A filmért való feltétlen alázatot egyetlen iskolában sem tanítják – Tímár Péter ma 74 éves

–

Autodidakta profi

Tímár Péter „az ötvenes évek gyermeke”, olyannyira, hogy 1950. december 19-én, vagyis épp 74 éve született Budapesten. Eredetileg grafikusnak készült, rengeteget rajzolt, rajzszakkörökbe járt, de nem vették föl a Képzőművészeti Főiskolára.

Ám a „véletlen” elvezette egy amatőr filmklubba, ami arra inspirálta őt, hogy Kérdés és üzenet címmel természetvédelmi rajzfilmet készítsen. Autodidakta módon megtanulta a fázisrajzolást, és használt cell-lapokat csempészett ki a Pannónia Filmstúdióból, majd újrahasznosította őket. Az 1972-ben debütáló film nagyon sok díjat elhozott a különböző amatőr filmfesztiválokról, egyben ez volt a belépője a profik közé. 

Végigjárta a filmkészítői ranglétra minden fokát, de előtte és közben mindenféle munkában kipróbálta magát:

árult hírlapot, dolgozott raktárban, volt gondnok, és zenélt is egy ideig. Ezt a sokoldalúságot későbbi pályáján is igen jól kamatoztatta.

Amatőrként kezdte tehát a szakmát, később azonban trükkoperatőrként is ismertté vált, és fontos kísérleti filmek alkotótársaként olyan nagynevű rendezők mellett is dolgozott, mint Bódy Gábor vagy Enyedi Ildikó.

Már rengeteg tapasztalat volt mögötte, amikor az operatőr szakot is elvégezte a Színművészetin 1984-ben, a következő évben pedig előrukkolt első egész estés játékfilmjével, az Egészséges erotikával, amelynek nem csupán rendezője, hanem forgatókönyírója és vágója is ő volt.

Sokunknak ez a film jelentette a szabadság illúzióját, én még középiskolásként láttam, minimum hatszor egymás után. A nagysikerű mozinak az volt a különlegessége, hogy fordítva rögzítette a jeleneteket, így a színészek „visszafelé” játszottak. Minden szempontból nagyon különleges volt ez a film, és Tímár Péter immár filmrendezőként is bekerült a legjobbak csapatába.

A vígjátékok nagymestere

Páratlan stílusérzéke, kiapadhatatlan kreativitása és féktelen kíváncsisága elképesztő munkabírással járt. Gyakorlatilag éjjel-nappal dolgozott. Az akkor még Lumumba utcai Filmgyár épületéhez nagyon közel, az Amerikai úton bérelt lakást magának, hogy bármikor besétálhasson a munkahelyére.

Vágóként, trükkoperatőrként és forgatókönyvíróként mások munkáit is segítette, de mindezek közben még arra is volt ideje-energiája, hogy népszerű sikerfilmeket készítsen: Csapd le csacsi! (1992), a Csinibaba (1997) vagy a Zimmer Feri (1998), 6:3 avagy, játszd újra Tutti! (1999)

A Moziklip (1989) című filmjének ő volt az operatőre is. Utólag ezzel némiképp elégedetlen Tímár, mert azt írta róla: „eléggé trehány munka”, de több mint fél évig tartott a forgatás, és több mint ötezer snitt volt benne.

Szerintem pedig annak a korszaknak az egyik legpontosabb filmes dokumentuma.

Így írt Gelencsér Gábor filmtörténész a Kultúra.hu oldalán, a filmrendező 70. születésnapjára készült összeállításban:

„A legszívesebben azt mondanám, Tímár Péter a magyar filmtörténet fenegyereke – ha ez nem hangozna szemtelenül, különösen e köszöntés apropóján… Az még hagyján, hogy előbb végigjárta a filmgyári szamárlétrát, majd operatőri diplomával vált elismert és sikeres rendezővé. Hasonló karrierek akadtak előtte és utána is. De hogy valaki a kísérleti filmezéstől jusson el a hatalmas nézőszámot produkáló populáris filmig, vagyis átfogja a filmművészet teljes spektrumát, az alighanem egyedülálló teljesítmény. Szinte furcsa leírni: ugyanaz a Tímár Péter jegyzi a Balázs Béla Stúdióban készült experimentális darabokat, így a címükkel is absztrakt formára utaló Visust, Mozgókép-analízist, Summát, Rasztert és Freskót, továbbá ő az alkotótársa Bódy Gábornak a régi amatőrtekercsekből összeállított Privát történelem készítésekor, mint aki az Egészséges erotikát és a Csinibabát rendezi. S talán még ennél is különösebb, már-már a paradoxon paradoxona, hogy

nemcsak váltani tud a kísérletiből a populárisba, hanem a kettőt ötvözni is képes.”

Nézőbarát filmek és teljes alázat

Minden filmkészítés iránt érdeklődő fiatalnak érdemes elolvasnia az ingyen letölthető Hogyan csináljunk rossz filmet? című könyveit, amelyek pontos elméleti és sokszor technikai fogódzót is adnak a pályakezdőknek amellett, hogy nagyon sok fotó és régi sztori is feltárul ebből a komoly munkából.

Azonban a legfontosabb üzenete számomra mégis az, hogy a nézőbarát filmekhez elengedhetetlen a feltétlen alázat, valamint a néző tisztelete. A fölényesség, akaratosság, műveletlenség pedig lehetetlenné teszi, hogy maradandó alkotás születhessen. Épp az elmúlt időszak kurzusfilmjeinek ismeretében ez különösen pontos meglátás Tímár Pétertől, pedig amikor 2013-ban megírta ezt a három dolgozatot, még nem volt ennyire egyértelmű, merre is halad a magyar filmipar.

Ebben a könyvben olvastam azt is, hogy a producer, Rózsa János ellenezte, hogy Nagy Natália alakítsa Mancikát, a Csinibaba főszerepét, de a rendező azt mondta: „a film ragaszkodott hozzá, és én ezt közvetítettem, nem voltam hajlandó változtatni”.

A filmkészítés minden fontos területéről aprólékosan beszámol Tímár, ilyen például a jelmezek vagy a kellékek szerepe is. Nagyon jó sztorikat olvastam ezekkel kapcsolatban is a könyvében, csak párat mutatok nektek belőle: 

Az eszközök, kellékek is rengeteget számítanak, Pogány Juditnak a Csinibaba kalauznőjének megformálásában sokat segített például egy kézilyukasztó, amit nem sokkal a forgatás kezdete előtt adott a kezébe a kellékes. De az is nagyon érdekes, amikor Gálvölgyi János próbálgatta a kalapokat a Csinibaba forgatása előtt, és amikor a fejére tette azt a rémes műbőr kalapot, megszólalt: „Most van meg a Simon bá”.

„A színész az egyetlen emberfajta, aki kívülről is képes látni magát” – summázta Tímár Péter a könyvben.

Az Egészséges erotikában például minden férfiszínésznek pajeszt ragasztatott az arcára, szerinte ez is fontos része volt a filmnek, bár úgy érzi, ezt rajta kívül senki nem vette észre.

A 6:3 forgatásán a Bakáts téri plébános is okozott nehézségeket, de a gyártásvezető, Szohár Ferenc elintézte egy félórás megbeszéléssel, és a templom perselyében elhelyezett nagyobb összeg a plébánost is meggyőzte arról, hogy mégis lehet forgatni a külső helyszínen.

A Mielőtt befejezi röptét a denevér című, 1989-ben született filmjének főszereplőjét különös módon találta meg, ennek a történetét is elmeséli könyvében. Egy szlovákiai gimnazista fiú, Csontos Róbert írt egy levelet Tímárnak, amit a Filmgyár portása adott át neki. Egyetlen fotó alapján megkapta a főszerepet, ráadásul a karakterét is épp Robinak hívták a filmben. 

 Minden filmje készítése közben volt valami misztikusnak mondható mozzanat, bár nem csak pozitív irányú.

„A forgatás a rendező számára egy intenzív agyműködést igénylő hadiállapot, amiért egy személyben felelős. És ez akkor is így van, ha az év legpocsékabb moziját hozta össze” – írta Tímár Péter a könyvében.

Somossy Olivér, Tímár Péter egykori tanítványa amellett, hogy leforgatta a Hogyan csináljunk rossz filmet? című opuszt a rendezőről, Minden, ami a filmből kimaradt címmel, 29 kisvideót is feltöltött, ezekben az egykori munkatársak beszélnek a közös munkáról. Mindkettőt érdemes megnézni! Szerintem közös kulturális emlékezetünk fontos kincsestára mindkét munka. 

Egy régi munkatárs emlékezése

„Mindenképpen meg kell említenem Szigeti Csillát is, aki öt filmemben volt az első asszisztens, és nagyon szerettem vele dolgozni” – olvastam Tímár Péter könyvében. És körülbelül ugyanekkor Kurucz Adrienn is azt mondta nekem, amikor beszélgettünk erről a leendő cikkről, hogy keressem meg Csillát, aki sok-sok forgatás tanúja volt.

Csilla most épp Barcelonában dolgozik, így személyesen nem tudtunk találkozni, de a világhálónak köszönhetően mégis könnyen ment a kommunikáció:

„A mesteremnek tartom őt a mai napig, ha ő nem lett volna, én nem vagyok ma filmes” – kezdte a beszélgetést Csilla.

„Úgy történt az egész, hogy megnéztem az »Egészséges erotiká«-t a moziban, és azt gondoltam, hogy én ezt akarom csinálni, bár fogalmam sincs, hogy ez mi.

Bejelentkeztem a Filmgyárba, ahova felvettek pénztárosgyakornoknak, és épp abba a gyártásba kerültem, amiben a Moziklipet forgatta Péter.

Egy hónapig fizetgettem a statisztákat, de ő látta, hogy engem ez egyáltalán nem érdekel, és azt mondta: »gyere, megmutatom neked a munkát«” – emlékezett a kezdetekre Csilla.

Majd így folytatta:

„Mellette tanultam ki a szakmát, amit mindig a gyakorlatban lehet igazán elsajátítani, nem pedig az iskolában. A Moziklip eléggé elhúzódó film volt, amiben Dolák-Saly Róbert énekelte az utolsó dalt. Abban nagyon sokat tanultam, mert ott már végig mellette dolgozhattam. 

Isteni kolléga volt, életem végéig vele forgattam volna, de másfelé vitt az utam. Mindenhez értett, és az nagyon jó, ha egy filmrendező ennyire komplex módon átlátja az egész folyamatot. Nagyon pontosan tudta, hogy mit kell fölvenni, mennyit és hogyan. Hihetetlenül jó humorú ember, rengeteget röhögtünk együtt.”

Csilla elmondta még, hogy bár Tímár autodidakta rendező volt, de amikor forgatott, nagyon célirányosan dolgozott, fejben már vágta a filmet. Ha valami belógott a képbe, vagy bármi probléma adódott, mindig azt mondta: „ezt én már rég elvágtam”.

A vágást élvezte a legjobban meg az írást és az előkészítést. Mindenhez értett, sokszor a zenét is ő rakta a képek alá, például az Egészséges erotikánál.

„Nagyon szeretett mindenbe belefolyni, ami jó is volt, meg rossz is. Én voltam az asszisztense, sokszor ő már közvetlenül beszélt a kollégákkal, engem pedig kihagyott egy-egy folyamatból. Szeretett mindent a saját kezében tartani, de közben nagyon jó hangulatot teremtett a forgatások során. Nem volt kellemetlen, nem volt feszült, mindig nagyon pontosan tudta, hogy mit akar. A színészek is nagyon jól érezték magukat vele” – folytatta a visszaemlékezést az egykori asszisztens, majd így búcsúzott: 

„Én nagyrészt külföldön dolgozom, és már rég találkoztunk utoljára, de mindig nagy szeretettel gondolunk egymásra. A mai napig minden születésnapomra ír, küld nekem régi fotókat, azokkal szokott felköszönteni, és ez fordítva is így van.”

Úgyhogy akkor ez a cikk most egy ilyen unortodox köszöntés lett Tímár Péternek Szigeti Csillától… és tőlem.

Isten éltesse még nagyon sokáig, és rengeteg hála a remek filmekért! 

Both Gabi