Előkelő alak, nemes tekintet, csupa rejtély: ki lehetett a valódi Mr. Darcy?
Legalább két verzió adódik, kiről mintázhatta Jane Austen ezt a figurát
Mr. Darcy figurája immár több mint 200 esztendeje újra és újra megdobogtatja a nők szívét. Pedig a regény 1813-as első kiadása óta igen sokat változott a világ, benne a nők helyzete és elképzelése arról, hogy milyen is az igazi szuperpasi. Hogy Mr. Darcy miért számít ma is annak, azt nehéz megmondani. Miklya Luzsányi Mónika mindenesetre válaszokat keres rá ebben az írásában.
–
Zord külső és érző szív
Persze nehéz megválaszolni, hogy miért hat még ma is Mr. Darcy figurája a nők többségére, talán az enigmatikus személyisége miatt, vagy azért, mert többségünknek bejön, ha kiderül egy férfiről, hogy „a zord külső érző szívet takar”. Mindenesetre Austen nem sokat árult el szereplője kinézetéről. A legrészletesebb, társadalomkritikai élt sem nélkülöző leírást már a könyv első fejezetében elénk tárja a szerző.
„Mr. Darcy azonban hamarosan magára vonta a terem figyelmét magas, előkelő alakjával, finom arcvonásaival és nemes tekintetével; öt perccel belépése után már körbejárt a hír, hogy évi tízezer font jövedelme van. Az urak jóvágású férfinak minősítették, a hölgyek kijelentették, hogy sokkal csinosabb, mint Mr. Bingley. Az este első felében nagy csodálattal figyelték, amíg a modora visszatetszést nem keltett, és a hangulat ellene nem fordult: felfedezték ugyanis, hogy büszke, lenézi a társaságot, és méltóságán alulinak tartja, hogy köztük jól érezze magát. Akkor aztán hatalmas derbyshire-i birtokai ellenére is úgy döntöttek, hogy barátságtalan, kellemetlen a viselkedése, és össze sem lehet hasonlítani barátjával.”
Ez a leírás persze sokakra passzolhatott a korban, talán éppen ezért izgatja az olvasók és kutatók fantáziáját is, hogy vajon kiről mintázhatta Mr. Darcyt a regény írója.
Ki volt a valódi Mr. Darcy? Talán a jóképű ír?
Austen életrajzírói leginkább Tom Lefroyra gondoltak mint lehetséges modellre, aki egy rövid ideig valóban udvarolt a fiatal Jane-nek. Az ír származású Lefroy Londonban járt egyetemre, jogásznak készült, az 1795-ös karácsonyi szünetet pedig nagybátyjáéknál töltötte Hampshire-ben.
Egy bálon ismerte meg az akkor húszéves, kápráztatóan szellemes és csinos Jane-t, aki végigtáncolta és flörtölte vele a karácsonyi báli szezont. A férfi jóképű volt, világos szemű, szőke, kellemes társalgó, ráadásul kiváló táncos. Hogy a kapcsolatuk mennyire lehetett mély, azt nem tudjuk, mindenesetre Jane nővérének, Cassandrának írt levelében, egészen könnyed hangvételben számolt be a szakításról.
Tom hamarosan visszatért Londonba, egy év múlva már vőlegény volt, két év múlva férj, és nemsokára megszületett kislánya is: Jane, akiről sokan úgy vélik, hogy az írónő iránti tiszteletből kapta a nevét.
Lefroy később visszaköltözött családjával Írországba, és hazájának főbírája lett.
Mr. Darcy jellemvonásai csak nyomokban ismerhetők fel a férfiban, de a kutatók közül sokan meg vannak győződve arról, hogy ő ihlette a Büszkeség és balítélet férfi főszereplőjének karakterét, hiszen ez a szerelem éppen akkor virágzott, amikor Austen elkezdte írni a regényt.
Talán Morley első grófja, a szívtipró?
Dr. Susan C. Law, aki a XIX. századi botrányos szerelmi históriák kutatója, úgy véli, hogy talán John Parker, Morley első grófja lehetett Mr. Darcy ihletője. A férfi karaktere valóban jobban illik az általunk elképzelt Mr. Darcyhez.
Morley első grófja sötét hajú, merengő alkat volt, azonban karizmatikus személyiség, ráadásul igen kiterjedt földbirtokokkal rendelkezett. Párkapcsolati botrányáról vált hírhedtté, ugyanis három törvénytelen gyereke is született a szeretőjétől. Ezért az első házassága válással végződött, ami igazi skandalumnak számított a XIX. század elején az arisztokrácia köreiben.
Jane Austen bátyja, Henry, korábban Morley diáktársa volt, az írónő pedig jó barátságot ápolt a gróf második feleségével: Francis Parker maga is írt szépirodalmat, és amikor a Büszkeség és balítélet először megjelent – még a szerző neve nélkül –, a kortársak biztosra vették, hogy a grófné áll a háttérben, hisz annyire illett Mr. Darcy személyisége John Parkerre.
Law állítólag több utalást is talált arra Austen levelezésében, hogy Morley első grófja ihlette Mr. Darcyt, nem beszélve arról, hogy a regény egy részét a gróf egyik kastélyának vendégeként írta meg. Law azonban maga is azt mondja, nem talált perdöntő bizonyítékot arra, hogy az elképzelése igaz.
Azonban tény, hogy ahhoz a Mr. Darcyhez, akit mi elképzelünk magunknak, közelebb áll John Parker, mint Tom Lefroy. De az is lehet, hogy mindkét modell valós, hiszen az író nem feltétlenül egyetlen személyről mintázza a szereplőit.
Hogyan képzelhette el Austen Mr. Darcyt?
A regényt Jane Austen a XVIII. század legvégén, 1796-ban kezdte el írni, pont akkor, amikor megismerte Lefroyt, és az első verziót 1798-ban fejezte be. 1811-ig, a kézirat lezárásáig sokat dolgozott a művén, ám a szakértők azt állítják, hogy a karakterek már 1796-ban markánsan kialakultak, így valószínűsíthető, hogy az a Mr. Darcy Austen fejében a korszak férfiideálját testesítette meg. Maga Austen keveset ír Mr. Darcy megjelenéséről, leginkább azt hangsúlyozta, hogy jóképű, szép férfi, aki magas, sötét tónusú, és igen előkelő a tartása, de hogy ez mit is jelent pontosan, azt nem részletezi.
Amanda Vickery, a londoni Queen Mary Egyetem kora újkori történelemprofesszora és John Sutherland, a University College London modern angol irodalom emeritus professzora végzett kutatásokat a témában: szerintük a regény megírásakor egészen mást jelentett a „jóképű”, illetve a szép férfi fogalma, főleg az úri körökben, mint amihez mi szokva vagyunk.
Hogy ki számít magasnak, az elég relatív. Mr. Darcy daliás megjelenésével, amivel kimagaslott a többi férfi közül, ma valószínűleg elég mélynövésűnek tűnne.
Ráadásul a XVIII. század végén a jóképű férfi közel sem rendelkezett olyan markáns arcvonásokkal, és nem volt olyan vállas meg izmos, mint amilyen Colin Firth, ami, ugye, azt jelenti, hogy a vizes ing sem feszült az izmaira oly módon, mint amikor a film ikonikusnak számító jelenetében kimászott a tóból.
Már ha kimászott volna, de nem mászott, ugyanis Elizabeth és Mr. Darcy teljesen konvencionális módon futottak össze a pemberley-i kastély parkjában a regényben. Egyébként is, egy ilyen jelenet igencsak megbotránkoztatta volna Austen olvasóit.
Valószínűleg mi is meglepődnénk az Austen-korabeli Mr. Darcy láttán, ha összefutnánk vele a tóparton
Akkoriban a markáns arcvonások, a napcserzett bőr, a sötét haj és a még sötétebb tekintet kifejezetten póriasnak tűnt az úri körökben. A férfiideál egyáltalán nem volt robusztus, hanem inkább finom: hosszúkás arc, a halvány bőr, a világos szem, és a keskeny váll számított vonzónak a férfiak körében is, ez a leírás pedig teljesen illik Tom Lefroyra. A férfiak legtöbbször parókát hordtak, amit rizsporoztak, nemkülönben gyakran az arcukat is púderezték.
Hogy mi számít szexinek, az időről-időre változik, mint ahogy az is, min akad meg a vágyakozó tekintete. Ma nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy férfi a lábikrájával hódítson.
Ám Amanda Vickery szerint a XVIII. század legvégén, amikor a regény íródott, a férfi legszexibb testrésze a lábikrája és combja volt. Mivel gyakran hordtak térdnadrágot, a láb elég komoly hangsúlyt kapott, és egy izmos comb vagy vádli azt jelezte, hogy az illető sportos, jó az állóképessége, mert vélhetőleg sokat vív és lovagol.
De feszes comb ide, izmos lábikra oda, a parókás, keskeny vállú Mr. Darcy valószínűleg nem hódította volna meg a szívünket.
Ám Austen képes volt úgy megalkotni a főszereplőjét, hogy mindenki beleképzelheti a maga Mr. Darcyjét a karakterbe.
„A Büszkeség és balítéletben Fitzwilliam Darcy fizikai valójáról csak töredékes leírást olvashatunk, így ő válik minden idők legrejtélyesebb és legkívánatosabb főszereplőjévé. Jane Austen írásában az a fantasztikus, hogy Mr. Darcy egyszerre korabeli és egyben időtlen – írja John Sutherland, és ezzel mindannyian egyetérthetünk.
Mr. Darcy örök.
Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ C. E. Brock