Fájdalom, magány, kiszolgáltatottság: dolgok, amiket megszelidíthetünk – Átadtuk a SzuperWMN-díjakat

–

Igen sűrű, tartalmas napon vagyunk túl, a Millenáris két színpadán rengeteg izgalmas beszélgetés folyt. Egy dolog azonban biztos: a WMN 10. születésnapján megrendezett Fesztivál csúcsdísze, tortájának koktélcseresznyéje a SzuperWMN díjátadó volt, amelyet felszabadult buli követ partnerünkkel, a Budapest Ritmo-val, és Sena, valamint DJ N1CE közreműködésével, a Johnnie Walker támogatásával.  

D.Tóth András műsorvezető – aki saját bevallása szerint (Zákányi Gáspár mellett) „a két férfi a csapatban” elárulta: a WMN-hez csatlakozásakor ijesztő volt számára, hogy ennyi nő közé megy dolgozni, de hamar megtapasztalta, nálunk milyen jó energiák vannak. „Sokat tanultam arról is, hogy mik azok a dolgok, amiket korábban nem jól gondoltam” – tette hozzá. Ilyen volt például a catcallinggal kapcsolatos szemfelnyitó beszélgetése a kollégákkal.

„Csajok, nagyon köszönöm, hogy tanítotok mindennap.”

Pásztory Dóri paraolimpikon, a díjátadó háziasszonya visszaemlékezett a kezdetekre: 10 évvel ezelőtt reménykedtünk benne, hogy egyre kevesebb bátorság kell ahhoz, hogy az ember kiálljon a véleményével. Hogy a reményünk mennyire vált valóra? Azt a ma közéleti állapotai mellett mindenki eldöntheti magában.

„Hinni kell a pozitív ügyekben” 

A civil kategória győztese: dr. Muszbek Katalin

Elsőként a civil kategória három jelöltje érkezett a színpadra: Kőműves Glória, Sevcsik M. Anna és dr. Muszbek Katalin.

Kőműves Glória hozta létre a Nevetnikék Alapítványt, melyen keresztül kollégáival együtt immár 17 éve járnak be kórházakba, hogy támogatást nyújtsanak azoknak a magára hagyott gyerekeknek, akik között vannak végstádiumú betegséggel küzdő kisgyerekek ugyanúgy, mint olyan csecsemők, akiket a gyermekvédelmi rendszer hagyott cserben. Az alapítvánnyal többek közt jogi és szakmai hátteret biztosítanak minden olyan civil szervezetnek is, amely a kórházakban szeretne segíteni. 

Sevcsik M. Anna, aki 2015-ben indította útjára az Élet.Érzés – korábban Babagenetika – Egyesületet. (A vele készült beszélgetést ITT olvashatod el). Személyes érintettsége sarkallta arra, hogy segítséget nyújtson a nehezített gyerekvállalásban, valamint a perinatális veszteségben érintett személyeknek. 

A három civil jelölt közül dr. Muszbek Katalin pszichiáter, pszichoonkológus, a magyar Hospice Alapítvány életrehívója került ki győztesen. (A vele készült interjút ITT olvashatod.) Katalin egész életében az élet és a halál méltóságáért dolgozott, munkájának nyomán a végstádiumú betegek úgy fejezhetik be földi létüket, hogy minden segítséget – fizikai és lelki támogatást egyaránt – megkapnak. 1988-ban ő indította el a pszichoonkológiai munkacsoportot, amit akkor még szkeptikusan fogadott a szakma – mára már tudjuk, milyen fontos a betegek és hozzátartozóik mentális támogatása. Páratlanul gazdag szakmai és és emberi életútja során ő maga is számtalan veszteséget átélt, csaknem minden rokonát rák miatt vesztette el.

Mit ad számotokra a küldetésetek? – szólt a kérdés a három civil jelölt felé. 

Sevcsik M. Annának az ölelések, a jó szavak adnak sokat, amiket azoktól kapnak, akiken tudnak segíteni.

„Lássátok ti is, mennyire kell hinni ezekben a pozitív ügyekben."

Kőműves Glória elmondta: nem könnyű terepen dolgoznak, de ha a munkájuk végén az élet egy kicsit jobbra fordult, akkor minden erőfeszítésük megérte.

„Sok negatív tapasztalatom volt a súlyos betegekkel kapcsolatban” – mondta el dr. Muszbek Katalin hozzátéve: a családjában több rákbeteg is volt. „Az a méltatlan állapot, aminek a betegek gyakran ki vannak téve, az aggodalom, hogy mi lesz a végén, a fájdalom, a magány, a kiszolgáltatottság rettenetesen nehéz. Amikor Polcz Alaine módszerével elkezdtünk dolgozni, mindezeket a dolgokat megszelidíthettük.” Nagyon sokat jelent az a sok szeretet, amit a betegektől és a hozzátartozóktól kapnak a kollégáival, árulta el. „Ez a díj nem az én eredményem, nem az én sikerem, hanem az egész csapatomé” – tette hozzá. 

„Ha másoknak ez erőt ad, akkor megérte”

A közéleti kategória győztese: Lovas Rozi

A SzuperWMN közéleti jelöltjei is felvonultak a színpadra. Pottyondy Edina közéleti youtuber a 2024-es évet alapjaiban megrengető, 150 ezres gyermekvédelmi tüntetésnek nemcsak a motorja, de legnagyobb hatású szónoka is volt. Hatalomkritikus szövegeivel megkerülhetetlen szereplője lett a magyar nyilvánosságnak. Edina a politikusok folyamatos kérdőre vonása mellett kiáll a nők, az áldozatok és a kisebbségek ügyéért. (Az Edinával készült Elviszlek magammal epizódot ITT tudod megtekinteni.)

Laczó Adrienn, a Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumának volt tanácselnöke húszéves bírói pályafutását adta fel tavaly novemberben. Lemondott, mivel úgy érezte, „az igazságszolgáltatás, melynek igyekezett elkötelezett képviselője lenni, megszűnt létezni”. Kiállása egyedülálló, üzenete a teljes magyar társadalom számára fontos: az elmúlt időszakban a hatalom nyomásának köszönhetően a szabadon dolgozó, pártatlan bírói kar működése veszélybe került.

A SzuperWMN Közéleti kategóriában Lovas Rozi színész, a Loupe Színházi Társulás alapítója, vezetője és színésze lett a győztes. Lovas Rozi és kollégái olyan aktuális és releváns, a magyar társadalomban nehezen kibeszélt vagy teljesen tabunak számító társadalmi témákat visznek színpadra, mint a családon belüli erőszak, a társadalmi megosztottság, a gyűlöletkeltés vagy épp a közelben kitörő háború.

„Mit jelent az ma Magyarországon, hogy van hangotok, és erre figyelnek?” – szólt a kérdés a közéleti kategória jelöltjei felé, amire Pottyondy Edina elárulta, számára igazi terápiás munka, hogy a saját egóját visszaszorítva mások hangját erősítse fel. De

elgondolkodtató, mit jelent ma Magyarországon az, ha valaki ki mer állni, és cserébe mit kap.

„Durva visszajelzéseket, a bohócfej és a hányós szmájli a legkevesebb, de nem ritka a gyerekeid megalázása, és a magánéleted megtiprása sem.” Ezért gyakran elgondolkodik azon, miért is csinálja mindezt. „De ha másoknak ez egy kis erőt is ad, akkor megérte.” Edina még elárulta, tőle a legbátrabb dolog az volt, hogy befeküdt úgy egy szülőszobába, hogy nem volt bent orvos, de már a szülőcsatornában volt a gyerek, és ezt a bátor dolgot ma sok más anya is kénytelen megtenni.

„Nem vagyok boldog attól, amilyen helyzetbe kerültem” – árulta el Laczó Adrienn. – „De ha már így történt, akkor örülök, hogy felerősíthetem azoknak a hangját, akik a hivatásuk miatt nem beszélhetnek.”

Lovas Rozi az előadása miatt nem tudott részt venni az esten, ezért a férje, János vette át a díjat. Rozi levélben üzent: megköszönte a jelölést, és azt, hogy észrevették mások is a bátorságát. A díját pedig felajánlotta Bódis Krisztának, akit „a legcinikusabb, legméltetlanabb módon támadnak”.

„Igenis tudok tenni a társadalomért”

A Higgy magadban! Különdíj győztese: Sipos Adrienn

Az Erste támogatásával második alkalommal adtuk át a Higgy magadban! Különdíjat azon 35 év alatti nőknek, akik küldetésük megvalósítása előtt-, vagy annak elején tartanak, és szükségük van arra, hogy valaki ország-világ előtt azt mondja nekik: higgy magadban, mi hiszünk benned! 

A három jelölt egyike Ivicsics Borbála végtaghiányos aktivista (róla ITT írtunk). Borbála kezek nélkül született, de olyan természetességgel tekint önmagára és a fogyatékossággal élő emberekre, hogy mindenki megérti: nincs olyan, hogy a test jobb vagy rosszabb, mert nem lehet egyetlen állandó normának megfelelni. A közlekedésmérnök jelenleg a BKK referenseként dolgozik azért, hogy a budapesti közlekedés akadálymentes legyen.

A Higgy magadban! másik dobogósa Simon Gabriella aktivista. A Vízityúk Vizitúra Egyesület az Autistákért ifjúságszakmai vezetője évek óta azért dolgozik, hogy az autisták teljes értékű tagjai lehessenek a társadalomnak. Öccse autizmusban érintett fiatal, így a családjában ő maga is tapasztalja a társas kapcsolatok beszűkülését, a kívülállást, a magányt, amivel az autista embereknek és hozzátartozóiknak szembe kell nézniük. Ezen érzések enyhítésére jöttek létre az Élj – Együtt lenni jó! táborok, amelyek szervezésében és lebonyolításában Gabriella oroszlánrészt vállal. 

Az Erste által támogatott díjat végül Sipos Adrienn vihette haza. Adrienn küldetése, hogy a tartósan vagy súlyosan beteg gyerekek számára szebbé varázsolja a világot. Munkáját hét évig önkéntesként végezte, három éve pedig kórházpedagógusként dolgozik egy gyermekcentrikusabb kórházi világért. A beteg gyerekek kiszolgáltatottságát saját bőrén is tapasztalta, ezért ma, már egészséges felnőttként, jelenlétével és munkájával próbálja csökkenteni a betegségből és a kórházi tartózkodásból fakadó szorongásokat és félelmeket.

A Higgy magadban különdíjasainak feltett kérdés így hangzott: „Mikor hittél eddig magadban a legjobban?”

Ivicsics Borbála elmondta, leginkább akkor érezte a magába vetett hitet, amikor a közlekedési mérnök képzés után össze tudta kötni a képzettségét a fogyatékosságával, és amikor felvették a BKK-hoz.

„Ráébredtem: igenis tudok tenni a társadalomért.”

Simon Gabriella őszintén elmondta, talán még most sem igazán hisz magában. „Maximalista vagyok, aki egy láthatatlan ügyet képvisel” – tette hozzá magyarázatként. Amikor megtudta, hogy jelölt lett a SzuperWMN-en, felhívta az autizmussal élő öccsét. „Elújságoltam neki a hírt, mire ő azt mondta: »na végre, te szuper nő!« Utána két órát bőgtem.”

Sipos Adrienn akkor hisz magában a legjobban, amikor a gyerekek mellett lehet. És nagyon hisz a gyerekcentrikus orvoslásban is az egészségügyi rendszeren belül. A díja átvételekor elmondta, álmodott egy olyan tanodát, ami a szociálisan nehezebb helyzetben lévő gyerekeknek segít, ezt szeretné most megvalósítani.

„Ez a közösség ereje”

A Hadas Kriszta Közösségépítő-díj győztese: Kovalcsik Kriszti, Lustalány 

Kollégánk, Hadas Kriszta emlékére létrehozott közösségépítő-díjunk egyik jelölte Gyémánt Ágnes, a Szülők az LMBTQ+ emberekért csoport alapítója. Ebben a minőségében évek óta szervezi a közösség életét, programjait, havonta rendez szülői találkozókat, ahol az érintett családtagok tapasztalatot cserélhetnek, segíthetik egymást. Gyakran ez az első közösség, ahol gyerekük előbújását követően a szülők nyíltan beszélhetnek másokkal. Ágnes élő könyvként évek óta járja az országot, beszél arról, milyen volt anyaként megélni ezt az élethelyzetet, mi mindenen ment keresztül.  

Kovács Petra a Fogvatartottakért és Családjukért (FECSKE) csoport alapítójaként segíti a szabadultak társadalmi reintegrációját és a bűnismétlés elkerülését. Azért küzd, hogy a börtön valóban „csak” szabadságelvonás és méltányos büntetés legyen, ne járjon extra nehézségekkel, embertelenséggel. Petra a hozzátartozókkal is napi kapcsolatban áll, jogi tanáccsal, figyelemmel, lelki támasszal segíti őket. 

Kovalcsik Kriszti, azaz Lustalány onlineközösség-alapító lett az idén született kategóriánk győztese (a vele, és Liluval készült Popfilter-beszélgetést ITT tudod meghallgatni). A testfunkcionalitást, elfogadást és a sokszínűség támogatását zászlajára tűző influenszer negyvenezres Instagram-közösségének motorjaként olyan témákat és ügyeket karol fel, amelyek fájón sokakat érintenek. A Lustalány nevet nem ő választotta magának, hanem abban a társadalmi közegben égett rá még gyerekként, amelyben a testsúlya alapján leértékelték és stigmatizálták. Pedig Kovalcsik Kriszti ezen a területen sem lusta: őszinte szembenézéssel és egyéni küzdelmei feltárásával teszi a társadalmi párbeszéd részévé a táplálkozási zavarok és a fenntarthatóan működtethető egészséges életmód ügyét.

„Mit jelent számotokra a közösség ereje?” – tette fel a kérdést a Hadas Kriszta-díj átadása előtt D. Tóth András, amire Gyémánt Ágnes elárulta, neki nagyon sokat ad a közösségük. „Számomra nagyon fontos, hogy mindenkit meghallgassak, mindenkivel beszélgessek, ez rengeteg erőt ad nekem.”

Kovács Petra a WMN Fesztivál közönségére mutatott:

„ez a közösség ereje. Ez nagyon sokat jelent azoknak is, akik láthatatlanok, akiket stigmatizáltak. Ez jelenti az erőt: hogy számíthatunk egymásra.”

„Azt, hogy nem tartasz el magadtól ügyeket csak azért, mert úgy hiszed, ez téged nem érint, hanem tökösen beleállsz” – mondta el Kovalcsik Kriszti, azaz Lustalány, mit jelent számára a közösség ereje. – „Még akkor is, ha komfortosabb lenne azt mondani, hogy ez nem az én bajom.” Elmondta, meglepődött, hogy jelölték erre a díjra, azt hitte, talán valami tévedés történt. Az ismrősei nyitották fel a szemét, és győzték meg, van helye a díjazottak között, hiszen az a lényeg, hogy az ő saját szintjén mit tud tenni annak érdekében, hogy a körülötte élőknek könnyebb legyen az élete. „Jó lenne eljutni odáig, hogy nem az lesz a menő, ha segítesz másnak, hanem az lesz a ciki, ha nem."

Fiala Borcsa