Kleopátra és a méhek: így szexeltek az ókori Egyiptomban

–

A meztelen test látványa miatti szégyenérzetet, a test tabusítását valójában a zsidó-keresztény kultúrkörből örököltük. Egészen másként viszonyultak a meztelen test látványához az ókori Egyiptomban, hiszen az teljesen hétköznapinak számított.

A rabszolgák gyakran jártak meztelenül, vagy csak apró köténykével fedték el a nemi szervüket. A halászok, a parasztok is így végezték a munkájukat, sőt. A kézművesek, kereskedők is sokszor csak egy ágyékkötőt viseltek, ami azért több volt egy darabka bőrnél vagy vászonnál. Körülbelül annyit takart, mint egy „nagyibugyi”. Rosalind Janssen brit egyiptológus szerint 

„az egyiptomiak annyira hozzászoktak ahhoz, hogy mindkét nemhez tartozó meztelen vagy félmeztelen személyeket lássanak maguk körül, hogy a meztelen emberi test látványa számukra nyilvánvalóan elvesztette a titokzatos vonzerő érzését”.

A meztelenséget tehát nem azonosították a szexualitással, s csak akkor jelentett szexuális vonzerőt, ha kifejezetten a csábítás, a szexuális vágy felgerjesztése volt a ruhátlan személy célja, amit tánccal, mozgással, a testén elhelyezett ékszerekkel, csengőkkel jelzett. Használtak kifejezetten szexualitásra utaló szimbólumokat is, mint például a lótuszvirág, vagy a szisztrum nevű hangszer, amely megrázva csilingelő hangot ad. 

A férfi és női táncosok is gyakran meztelenül táncoltak, hasonlóan a mindkét nembeli prostituáltakhoz. A Középbirodalom idejében (i. e. 2000 után) a táncosok gyakran azzal jelezték, hogy nem vállalnak szexuális szolgáltatást, hogy egy apró szoknyával takarták el a nemi szervüket. 

De nem csak az alsóbb rétegekben volt szokás a „meztelenkedés”. Ehnatonról, a rebellis fáraóról fennmaradt feljegyzések szerint, amarnai palotájában gyakran időzött meztelenül, nemcsak ő, hanem népes családja is. Azt, hogy ennek mennyire nem volt szexuális tartama, jól mutatja Ehnaton saját kolosszusa, ami a fáraót meztelenül ábrázolja, azonban nemi szerv nélkül, hiszen ő egyszerre a nép atyja és anyja is. A karnaki templomban hasonló szobrokat találtak Ehnaton idejéből Atonról, a napistenről is.

Szex és szakralitás

A szexualitás megközelítése is egészen más volt, mint manapság. Az egyiptomiak gondolkodását erősen meghatározta a vallás, így a szexuális aktusokra is úgy tekintettek, mint egyfajta szent cselekedetre, amely hozzájárul a világ fennmaradásához. Ebben a férfi volt az aktív fél, így a férfierőnek és termékenységnek külön istent is szenteltek.

Min istent onnan lehet könnyedén felismerni az egyiptomi ábrázolásokon, hogy megtermett, erektált nemi szervvel ábrázolják. 

A maszturbáció nem volt tiltott, sőt, szakrális cselekedetnek számított, ugyanis Atum, a héliopoliszi napisten úgy teremtette az első isteneket, hogy a Nílusba maszturbált. Más szövegvariációkban tüsszentett vagy köpött, de az egyiptológusok szerint ezek valójában képes kifejezések az ejakulációra. Ezért a maszturbáció a hála kifejezése volt arra, hogy Atum megteremtette a földet, és vele az emberek megélhetését is biztosította.

Az Újbirodalom idején (i. e. 1550–1070) vált szokássá, hogy az Opet-ünnep alkalmával a fáraók nyílt színen a Nílusba maszturbáltak. Az Opet ünnep ugyanis Ámon-Ré termékenységének ünnepe volt, aki a fáraóban is megtestesült.

A fáraók maszturbálását természetesen papok felügyelték, és megbizonyosodtak arról, hogy a sperma követi-e a Nílus sodrát. Ha igen, azt jó előjelnek tekintették: az életciklus folyamatossága nem szakad meg, a Nílus ebben az évben is kiárad, biztosítva lesz a termés.

A hétköznapi szex 

Mivel a szexualitás messze nem volt tabusítva, ezért a szüzességet sem tekintették különösebb értéknek, annyira nem, hogy még szavuk sem volt rá. A házasság előtti szex is megengedett volt. Monogám házasságban éltek, azonban az ágyasokkal és prostituáltakkal létesített aktus nem számított házasságtörésnek a férfiaknál. A nők esetében a házasságtörést nagyon szigorúan vették, de nem erkölcsi okokból, hanem azért, mert így nem lehetett megállapítani, ki az utód apja, így az öröklési sor is bizonytalanná vált. A házasságtörés bűncselekménynek számított: halál, orr levágása, vagy száz botütés is lehetett a büntetés. Ám ezt nem csak a házasságtörő nőre szabták ki, hanem a férfira is. Sőt, büntetésként szóba jöhetett a férfi kasztrálása is. 

A családon belüli házasság is megengedett volt, akár a féltestvérek, testvérek, vagy szülő és gyerek között is. A vértestvérek illetve a szülő és gyerek közötti házasság az uralkodói családokban volt a leggyakoribb, szintén vallási okokból. A fáraót ugyanis a napisten fiának tarották, és vérvonal tisztán tartása érdekében házasodtak össze saját testvéreikkel, illetve vették el saját lányaikat. A közemberek körében nagyon ritka volt a testvérházasság, nemesi körökben is csak a Ptolemaida-dinasztia idejétől (körülbelül i. e. 300-tól) fordult elő szórványosan.

Az azonos neműek szerelme is elfogadott volt, hisz az istenek között is volt homoerotikus kapcsolat, és a találtak már olyan sírokat is, amelyekben feltételezhetően férfi szeretők nyugodtak. (Itt bővebben írtunk erről is.)

Szexuális vágykeltők, játékszerek 

Az egyiptomiak sokféle afrodiziákumot ismertek, amelyek közül néhány igen meglepő. Az egyik ilyen egy magasra növő salátaféle volt, amely formájával a falloszt mintázta, fehér nedve pedig az ondóra emlékeztetett. Ez a salátafajta Min isten egyik szimbóluma volt, ünnepén ezt a növényt mutatták be áldozatul. Hogy a salátaevés mennyire volt hatékony, azt nem tudjuk, de úgy tartották, hogy annak a férfinak, aki sok salátát fogyaszt, számtalan gyereke lesz. A vadfüge gyümölcse is vágykeltő növénynek számított, ezen kívül a mézet és a bort is annak tartották. A mézzel kevert borba vagy a szerelmi bájitalokba gyakran kevertek mandragórát, amely nemcsak hallucinációkat okozhatott, hanem túladagolva halált is.

Az impotencia ellen mézzel elkevert tört akácfalevelet, valamint kurkumát ajánlottak, mind szájon keresztül, mind pedig paszta formájában a nemi szervre kenve.

A férfierőt természetesen (szerelmi) átok vagy rontás is elvehette, amitől csak akkor szabadulhatott meg az illető, ha tudta, ki tette rá az átkot. Innentől egyszerű volt a feladat: az átokmondó nevét egy kis papiruszdarabra kellett írni, és két hús közé helyezve a macskával megetetni. A hatékonyságot persze növelte, ha a helyi mágus végezte ezt a műveletet, hathatós varázsszavakkal kísérve.

A szexuális vágy felkeltéséhez minden korszakban hozzátartozott az erotikus képek nézegetése. Nem volt ez másként az ókori Egyiptomban sem. A sivatag homokja több olyan papiruszt megőrzött, amely erotikus jelenteket ábrázol. Ezek közül az egyik legjelentősebb az a Torinóban őrzött erotikus papirusz, amely III. Ramszesz idejében (körülbelül i. e. 1184–1153) keletkezhetett. Az irat mintegy két és fél méter hosszú, és számos szexuális jelenetet örökít meg szatirikus formában. A humor forrása hasonló, mint a középkori vásári komédiák esetében: az idősödő férfi szerelemre gyúl a fiatal lány iránt, és vágya, khm, tagadhatatlan. A papirusztekercsen szereplő férfi is kopaszodik, kövérkés, tehát idős, és irreálisan nagy fallosszal ábrázolják. A tekercsen igen sokféle szexuális pozíciót bemutatnak. Az egyiptológusok egy része szerint ez az első pornográf irat, amit a régészek felfedeztek. A lelet megtalálásakor, 1820-ban, akkora botrányt okozott, hogy 150 évig nem hozták nyilvánosságra. Ma a torinói Museo Egizióban megtekinthető, de igen sérült állapotban van. Érdemesebb talán a rekonstrukciós képeket megnézni.

Hogy a szexuális játékszerek mennyire voltak elterjedtek, nem tudjuk, annak ellenére, hogy a régészek számos dildószerű tárgyat találtak, ám ezeket valószínűleg Min istennek ajánlották fel áldozatul.

Elterjedt városi legenda, hogy Kleopátra méheket zárt egy fallosz formájú dobozba, ezzel feltalálva a vibrátort. Ám ezt régészeti vagy tudományos adat nem bizonyítja. 

Fogamzásgátlás és férfimenstruáció

Az ókori Egyiptomban igen fejlett volt a fogamzásgátlás. Két papirusz is fennmaradt, amely a születésszabályozással foglalkozik, és fogamzásgátló szerek receptjeit is tartalmazzák. Az időszámításunk előtt 1550-ből származó Ebers-papirusz például méz, akáclevél keverékével átitatott szöszt javasol felhelyezni a hüvelybe. A Kahun Nőgyógyászati ​​papirusz (i. e. 1850 körül) krokodilbőrből és akácmézgából készült pesszáriumot javasol. A mai kutatások is úgy tartják, hogy az akác spermaölő tulajdonságú, a mézga pedig gumiszerű anyag, tehát gátolja a spermiumok eljutását a petesejthez. 

Az óegyiptomi orvosoknak igen alapos anatómiai tudásuk volt, hiszen a mumifikálás folyamata során ismertté vált az emberi test felépítése. Ennek ellenére úgy gondolták, hogy bizonyos férfiak menstruálnak. Ez azonban nem volt más, mint egy élősködők okozta betegség, a bilhariózis tünete, amikor véres vizelet távozott a húgycsőből. 

Mumifikált fallosz

Tutanhamon halotti maszkját szerte a világon ismerik, ám az kevésbé köztudott, hogy erektált nemi szervvel mumifikálták. A kutatók egy része szerint a fiatal fáraót azért mumifikálták ily módon, mert nem született élő gyereke, és a papok biztosítani szerették volna az uralkodó férfierejét a túlvilágon is. Azonban valószínűbb az a megközelítés, hogy vallási, politikai okai voltak ennek a furcsa mumifikálási módnak. A sír megtalálója, Howard Carter is úgy vélte, hogy Tutanhamon erektált pénisze arra utal, hogy Osirisként támad majd fel. 

Tutanhamon apja, Ehnaton vallási reformot hajtott végre, és egyedül Aton, a napisten imádását engedélyezte. Eltörölte minden más isten kultuszát, így az egykori főisten, Ozirisz vallását is. Oziriszt ellensége, Széth feldarabolta, és a testrészeit szétszórta szerte Egyiptomban. Ahhoz, hogy a főisten feltámadjon, a feleségének, Izisznek össze kellett gyűjtenie Ozirisz testrészeit, ám a péniszét nem találta, mert Széth a Nílusba dobta. Ozirisz csak akkor támadhatott fel, amikor meglelték a hiányzó nemi szervet. Tutanhamon erektált pénisze a vallási restaurációt jelképezte, tehát nem szexuális, hanem szakrális jelentőséggel bírt, mint annyi más dolog az ókori Egyiptomban.

Miklya Luzsányi Mónika