–

1. „Gondolkodtam, hogy mit csináltam rosszul”

„A zsidózás, a cigányozás és a buzizás mindennapos volt nálunk” – mondja Bogádi Nikoletta, aki sokáig úgy vélte, gyerekeit meg tudja védeni a „meleg propagandától”.  „Vidéken laktunk a férjemmel és a gyerekeimmel az Őrségben, ott hagyományőrző táborokat tartottunk, jurtáink, lovaink voltak. Nem nagyon ért el hozzánk semmiféle »LMBTQ-propaganda«. És azt gondoltam, nem is lesz hozzá soha igazán közöm.

Amikor kicsik voltak a gyerekeim, még ellentüntetőként vettem részt a Pride-on. Elhittem, hogy ha ők ezt látják, akkor kedvet kapnak hozzá, és megfertőzi őket ez az ideológia.

Emocionálisan sem voltam ehhez elég érett és intellektuálisan sem, egyszerűen nem volt elég információm róla. 2014-2015 körül úgy döntöttem, elválok, ezzel egyidejűleg az elsőszülött gyermekem előbújt. Akkor még úgy vettem le a szavaiból, hogy leszbikus, de a második coming outjánál kiderült, hogy transznemű. Ez nagyon váratlanul ért. Azt se tudtam, hogy ilyen létezik. Rendesen lesokkolt. Közben a másodszülöttem is előbújt mint meleg.

Érthetetlen volt számomra: mindez szembement azzal, amit addig gondoltam. Gondolkodtam, hogy mit csináltam rosszul, mert hogy úgy neveltem a gyerekeimet, ahogy, templomba jártunk, tehát nem értettem, hogyan fordulhatott ez elő. Szerencsére a gyerekem akkor már tudta ezekre a kérdésekre a választ, és hát igen… az én agyammal volt a probléma. Az ember azért él, hogy fejlődjön, hogy jobb ember legyen, és nekem nem véletlenül adta ezt a sors vagy akárki. Ez a lecke.”

2. „Általános iskolában úgy hívták őket, hogy a leszbikus kurva és a buzi”

„Szerető, felelős szülőként ezt senkinek nem kívánom” – mondja Berkes Krisztina, akit saját bőrén is tapasztalata már, mit élhetnek át a gyerekei az előítéletek miatt. „Megkerestek az interneten, hogy amikor megyek haza, majd kirángatnak az autóból a gyerekeimmel együtt és szarrá fognak verni, mert van egy meleg gyerekem. Többször is volt iskolaváltás az ilyen bántalmazások miatt.

A lányomat leszbikus kurvának hívták az általános iskolában emiatt, a másik fiamat egész egyszerűen buzinak.”

3. „Inkább ne gyertek, nem kockáztatunk”

Dóra (kérésére csak utónévvel tüntetjük fel a szövegben – a szerk.) gyereke transznemű, akit szülei igyekeznek mindenben támogatni. Dóra egyszer el is vitte a gyerekét a Drag Queen Hungary-re. „Nagyon nagy élmény volt neki, hogy ezt így lehet, és van egy közösségük, meg művészetileg is egy csodálatos dolog volt az egész. Aztán jött a gyermekvédelmi törvény. A következő évben meg már nem mehettünk. Azt mondták a szervezők, hogy nem kockáztatnak azzal, hogy ott van egy kiskorú. Részükről persze tök oké lett volna, csak azt mondták, hogy inkább ne.”

4. „Odalépett és leköpte a fiamat”

„Az egyszerű láthatóság a mindennapokban is nehézséget okoz. Volt olyan, hogy elmentünk a fiammal fagyizni,

mentünk az utcán, valaki odajött és leköpte. Úgy, hogy ott voltam mellette.

És ez csak egy eset. Az egyik tüntetésen a gyerekemhez odament egy provokátor és megfogta a nyakát, meg elkezdte húzni a haját. Konkrétan tettlegesen inzultálta. Itt tartunk ma” – meséli Bogádi Nikoletta.

5. „Bárcsak te lennél az anyukám!”

„A gyerekem, mivel a testvére meleg, igen nyitott a világra” – mondja Berkes Krisztina, és hozzáteszi, hogy rendszeresen haza hozza a gyereke az olyan barátait, akik nem mernek megnyílni a szüleik előtt. „Megáll előttem egy vadidegen gyerek, és azt mondja, hogy »bárcsak te lennél az anyukám«.

Vagy hogy azzal jön haza a gyerekem, hogy nem találkozhat a barátnőjével, mert ő »buzi fogságban van«, így mondják. Mert az anyukája bezárja a szobába, és azt mondja neki, hogy addig nem jöhet ki, amíg nem lesz normális.

Nem akarok elítélni egyetlen egy szülőt sem, nem akarok senkit megbántani, de milyen világ az, amiben képes vagy a saját gyerekedet bántani, terrorizálni és nem felvállalni csak azért, hogy megfelelj a társadalmi elvárásoknak, ami, bocsánat, de tudjuk, hogy hülyeség?! Mert egy gyereket nem lehet melegre nevelni. Ki lenne az a hülye szülő, aki tudja, hogy bántalmazni fogják emiatt a gyerekét, de csak azért is ezt szeretné a gyerekének?! Teljesen logikátlan.”

6. „A vidám emberek, azok nagyon veszélyesek”

„Aki nem volt, az ne mondjon róla véleményt szerintem. Mert teljesen más kívülről ránézni, mint belülről átélni” – mondja Krisztina (őt és férjét kérésükre csak utónévvel tüntetjük fel a szövegben – a szerk.). „Nincs az a fajta szélsőség jelen a Pride-on, amivel itt érvelnek emberek. Én picit figyeltem ezekre a szélsőségekre, hogy elmondhassam, hogy volt, vagy sem, és egy kezemen meg tudtam számolni, hogy hány olyan emberrel találkoztam, akik az általános megítélés szerint szélsőségesen öltöztek fel. De én meg azt mondom, hogy annak ott pont, hogy helye volt. Mert miért ne? És ha ott sem lehetünk önmagunk, akkor hol?”

„Persze, a háború meg a bombák a plakátokon nem keltenek rémületet a gyerekekben, dehogy is! Sőt, jobban alszanak tőle. Az, hogy emberek vidáman, zenére sétálgatnak harsány színekben, az bizony nagyon is”

– teszi hozzá gúnyosan a férje, Péter.

7. „Őket nem kell megvédeni?”

„Ha csak abból indulok ki, hogy a gyerekeim már gyerekként is az LMBTQ-közösség tagjai voltak, akkor megkérdezném, hogy az ő jogaikkal mi van?” – mondja Bogádi Nikoletta. „Az LMBTQ-gyerekek jogai nem számítanak? Őket nem kell védeni? Az ő jogaikkal ki foglalkozik? Csak mi, szülők, senki más… pedig nincsenek kevesen.”

8. „Nem félek. Csinálom, amíg kell”

„Nehéz arra gondolni, hogy mi lesz, ha már nem lesz komfortos tovább ebben az országban maradni” – sóhajt Dóra. „Ezt nem nagyon szeretnénk, és

nem tudom, hol van az a pont, amikor azt mondjuk, hogy most már ez így élhetetlen.”

„Félni nem félek. Az állandó újrakezdés megedzett annyira, hogy tudjam, félni nem érdemes, mert gyengévé tesz” – mondja Bogádi Nikoletta, majd így folytatja: „De állandó készültségben vagyok. Aztán hogy ez meddig vihető, meddig fogom bírni, azt nem tudom. De egyelőre bírom, és ha már ezt dobta az élet, akkor csinálom, amíg kell. Ez a dolgom”.

Nézd meg a teljes riportot itt:

Dián Dóri

Kimelet kép: WMN