek a fogsorát őrzik Moszkvában? Kurucz Adrienn írása.
–
Hitler fanatikusan hitt a „csodafegyverekben”, de az új fejlesztések sem tudták megfordítani a háború menetét. Valójában már Sztálingrád és a Leningrád ostromának vége óta nyilvánvaló volt, hogy a németek elvesztették a háborút. A szövetségesek új frontokat nyitottak Itáliában és Normandiában, miközben a német haderő mind keleten, mind nyugaton visszaszorult.
1945. január 16-án Hitler a bombázások miatt a Birodalmi Kancellária alatti bunkerbe költözött, amelynek vastag betonfalai a valóságtól is elszigetelték. Bár továbbra is kapcsolatban maradt náci vezetőkkel, szellemi állapota rohamosan romlott.
A hírek azért eljutottak hozzá: Himmler megpróbált megegyezni a szövetségesekkel, Mussolinit és szeretőjét, Clara Petaccit pedig olasz partizánok kivégezték. A Vörös Hadsereg csapatai néhány utcányira jártak, Berlin romokban hevert, a Harmadik Birodalom pedig az összeomlás szélén állt.
Április 29-én Hitler végrendeletet írt, amelyben kizárta családját az örökségből, és a hatalmat Karl Dönitzre, a Kriegsmarine vezetőjére ruházta át. Ezután feleségül vette Eva Braunt. Tartottak egy kis házi ünnepséget, de közben már tesztelték a méregkapszula hatékonyságát a kutyán.
Braun müncheni volt, és 23 évvel fiatalabb a Führernél. 17 éves volt mindössze, amikor Heinrich Hoffmann műtermében – Hoffmann volt Hitler hivatalos fotográfusa – megismerte Hitlert. Kapcsolatukat a külvilág előtt sokáig titokban tartották.
Eva Braun sosem kapott politikai szerepet. Hitler bajorországi hegyi rezidenciáján töltötték közös idejük nagy részét, ahol Braun inkább fényképezett, filmet forgatott és a társaság szórakoztatásáról gondoskodott. Vidám és felszabadult nőnek írták le azok, akik ismerték — ellentétben Hitler sokkal komorabb természetével. (Igaz, a harmincas években volt két öngyilkossági kísérlete, mert úgy érezte, nem kap elég figyelmet és megbecsülést a társától.)
Ian Kershaw brit történész Hitler életrajzának második kötetében ír Eva Braun szerepéről. Kershaw szerint a nő a saját világába zárkózott, tudatosan ignorálva a politikai valóságot, hogy megőrizze a privát idillt, amit Hitler mellett kialakított magának.
Eva Braunról olvashatsz bővebben Filákovity Radojka cikkében.
A vég
Április 30-án Hitler megtudta, hogy estére várhatóan elfogy a Berlint védő német csapatok lőszere. A diktátor megebédelt, búcsút vett a bunkerben lévő katonai és politikai vezetőktől – köztük Martin Bormanntól és a Goebbels családtól –, majd délután fél 3 körül Eva Braunnal együtt visszavonult a szobájába. Egy órával később lövés hallatszott: az odaérkező Bormann és Hitler komornyikja találta meg a holttesteket. Hitler fejbe lőtte magát – miután ciánkapszulát vett be, akárcsak a felesége. Mindezt azért, hogy ne kerüljenek a szovjetek kezére.
Holttestüket előzetes utasítás szerint benzinnel lelocsolták és egy bombatölcsérben elégették. Erre azért volt szükség, mert attól tartottak, meggyaláznák a tetemeket.
Joseph Goebbels propagandaminiszter a családjával együtt szintén öngyilkos lett a bunkerben.
Másnap a Vörös Hadsereg elfoglalta a romokat. A holttesteket Magdeburgba szállították, de a történetnek itt még koránt sincsen vége. Sőt.
Biztos, hogy meghaltak?
A szovjetek kezdetben nem jelentették be egyértelműen Hitler halálát — sőt, időnként azt sugallták, hogy talán elmenekült: Dél-Amerikába, például Argentínába szökött, és ott él álnéven esetleg a feleségével együtt.
Az ellentmondásos információk és a hidegháborús bizalmatlanság is kedvezett a kételynek. Sztálin és több nyugati vezető is gyanakodott. A szovjet hírszerzés titkos vizsgálatot indított, ám évekig homályban tartotta a pontos eredményeket. Az összeesküvéselméleteket táplálta, hogy a berlini üzemanyaghiány miatt nem volt elég benzin, és a holttestek csak részben égtek el, a szovjetek viszont titkosították a boncolási jegyzőkönyveket.
Történészek már az 1950-es években cáfolták az iratok és a tanúvallomások alapján, hogy Hitler elmenekülhetett. A 2000-es években végzett DNS-vizsgálatok őket igazolták.
Állkapocs papírzsepibe csomagolva
Mit tudunk ma?
A Vörös Hadsereg által fellelt holttesteket a szovjet hatóságok 1946-ban Magdeburg közelében temették el – a Goebbels család maradványaival együtt – egy katonai támaszponton. A helyszínt titokban tartották, nehogy zarándokhellyé váljon.
1970-ben, amikor a bázist át kellett adni az NDK-nak, Jurij Andropov KGB parancsnok (későbbi pártfőtitkár) utasítására a sírhelyeket újra felnyitották: a csontmaradványokat elégették, majd az Elba folyó egyik mellékágába szórták. Ennek megint csak az volt az oka, hogy a neonácik ne látogathassák a sírt.
Mindössze néhány azonosítási célból megőrzött csontdarab – fogak és koponyacsont-töredék – maradt fenn. Ezeket ma is az Állami Levéltárban őrzik Moszkvában. 2017-ben francia kutatók engedélyt kaptak a vizsgálatukra, és DNS-elemzéssel megerősítették: a fogtöredékek valóban Hitlerhez tartoztak.
De volt egy korábbi nyomozás is, amelyről nagyon izgalmas beszámoló olvasható. A „Vadászat Hitler fogaira” című 2003-as cikkében Dr. Mark Benecke német kriminológus–igazságügyi biológusszakértő ír arról, hogyan vizsgálta meg Adolf Hitler megmaradt fogazati maradványait Moszkvában. Benecke azt hitte, csupán elméleti nyomozásra kérik fel, hiszen a köztudatban akkor még az élt, hogy Hitler teste Berlin felszabadítása után „elveszett”. Arról azonban senki nem tudott, hogy a KGB a fogakat megőrizte.
Benecke nem kicsit lepődött meg, amikor az éppen felújítás alatt álló moszkvai levéltárban: hatalmas porban, szétdobált fiókok és kartondobozok között kellett kutatkodnia. Gyakorlatilag nem voltak biztonsági intézkedések, felügyelet nélkül tanulmányozhatta a maradványokat.
Valaki a csontokat papírzsebkendőbe csomagolta, majd egy floppy tokba tette.Egy helyi levéltáros elmesélte, hogy egy „Operation Myth” (ez a szovjet titkos művelet neve volt 1945 után, amely a náci Németország legfelsőbb vezetése, főként Hitler halálának körülményeit vizsgálta) feliratú dobozban találta a csontokat egy egyszerű papírdarab kíséretében, amelyen ennyi állt: „Hitler koponyadarabja.”
Benecke azt írja: a koponyadarabon tisztán látszott egy lövedék kilépési nyílása, és a fogazat is tükrözte a fennmaradt orvosi dokumentumok adatait.
Hitler fogorvosa, az SS-tag Hugo Blaschke 1945-ben amerikai fogságba esett, és részletes beszámolót adott Hitler fogazatának állapotáról. Ő maga készített 1944-ben egy különlegesen erős fém hidat a Führer szájába. Hitler fogai nagyon rossz állapotban voltak egyébként, erős szájszagát az előrehaladott fogágybetegség okozhatta.
Eva Braun fogait is megtalálták a levéltárban. Egy ócska szivarosdobozban.