„A fejlődés fontosabb, mint a tökéletességre való törekvés”

–

A Walk the Talk: Her Journey in Motion című rendezvényre többségében külsősök regisztrálták magukat, akik az interneten keresztül értesülhettek az eseményről. A nagy érdeklődésre való tekintettel az online jelentkezés már egy héttel a rendezvény előtt lezárult, mivel beteltek a rendelkezésre álló helyek.

A résztvevők két csoportra osztva járhatták végig az épület több emeletén megtalálható, a női karrierlépcsőket szimbolizáló állomásokat, ahol a Diageo női vezetői meséltek a munkájukról, a karrierútjukról, a nehézségeikről, büszkeségeikről és céljaikról, igen inspiráló módon. Majd egy kerekasztal-beszélgetés következett, amit Pais Mónika, a Diageo magyarországi ügyvezető igazgatója moderált, és a sikerről, illetve az eltérő karrierutakról faggatta az egyes állomásokat képviselő kollégáit.

Egy rossz vezetőtől kapott fontos lecke

Kalotai Fanni, Customer Service Junior Manager elmesélte, egy törökországi nyaralás során szeretett bele a turizmusba, és határozta el: mindenképpen a hotelszakmában szeretne elhelyezkedni. Megjárta a ranglétrát a recepcióstól a szupervizori pozícióig, volt ügyfélélményért felelős tanácsadó, dolgozott a Four Seasons-nek, ám egy idő után azt érezte: valami hiányzik. Így került a Diageo-hoz, ahol a tőle megszokott szorgalomnak és eltökéltségnek hála sikerült egy mozdulattal két karrierlépést is megugrania, bizonyítva, kellő rátermettséggel nincs lehetetlen! Nagyon szereti a munkáját, amiben a legtöbb inspirációt a csapatától kapja. Neki egyébként ebben az egyik legnagyobb tanítását épp egy rossz vezetője adta, aki mellett a saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, ha nem tud az ember fejlődni, nem kap visszajelzéseket a munkájára, nem támogatják, nem állnak mellette. Így amikor vezetői pozícióba került, szentül megfogadta: a beosztottjaival soha nem fog így bánni.

Apró lépés, ahol a változás a lábát megvetheti

Amikor Dalos Ágnes, HR Director Eastern Europe  évtizedekkel ezelőtt kilépett a munkaerőpiacra, egy célja volt: utazni. Így aztán jó darabig ennek rendelt mindent alá, ez a motiváció irányította a karrierdöntéseit is. „Ha valamit nagyon szeretnél, és teszel érte, az megvalósul” – bíztatta a jelenlevőket Ágnes. Ő akkoriban kezdett el dolgozni, amikor Magyarországon még egészen más volt a vállalati kultúra, mint manapság, sokkal merevebb, autoriterebb volt a közeg. A cégénél azonban a magyar középvezetők mellé külföldiek is csatlakoztak, akik abszolút friss mentalitást hoztak magukkal. Ágnes ebből megtanulta:

a színesebb multikulturális környezet (mely a Diageo-nak is sajátja) mennyire inspiráló lehet, és hogy a megfelelő behatásokkal bárhol létre lehet hozni egy olyan élhető mikrokozmoszt, ami már gazdag táptalaja tud lenni a kreatív és hatékony munkavégzésnek.

A Diageo-ban többek között azt szereti, hogy lehet rugalmas beosztás szerint dolgozni, mindig lehet kérdezni, és rengeteg programon részt tudnak venni a dolgozók. 

Ne ijedj meg a kanyargós úttól!

Az eredetileg pedagógus végzettségű, jelenleg Head of Data Privacy and Operationsként dolgozó Fazekas Rita elmondta: 23 éve van a Diageo-nál, és most, hogy betöltötte az ötvenedik életévét, a kerek évforduló egyfajta számvetésre is késztette. Annak idején ilyennek képzelte az életét? Ilyennek álmodta meg a sikert? Milyen utat járt be a közel negyed évszázad alatt a cégnél? - tette fel magának a kérdéseket. Szerinte az embernek három szempontot érdemes figyelembe vennie: legyen legalább egy célja, amit kitűz maga elé, ami hajtja előre, motiválja, és elégedetté teszi; ehhez feltétlenül legyen alapos önismerete, tudja, hogy milyen a személyisége, mi az, ami passzol hozzá, és mi az, ami nem; illetve tartsa szem előtt az életkörülményeit is, ahhoz igazítsa a munkáját. Ehhez megosztotta egy személyes gyakorlatát is: amikor a magánélete volt tele nehézségekkel, akkor a munkában inkább a komfortosabb feladatokat kereste, ám most, hogy a gyerekei már nagyok, és tud jobban a munkájára koncentrálni, szívesen veszi a nagyobb kihívással járó feladatokat.

A célok elérését illetően egy nagyon plasztikus, világos hasonlatot kínált a hallgatóságnak. Olyan ez, mint amikor az ember beállítja az úticélt a GPS-en: az odavezető út sohasem egyenes (vagy ha igen, akkor túl alacsonyra, könnyen elérhetővé tetted a célodat, ami nem jó, mert nincs benne kihívás).

Mindig lesznek benne akadályok, útlezárás, terelés, huppanók, de a végén valahogy mégis eljutsz oda, ahová szerettél volna, még ha nem is pontosan úgy, ahogy eredetileg tervezted. 

Nem kell egyedül belepusztulnod a feladatokba

Valószínűleg Kertész Erika, Head of Tax Reporting is egyetért a fentiekkel, aki elmondta: valójában nem a cél, hanem az odavezető út a lényeg az ő siker meghatározása szerint. Hiszen ez az, ami az ember fejlődését szolgálja, úgyhogy nem kell megijedni a kihívásoktól, akadályoktól, inkább arra kell koncentrálni, hogy megtaláljuk az örömöt az egyes állomásokban. Nem győzi kihangsúlyozni, mennyire fontos iránytűje az embernek az értékrendje, amihez mindig vissza lehet nyúlni, mint biztos alaphoz. Számára (két kisgyerekes anyukaként) mind a munka-, mind a magánéletben fontos tanulás volt, hogy kérjen és tudjon elfogadni segítséget. (Azt hiszem, ebben a legtöbb magyar nőnek hozzá hasonlóan van hová fejlődni, néha úgy érzem, feleslegesen küszködünk sokáig egyedül a feladatainkkal, holott ha kérnénk, kapnánk a környezetünktől segítséget.)

Kihívás=lehetőség

A panelbeszélgetés meghívott vendége, Sásdi Helga, a We Are Open képviselője a célokkal kapcsolatban elmesélte, hogyan jutott ki 1997-ben New Yorkba, és hogyan nyűgözte le annyira a világváros, hogy elhatározza, ő mindenképp ott szeretne dolgozni. Onnantól fogva csak ez lebegett előtte, és mindent ennek rendelt alá. Hatalmas lendülettel dolgozott az álmain, minden követ megmozgatott, és így sikerült 2011-ben (tehát 14 év elteltével!) megszereznie az áhított New York-i melót. Amihez nagyon sok nehézségen vezetett keresztül az útja: többek között egy olyan angliai munkán át, ahol a kollégái eleinte lenézték őt a közép-európaisága miatt. Rengeteget dolgozott, lehajtott fejjel csinálta a feladatait, alázattal és szorgalommal, ami végül, egy esztendő elteltével beért. A munkatársai elkezdték őt megbecsülni a kitartásáért, a lendületéért, a szokatlanabb megközelítéseiért, amikkel a vállalati célokat megvalósította.

„Meg kell találni a megoldást, hinned kell benne, hogy ott van. A kihívásokat lehetőségként érdemes felfogni. Amellett az is sokat segít, ha eggyel hátrébb lépsz, és onnan nézel rá a gordiuszi csomódra.”

Az egyes élet- és karrierfejezeteket megtestesítő munkavállalókkal folytatott, a női előrelépés legfontosabb gondolatait összefoglaló kerekasztal-beszélgetésről én még a következő hasznos gondolatokat vittem magammal haza: „A fejlődés fontosabb, mint a tökéletességre való törekvés”, illetve: „Nincs rossz döntés. Sokkal rosszabb az, ha nem döntesz, hanem hosszan szorongsz egy dilemmán.”

Fiala Borcsa