„Bárhová követlek, akár a halálba is” – 107 éve született Hitler felesége, Eva Braun

–

Nem tudta, ki az a Hitler

Eva Braun 1912. február 6-án, Münchenben látja meg a napvilágot átlagos családban. Kedvenc csemetéje tanár édesapjának, aki egyébként a legkevésbé sem szimpatizál az akkor még újdonságnak számító, ám mind szélesebb körben terjedő náci eszmékkel.

A tanulás nem köti le, sokkal inkább érdekli a divat és a mozi – arról álmodik, hogy egyszer majd maga is színésznő lesz. Ami a külsejét illeti, meg is vannak hozzá az adottságai. A hiúságtól sem mentes: csakis tökéletes frizurával és öltözetben hajlandó kilépni az utcára.

Iskolái végeztével, tizenhét évesen azonban mégsem a színjátszás felé indul el. Asszisztens lesz egy müncheni fényképészetben, melynek tulajdonosa, Heinrich Hoffmann a feltörekvő Adolf Hitler udvari fotográfusa. Evának fogalma sincs arról, hogy ki lehet az a nem túl fiatal, nem túl jóképű, de rendkívül szuggesztív férfi, aki egy nap belép a műterembe – a Hitler nevet akkor hallja először a főnökétől.

Hitler, a lovag

Az akkor még csak reménybeli Führernek már első pillanatban megakad a szeme a csinos alkalmazotton, aki egyébként huszonhárom évvel fiatalabb nála, és heves udvarlásba kezd.

Nagyra törő terveibe is beavatja Evát, akit mindez lenyűgöz, bár az egyoldalú beszélgetések időnként kissé untatják, bizonyos szavakat pedig nem is ért – a szótárban néz utána a jelentésüknek.

Hitler ekkoriban még együtt lakik unokahúgával, Angelica Rauballal, akit a családban csak Gelinek hívnak. Hogy pontosan mi van köztük, nem tudni – annyi bizonyos, hogy „Alf bácsi” – hatalmánál fogva – lényegében elszakítja Gelit a szerelmétől, és ezután is erős kontroll alatt tartja, ráadásul több aktképeket készít róla.

Geli halála után találnak egymásra

Geli nagybátyja revolverével öngyilkosságot követ el 1931-ben – a kiváltó ok és az eset körülményei örökre tisztázatlanok maradnak. Eva és Hitler kapcsolata feltételezhetően ez idő tájt fordul komolyabbra, legalábbis az ekkor már fülig szerelmes lány részéről. Ambiciózus lovagjának ugyanis esze ágában sincs feladni a függetlenségét. Egyébként sincs nagy véleménnyel a nőkről: „Kezdetben mindent elkövetnek, hogy meghódítsák a férfit, aztán már csak a divat rabszolgái, és nincs más vágyuk, csak hogy féltékennyé tegyék barátnőiket”.

Volt egyáltalán testi kapcsolatuk?

Hogy ténylegesen szeretők voltak-e, nem egyértelmű. Egyes feltételezések szerint Evának egy ritka rendellenessége, úgynevezett Mayer–Rokitansky–Küster–Hauser-szindrómája volt, ami a méh teljes és a vagina teljes vagy részleges hiányát okozza. Mivel ez esetben az együttlét fájdalommal jár, nem lehetett köztük intim kapcsolat. Ugyanakkor közeli barátnője, Margarete Mitlstrasser szerint, ha Eva éppen menstruált, amikor Hitler találkozni óhajtott vele, az orvos gyógyszerrel mulasztotta el a vérzést. Az igazság valószínűleg soha nem derül már ki.

Öngyilkossági kísérletek

Eva egy-egy estén megjelenik Hitler rezidenciáján, kezében az éjszaki toalettjét tartalmazó kis bőrönddel, reggel azonban távoznia kell, hogy aztán napokig, hetekig várhasson a következő invitálásra. A türelem számára nem terem rózsát: ahogy telik az idő, egyre kevesebb esély mutatkozik arra, hogy metreszből valódi társsá avanzsáljon. Elkeseredésében – vélhetően Geli példáját követve – 1932-ben öngyilkosságot kísérel meg, ugyancsak lőfegyverrel. Ám rosszul céloz, így a golyó nem a szívébe, hanem a torkába fúródik, ahonnan az orvos viszonylag egyszerűen el tudja távolítani.

Hitlernek már terhére van Eva ragaszkodása, mégsem mer véget vetni a felemás viszonynak: más sem hiányzik, mint hogy az egyre kellemetlenebbé váló szerető ismét „elkövessen valami butaságot”, és ezzel lerombolja a nagy gonddal felépített imázsát.

Saját – jól felfogott – érdekében valamivel nagyobb mozgásteret ad a nőnek, akinek így szabad bejárása lesz hozzá, de a külvilág csupán Hitler munkatársaként ismerheti. Eva ekkoriban már a nemzetiszocialista párt fotósaként tevékenykedik. 

Ez a fajta áthidaló megoldás három évig úgy, ahogy kielégítő mindkettejük számára, majd Eva ismét megpróbál véget vetni az életének, immár gyógyszerekkel. Egyik nővére, Ilse talál rá, aki orvosi asszisztensként jártas az elsősegélynyújtásban, így ezúttal sem történik semmi visszafordíthatatlan.

Stabilizálja a pozícióját

Hitler pedig, aki ekkor már birodalmi kancellár – jobb ötlete nem lévén – újabb engedményeket tesz Evának. Pro forma kinevezi a titkárnőjének, érdemi feladatot azonban nem bíz rá. Viszont az addigi bérelt lakás helyett egy kisebb villát ajándékoz neki, melyet a háború kitörésére számítva óvóhellyel, szellőző-berendezéssel, áramfejlesztővel is elláttak. Az épület előtt éjjel-nappal készenlétben áll egy Mercedes, természetesen sofőrrel. Hitler alpesi rezidenciájának, a Berghofnak pedig – igaz, inkább csak névleg – Eva lesz az úrnője.

Bár elvileg már két munkaköre is van, idejének nagy részét a szépítkezés teszi ki. Naponta hatszor öltözik át, és van is miből válogatnia – időről időre kiruccan „shoppingolni” Olaszországba.

Ruhatáráról katalógust vezet, máskülönben valószínűleg ő maga sem igazodna el benne. Saját fodrászt tart, aki újabb és újabb frizurákat talál ki neki, és legalább ekkora hangsúlyt helyez a sminkelésre, holott „Alfi” ki nem állhatja az efféle cicomázkodást. Egyre aktívabban sportol, ami az alakján is meglátszik, bár ezzel megint csak nem nyeri el a szeretett férfi tetszését, aki szerint sokkal csinosabb volt gömbölyded idomokkal. Úgy tűnik, végre stabilnak érzi a pozícióját, mert – legalábbis bizonyos keretek között – egyéb módokon is lázadni kezd: húst eszik, alkoholt iszik, és fittyet hány arra, hogy a Führer mindkettőt hevesen ellenzi.

Közel a vég

A világháború kezdetekor azt is eléri, hogy Hitler egy saját kis apartmant rendezzen be neki a berlini birodalmi kancellárián. Ugyanakkor a személyzeti bejáraton kell közlekednie, és nem lehet jelen a vendégek fogadásakor. Aztán a diktátor hirtelen visszakozik, és ismét a Berghofba száműzi őt:

„Túl becses vagy számomra, meg kell óvnom tisztaságodat. Berlin a bűnök városa”

– ezekkel a szavakkal próbálja távol tartani magától.

Itt tartózkodik a Hitler elleni 1944-es merénylet idején is – a közeli tóban úszkálva értesül a hírről. Indulna is rögtön Berlinbe, ám a házvezetőnő – gazdája kifejezett utasítására – egyszerűen nem engedi el. 1945 márciusában azonban már nincs ember, aki megállíthatná. Különvonattal megy szerelméhez, aki már a kancellária területén lévő bunker menedékében él, mivel a szovjetek megszállták Berlint. A háború végkimenetele tisztán látszik Eva számára is, aki tőle szokatlan racionalitással néz szembe a helyzetével.

Az utolsó levelek

„Ezek az utolsó sorok tőlem” – olvasható Hertának nővérének címzett, április 22-i levelében.

„Az utolsó életjel (…) Mindvégig kitartunk a harcban. Attól tartok, veszélyesen közel már a vég. Hogy mennyire szenvedek a Führert látva, ki sem tudom fejezni. El sem hiszem, hogy mindez megtörténhetett.”

Rá egy napra mégis újra ír Hertának – ekkor már valóban utoljára –, miszerint nem hagyják, hogy élve fogják el őket, halála pillanatában pedig azt az arany karkötőt fogja viselni, amelyet még a kapcsolatuk kezdetén kapott Hitlertől.

Esküvő és halál

A Führer pedig a vég előtti pillanatokban hivatalossá kívánja tenni kapcsolatukat, egyszersmind magyarázatot próbál adni korábbi viselkedésére: „A háborús években úgy ítéltem meg, nem vagyok képes a házasság felelősségét magamra vállalni. Most úgy döntöttem, kevéssel életem utolsó felvonása előtt feleségül veszem a nőt, akivel sokéves igaz barátság köt össze, és aki utánam jött a szinte teljesen körülzárt Berlinbe, hogy osztozzon sorsomban. Házasságkötésünket követően saját akaratából követ a halába is.”

Április 28-án a lehető legegyszerűbb körülmények között megtartják a kézfogót a bunkerban. Az egyik tanú Joseph Goebbels propagandaminiszter, a másik Martin Bormann birodalmi miniszter, aki egyébként sohasem kedvelte Evát. A szertartás után Hitler már közös öngyilkosságuk részleteit tervezgeti. Rá két napra elköszönnek az alkalmazottaktól. Fél négy körül egy-egy ciánkapszulát vesznek be, illetve Hitler, aki biztosra akar menni, főbe is lövi magát. A dörrenésre egy inas és egy segédtiszt lép a helyiségbe, akik a vészkijáraton keresztül kiviszik a holttesteket, és a kancellária kertjében elégetik azokat.

„Találkozásunk első pillanatától kezdve megfogadtam, hogy bárhová követlek, akár a halálba is” – írta Eva Hitlernek korábban. Betartotta az ígéretét.

Mezei M. Katalin

Szerzőnk korábban is írt már diktátorok feleségeiről. Olvasd Elena Ceaușescu és Csiang Csing életéről készült cikkeinket is.

Kiemelt kép: Getty Images