–

Mindig óriási elismeréssel adóztam azoknak a szerzőknek, akik időtlenné tudnak válni. (Főleg, hogy nekem eddig csak az idétlenségig sikerült felfejleszteni magamat.) Akik úgy és olyat képesek alkotni, hogy az két és fél évszázaddal később is értelmezhető, élvezhető, inspiráló, humoros. Jane Austen pedig – aki, ha vámpír lenne, ma ünnepelné a 244. születésnapját – pontosan ilyen író. Az életében mégsem tudta igazán kiélvezni a nagy írófejedelmeknek kijáró elismerést. Hat regényéből csupán négynek a kiadását érhette meg, azokat sem a saját nevén, de volt olyan műve is, amit olvasatlanul küldött vissza a londoni kiadó.

Egy közülük

Jane is hasonlóképp élt, mint a főhősnői: nemesi felmenőkkel büszkélkedő, ám nem kifejezetten tehetős családban nevelkedett. Intellektuálisan lehetősége adódott pallérozódni, mert édesapjának, George Austen tiszteletesnek hála könyveknek sosem volt híján, kellő hozomány nélkül azonban szinte zéró esélye volt arra, hogy egy hozzá méltó férfiú oltár elé vezesse. Ilyen körülmények között

az olyasfajta gondolkodás, mint Jane Austené, aki elviselhetetlennek tartotta a szerelem nélküli házasság intézményét, egyenesen luxusszámba ment. Nem is csoda hát, hogy kevesebb mint huszonnégy óráig járt jegyben. A kérőjének, akinek igent mondott, másnap jelezte, inkább meggondolta magát. 

Tehetsége tudatában

A mi szempontunkból azonban (engedjünk meg magunknak egy kis önzőséget) talán nem is baj, hogy végül nem találta meg élete párját, hiszen így kellő időt tudott az írásnak szentelni, amiben már egészen fiatalkorában kiviláglott a kivételes tehetsége. Még csak tizenkét éves volt, amikor elkezdett történeteket, verseket, paródiákat és színdarabokat írni. Világhírű regényeinek alapjait pedig már a húszas évei elején kidolgozta. Legfőbb bizalmasa a testvére, Cassandra volt, a neki írt levelekből pedig világosan látszik, Jane Austen büszke volt a tehetségére és a szövegeire, szívesen beszélt a legújabb műveiről, vagy épp adott tanácsot az írás művészetét illetően íróaspiráns családtagjainak.

Amikor elkészült az akkor még Első benyomások címen futó regényével (ez jelent meg később Büszkeség és balítélet címen, és járt be egészen elképesztő, sokrétű karriert), büszke édesapja, George Austen elvitte a kéziratot egy neves londoni kiadóhoz. Thomas Cadell azonban olvasatlanul hajította félre a művet. Jane erről a próbálkozásról szerencsére nem értesült, így nem szeghette kedvét a kudarc.

Jane Austen - Forrás: Getty Images/Universal History Archive/Universal Images Group

Névtelen homályban zseniálisat alkotó

Az Értelem és érzelem végül, amikor nagy nehezen eljutott a szélesebb közönséghez, Austen nevének feltüntetése nélkül jelent meg. Szerzőként csupán annyi szerepelt a borítón, hogy ‘egy hölgy tollából’. A ‘hölgy’ további remekműveit pedig innentől az ‘Értelem és érzelem szerzőjének új műve’ forrásmegjelöléssel dobták piacra. Ahogy George Eliot is kénytelen volt egy férfi álca mögé bújni, úgy Jane Austen is azért döntött minden bizonnyal a névtelenség mellett, mert ebben a korban meglehetősen rossz néven vette a társadalom, ha a nők belekontárkodtak e férfiasnak tartott szakmába.

Jane Austen neve nyomtatásban csupán a halála után jelent meg, amikor 1817-ben a bátyja, Henry életrajzi jegyzetet írt a két posztumusz könyvéhez.

De Jane nemcsak a külvilág, hanem még a legszorosabb környezete előtt is jó darabig titkolni igyekezett írói tevékenységét. Szánt szándékkal nem javíttatta meg például a Chawton-beli otthonának egyik ajtaját, ami a dolgozószobájához vezetett, hogy még idejében meghallja, ha valaki közelít, és a kéziratait elfedve úgy tehessen, mint egy átlag angol úri kisasszony: azaz szép kecsesen semmit.

Korabeli illusztráció az Értelem és érzelemhez - Forrás: Getty Images/Culture Club

Amiből mindig erőt meríthetsz, ha úgy érzed, nem becsül meg a kor, amiben élsz

Az meg különösen megrázó, hogy a kortársak szinte semmit sem észleltek Austen géniuszából… nem úgy, mint az utókor! Íme, néhány izgalmas tényező, ami remekül illusztrálja, hogyan emelkedett Austen ázsiója kétszáz év alatt.

1. Egy rózsadombi ingatlan ára

Az Emma című regénye 1815-ben kétezer példányban jelent meg, ám nem mondhatni, hogy vitték volna, mint a cukrot: négy évvel később még mindig volt ötszáz kötet raktáron. 2012-ben árverésre bocsátottak egyet ebből a kiadásból, és végül nyolcvanmillió forintnak megfelelő összegért talált gazdára. 

2. Nyakatekerve

Életében összesen tucatnyi cikk foglalkozott a műveivel, ma viszont boldog-boldogtalan őt idézgeti vagy épp dolgozza fel különféle műfajokban, sokszor egészen rendhagyókban is.

A Büszkeség és balítéletből például született már vámpírregény Vámpír Darcy vágya címen, olyan verzió, amelyben a főszereplők curlingolimpiára készülnek, és az edzések során szeretnek egymásba, egy feldolgozás pedig már Elizabeth asszonykorára koncentrál, és azt mutatja be, hogyan menti meg Mrs. Darcy Lydiát a marslakóktól (úgy bizony, jól hallottad). De írták át a regényt amerikai dialektusra, explicit érzéki verzió is született, lett Darcyból gitárvirtuóz, Elizabethből pedig frontember.

3. Gigászi géniusz

A Telegraphtól származik az adat, miszerint bármikor nézed is, a világon általában közel hatszáz Jane Austen-művet dolgoznak fel épp, az egyik főadaptőr pedig meglepő módon Kína. 2010-ben viszont a Walt Disney gurított egy hatalmasat (szó szerint), amikor létrehozta a Jane Austen élményparkot. Itt a látogató valóban átélheti, milyen óriási tehetség volt az írónő, ugyanis rögtön egy három és fél méteres Jane Austen fogadja, természetesen korabeli ruhában, majd átkíséri a bálterembe, ahol aztán kecses táncot lejt a még termetesebb Mr. Darcyval.

Korabeli illusztráció a Büszkeség és balítélethez - Forrás: Getty Images/Universal History Archive/Universal Images Group

4. Bírói végzés

Ha kispárnára nem feltétlenül Jane Austen-idézeteket hímeznek is a nagymamák, más meglepő területeken azonban rendszeresen felbukkannak frappáns sorai. Egy roppant izgalmas kutatás szerint sok bírói beszédben idéznek tőle, főleg a házasságokat érintő esetekben. (Austenen kívül egyébként még J. K. Rowling, Harper Lee és Mary Shelley azok, akik megihletik a jogászokat).

5. Agyoncitálva

De nemcsak a bírák, hanem mások is előszeretettel idézgetnek tőle.

A Büszkeség és balítélet nyitósorát például több mint 75 ezer alkalommal citálták különféle cikkekben, szövegekben, A klastrom titka egyes részeit pedig több mint 61 ezerszer.

6. Világháborúk vigasza

Kortársai közül kevesen becsülték meg, Sir Walter Scott volt az egyetlen, aki illő módon méltatta, azt állítva, hogy még senkivel nem találkozott, aki olyan tehetségesen írná le az átlagember érzéseit, mint Austen. Később aztán már jócskán akadtak híres rajongói. Winston Churchill a naplója tanúsága szerint is hatalmas Austen-fan volt, a második világháború során a Büszkeség és balítélet segítette át egy nehezebb, betegeskedéssel teli időszakon. Rudyard Kipling és családja is Austen-regényekből merített vigasztalást, az író minden este belőlük olvasott fel a családjának, amikor az első világháború idején eltűnt a fia.

+ 1. Sörfőző mester

(Mellékes infó, de sajnos az egész cikkben csak ide tudtam beszuszakolni: Jane Austen egyébként egy másik, ma igencsak divatos tevékenységben is tündökölt, méghozzá a sörfőzésben. Specialitása a lucfenyősör volt, amit melasszal készített az édeskésebb íz eléréséért. Köszönöm, hogy elmesélhettem!)

Túl későn érkező siker, túl korán jött vég

1813-ban megjelent az Értelem és érzelem második kiadása, Jane-nek ennek kapcsán pedig többször is lehetősége adódott Londonba utazni, ellenőrizni a javított szövegeket, emellett végre azt érezhette, hogy megbecsülik mint írót. Nemcsak a kritikai visszajelzések voltak igen pozitívak, de például a régenshercegről, a későbbi IV. Györgyről is kiderült, hogy minden kastélyában tartott egy Austen-sorozatot, annyira nélkülözhetetlennek tartotta e műveket.

A sors különös kegyetlensége folytán Austennek végül nem adatott sok idő arra, hogy megélhesse a sikert és az elismert, ünnepelt írói lét örömeit.

Hogy mi okozta a halálát, sajnos nem lehet pontosan tudni. Egyes vélekedések szerint egy roppant ritka betegségben, Addison-, avagy bronzkórban halt meg (ez egymillióból összesen öt embert érint). Mások szerint Hodgkin-kórban szenvedett, de 2017-ben napvilágot látott egy olyan teória is, mely szerint valójában arzénmérgezés okozta a halálát. Az arzén pedig minden bizonnyal egy rossz csapból, az ivóvízzel kerülhetett a szervezetébe.

Szédítő még belegondolni is, milyen más csodálatos regények kerültek volna ki a keze alól, ha nem veszíti el őt a világ olyan tragikusan korán, 42 éves korában.

Fiala Borcsa

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Culture Club