Akik nem tudnak szólni magukért – Az újszülöttek és édesanyák védelme a társadalom kötelessége

–

„Egészséges kezdet, reményteli jövő”: egy találó címválasztás

„A csecsemőhalandóság a társadalom egészségének kiemelt jelentőségű általános mutatója. Ha ez a terület magas színvonalú támogatással jó eredményeket ér el, az óriási megtérülést jelent a teljes egészségügyi rendszer, és így a társadalom egésze számára is” – vázolja fel a téma jelentőségét Prof. dr. Szabó Miklós gyermekgyógyász, neonatológus szakorvos.

A WHO, hogy ezt még láthatóbbá tegye, létrehozott egy mutatót „Disability-adjusted life years” (DALY) elnevezéssel. Ez azt fejezi ki, hogy a várható élettartamból egy-egy betegség és az érintettek száma okán mennyit veszít el a társadalom. Több mint 300 betegség és kórállapot közül az újszülöttkori betegségek vezetnek ebben a rangsorban, és a globális DALY közel 10 százalékáért felelősek.

Ez pedig azt is megmutatja, hogy a legsúlyosabb veszteséget – morális és gazdasági értelemben egyaránt – az újszülöttek egészségi állapotának romlása vagy életük elvesztése jelenti.

A WHO a fent említett kampányban nemcsak az újszülött-, hanem az anyai egészségmegőrzésre is koncentrál. Erre a témára egy későbbi cikkben térünk majd vissza, az anyai halálozás megelőzési lehetőségeit tárgyalva. A szervezet hangsúlyozza, hogy a jó eredmények eléréséhez és fenntartásához minden nőnek és családnak nemcsak fizikai, hanem érzelmi támogatásra is szüksége van a szülést-születést megelőzően, közben és azt követően is. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a szülészeti komplikációk elhárításán túl a mentális egészségi problémákra is hangsúlyt kell fektetni. Végül pedig kiemeli: a jogalkotásnak és az egészségügyi irányelveknek komoly szerepe van a nők és családok egészségének és jogainak biztosításában.

A csecsemőhalandóság alakulásának fordulópontjai Magyarországon

A csecsemőhalandóság az ezer élveszületésre jutó, élve született, de egy éven belül életüket vesztő gyerekek arányát mutatja meg.

Prof. dr. Szabó Miklós beszámol róla, hogy ennek mértéke egészen a XX. századig éppen akkora volt, mint a főemlősöknél általában: minden negyedik újszülöttet érintett. Az ezt követő időszakban megtett közegészségügyi lépések hatására ez a szám azonban jelentősen csökkenni kezdett: a század közepén már „csak” százból négy kisbaba halt meg egyéves kora előtt.

Majd a várandósgondozásnak, a szülés egészségügyi szakemberek által végzett kísérésének, valamint a csecsemők rendszeres egészségügyi monitorozásának és gondozásának köszönhetően az ezredfordulóra újabb jelentős csökkenés következett be: a csecsemőhalálozás néhány ezrelék körül mozgott.

„2014-ben Magyarországon újabb fordulópont következett. Ekkor ugyanis a kormányzat 5 milliárd forinttal járult hozzá ahhoz, hogy az újszülött-intenzív osztályok gépparkja megújuljon (inkubátorok, lélegeztetők, monitorok), és ezzel a technológiai felkészültség tekintetében világszínvonalúvá váljon” – folytatja a professzor.

„Ez kéz a kézben járt egy mentalitásbeli forradalommal, szemléletváltással: nem nagy költséget igénylő, klinikai értelemben mégis különösen hatásos terápiák jelentek meg az ellátásban. Ilyen például a lélegeztetés nem invazív módozatai, az anyatejes táplálás, a szülők folyamatos jelenlétének lehetősége, vagy éppen a kenguruzás, a bőr-bőr kontaktus” – teszi hozzá. A csecsemőhalálozásban ezután elért közel 30%-os csökkenést javarészt a különösen elesett, legalacsonyabb súlyú újszülöttek ellátásában bevezetett változtatások eredményezték.

Hogy állunk ma?

A 2014-ben bevezetett intézkedések hatására az addig évi 5–6 ezrelék közé eső mutató 2023-ra 3,1 ezrelékre csökkent, ami minden idők legkedvezőbb hazai eredménye volt. 2024-ben azonban ez az arány ismét emelkedett, 3,8 ezrelékre.

Prof. dr. Szabó Miklós szerint az okokat – mint minden hasonló esetben – most is részletesen fel kell tárni, de szerinte szerepet játszhat benne a szexuális úton terjedő betegségek (STD) növekvő száma is, amely – mint arról a múlt héten írtunk – azonnali beavatkozást igényel.

Komplex védelemre van szükség

A csecsemőhalálozás megelőzése rendkívül összetett feladat. Ide tartozik:

• a szexuális felvilágosítás,

• az egészségügyi ismeretek oktatása már gyerekkortól kezdve,

• az egészségügyi termékekhez és vizsgálatokhoz való hozzáférés biztosítása,

• a várandósgondozás minősége és esélyegyenlőségen alapuló elérhetősége,

• a védőnői hálózat kiszámítható működése,

• a szülészetek és újszülöttosztályok korszerű, méltóságot biztosító működtetése,

• az oltások és újszülöttkori szűrővizsgálatok (pl. csecsemőultrahang) általános elérhetősége,

• valamint a gyermek háziorvosi és kórházi ellátás zökkenőmentes működése.

„Amikor arról beszélünk, hogy szeretnénk, ha több baba születne, akkor nincs az a pénz, amit ne kellene megadni azért, hogy a szülés és a korai gyerekkor pozitív élmény legyen” – hangsúlyozza Prof. dr. Szabó Miklós. 

„Ha egy bank szeretné magához vonzani a befektetőket, palotákat épít, hogy kifejezze: erős, és vigyázni fog a pénzünkre. Ehhez hasonlóan, ha a jövő tőkéje a szülőszobákon van, akkor a szülőszobáknak és az újszülött-intenzív osztályoknak is palotáknak kell lenniük.”

Hozzáteszi: mindebben a meglévő, elérhető anyagi támogatások mellett legalább annyira fontos a lelki tényezők megteremtése és biztosítása is.

„A humán tőkébe való befektetés megtérülése fiatal felnőttkorban már viszonylag alacsony, ezzel szemben a várandósgondozásban és az újszülöttkorban akár négyszeres-ötszörös haszonnal jár. Egészséges és kiegyensúlyozott az a társadalom, amely kiemelt figyelmet fordít a várandósokra és az újszülöttekre. Ennél okosabbat és gazdaságosabbat egyetlen állam sem tehet” – fogalmaz Prof. dr. Szabó Miklós. „Mindemellett morális értelemben is kulcskérdésről van szó, hiszen a várandós nők és az újszülöttek az egyik legkisebb érdekérvényesítő képességgel bíró csoportot alkotják. Nem a mi apró újszülöttjeink fogják elmondani, hogy kérem szépen, nekem itt kevés a tér, túl nagy a zaj, és szeretném, ha az anyukám mindig itt lehetne velem. De nem is a várandós vagy éppen frissen szült édesanya fog lobbizni, kiállni önmaga és gyermeke érdekében – miközben épp életének egyik legnagyobb testi-lelki megterhelésével küzd.”

„Az élet talán legkitüntetettebb, legmeghatározóbb időszakában védtelenek vagyunk. Nem várható el a személyes öngondoskodás: éppen ezért az édesanyák és az újszülöttek legmagasabb szintű védelme, egészségük megóvása elsődleges közösségi feladat – amelynek végrehajtója az állam kell, hogy legyen” –

összegzi Prof. dr. Szabó Miklós annak okát, hogy a WHO miért fordít rendszeresen, mostantól pedig egy teljes éven át fokozott figyelmet az anyai és újszülöttkori egészség ügyére.

Kőrizs Kata