400 bolygómentő ötlet – Hol tartanánk, ha több ilyen lehetőség lenne?!

–

A remény lendületet ad

Emlékszem, néhány évvel ezelőtt még komoly erőfeszítéseket tettem azért, hogy megosszam a követőimmel a saját készítésű dezodorom receptjét. Hangosan hirdettem a mosható pelenka előnyeit, és minden csomagolásmentes piacozás után büszkén veregettem a vállam. Volt bennem küldetéstudat, és azt gondoltam, tudok is mit hozzátenni ehhez az egészhez. Aztán elértem a határomig.

Megéreztem, meddig tudok elmenni a munka, a család és az anyagi kereteink mellett. Hiába tudom, mekkora a tét, én, egyéni emberként nem tudok többet tenni jelenleg, mint a minimum. Nem tudok többet költeni a kevésbé környezetszennyezőre, nem tudok többet utazni a hulladékmentes verziók beszerzéséért, és bárhogy is szeretném, nem mindenből a természetes a jobb. 

Azt kezdtem érezni, hogy talán mégis igaz: tök mindegy, mit teszek. 

A világ körülöttem vacakul működik, és én legfeljebb csak magamat tudom megnyugtatni azzal, hogy az átlagnál valamennyivel kisebb ökológiai lábnyommal létezem. Na, hát ez a kiégés. Amikor csak ímmel-ámmal teszi az ember a dolgát, és már hinni se tud benne. Rémes állapot. Közben a tét sajnos nem lett kisebb, sőt! Itt élünk egy bolygón, ami beteg, és ha így folytatjuk, hamarosan tüsszent egy akkorát, hogy mindenkit elsöpör a felszínéről. 

Van, aki szerint remény nélkül nem lehet élni tovább, mások szerint a remény egy illúzió, hazugság, ami csökkenti a szorongást, ezért elodázza a cselekvést. 

Mindkettőben látok igazságot, de ha muszáj választanom, most épp azt gondolom, hogy a remény igenis lendületet adhat. Márpedig minden lendületre szükségünk van. 

Ezt érezte meg az E.ON Hungária Csoport, amikor 2023-ban megalapította a Föld bajnokai pályázatot, ami a gyerekek fenntarthatóságra nevelését támogatja. 

A gyerekekben van a remény? 

Amikor tavaly egy iskola udvarán ismertették a pályázatot mindenféle bogárhotelekkel, madáretetőkkel, szenzoros tanösvényekkel és frissen ültetett facsemetékkel körülvéve, azonnal azt éreztem, hogy itt végre tényleg történik valami! Adott egy hatalmas cég, ami nem elégszik meg annyival, hogy az irodáikban újrahasznosított papírra nyomtatnak, hanem időt, pénzt és energiát nem sajnálva, valódi változást szeretne elérni. És aki csak egy picit is beleássa magát a témába, az rögtön tudja, hogy a fenntarthatóság egy komplex rendszer, aminek az alapja az edukáció. 

Nem szeretem a gyerekekre rárakni azt a felelősséget, hogy rajtuk múlik a jövő. Enyhén szólva igazságtalannak tartom, hogy rájuk hagyunk egy végletekig kiszipolyozott, instabil bolygót, és ezt a hagyatékot leöntjük egy olyan sziruppal, hogy „a gyerekekben van a remény”. Nem,

a gyerekeknek nincs választásuk, nekik már nincs néhány évtizedük arra, hogy édes gondtalanságban élvezzék az életet úgy, ahogy nekünk megadatott. Épp ezért nagyon fontos az olyan stratégiák kidolgozása, amelyek nem arra alapoznak, hogy a mai gyerekek felnőve majd megoldják valahogy, amit mi nem tudtunk.

Ez csakis együtt sikerülhet. 

A Föld bajnokai közösségekben gondolkodik 

Olyan felnőttekben, akik segítik, támogatják a gyerekeket a fenntartható szemlélet elsajátításában, és olyan gyerekekben, akik nem használni, hanem óvni akarják a bolygót. 

A pályázat nyerteseiről készült videókat csakúgy, mint tavaly, idén sem lehetett könnyek nélkül végignézni. 

Mind tudjuk, mekkora a tét, és ennek fényében egy bogárhotel jelentősége is sokkal nagyobbra nő. 

A pályázat összesen 25 millió forintból gazdálkodik, ezt a keretösszeget osztották szét idén is. Gondoljunk csak bele! 400 intézmény…

400 bolygómentő ötlet. Hol tartanánk, ha több ilyen lehetőség lenne, mint ez a pályázat?! 

És most pár győztes projektről 

Guntram Würzberg, az E.ON Hungária Csoport elnök-vezérigazgatója a díjátadó ünnepségen megindulva beszélt arról, hogy a nyertes pályázók között szövetségek alakultak ki, valamint az idén pályázók és a tavalyi nyertesek hogyan segítették egymást adott esetben, mert itt nem egymás legyőzéséről van szó, hanem a közös célról, ami mindennél fontosabb. Voltaképpen ez is a pályázat célja, hogy minél többen váljanak a Föld bajnokaivá. 

Védhetjük úgy a bolygót például, hogy a gyerekeinket minél hamarabb megtanítjuk biciklizni. Az ajkai Hétszínvirág ovi épp ezért biciklikhez és közlekedési pályához igényelt támogatást, hogy mire iskolásak lesznek a kicsik, mindannyian megtanulják a biztonságos kerékpáros közlekedés alapjait. Ezen felül ösztönzi a családokat is, hogy inkább két keréken közlekedjenek, erre különböző programokat is szervez. Jól jár a bolygó is, és az emberek az egészségükért is tesznek, egyszerűen imádom már a gondolatot is! 

A Christophorus Waldorf Általános Iskola és Gimnázium picit elfogultan érint, mert mi is waldorfos család vagyunk, és pontosan tudom, milyen szülői összefogás áll az utolsó szappantartó mögött is. Épp ezért, amikor láttam a videójukat, megdobbant a szívem. Az ötlet is végtelenül kedves és komplex módon közelíti meg a fenntarthatóságot. Ők egy komposztfűtéses melegházat álmodtak meg, ami lehetővé teszi a vegetációs idő meghosszabbítását, és palántázásra alkalmas helyet biztosít februártól novemberig. A diákok így egyrészt megismerhetik az alternatív energiaforrások használatát, másrészt a hulladék-újrahasznosításról, a környezetbarát növénytermesztésről is tanulnak, és végigkísérhetnek egy folyamatot, aminek aztán tanulmányozhatják a hatását is. A waldorfot sokszor éri az a kritika, hogy nem eléggé innovatív. Aki hasonlóan vélekedik, annak ajánlom az iskola videóját. Azt fogja látni, hogy ezek a gyerekek nemcsak a természettel vannak balanszban, de képesek újító ötletekkel is előrukkolni. 

A Rákospalotai Meixner Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola pályázatának különösen örültem, mert az egyik vesszőparipám a fenntartható öltözködés. Sajnos már rég nem tudok feketeöves módon kispórolni minden hulladékot az életünkből, de új ruhákat a legritkább esetben veszünk. Cserebere és használtruhavásárlás-párti vagyok, és minden érdekel, ami textil-újrahasznosítás. Épp ezért az, hogy ebben az iskolában természetes saját készítésű festékekkel és tintákkal kísérleteznek, illetve különböző természetes textilfestési technikákat sajátítanak el, szerintem fantasztikus. A Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium pedig a hulladékmentes szabászat és a természetes, vegyszer nélküli anyagokkal való színezési eljárásokra fókuszál. 

Kortárs dizájntárgyakat is készítenek, szeretnék felhívni a figyelmet a kisszériás, magas minőségű termékek előnyeire. Amikor pedig a kreativitás ilyen formában találkozik a küldetéstudattal, az valami egészen inspiráló. 

Nem éghetünk ki

Bár most kiemeltem néhányat a nyertesek közül, mindegyiket felsorolhattam volna ide, mert egytől egyig megérdemlik a figyelmet. Tetszik, hogy van, ami arra helyezi a hangsúlyt, hogy a gyerekek minél jobban megismerjék a környezetüket. Van, amelyik a használt, a már létező dolgok karbantartására, felújítására, újrahasznosítására koncentrált, és olyan is, ami a növény- és állatvilág mélyebb megismerését tűzte ki célul.  

Minden lépés számít, minden ötlet jól jön. Lendület, lelkesedés, hit és remény süt minden pályázóból. 

Érdemes végignézni a tavalyi és az idei nyertesekről készült videókat, ha épp a kiégés küszöbén, vagy annak kellős közepén vagyunk. 

Én az utóbbi hónapokban eléggé reménytelennek kezdtem látni a helyzetet, a világban körülnézve nem sok jóban tudtam már hinni. De ha ezek a pedagógusok és gyerekek ilyen hittel, ennyire ragyogó szemmel hisznek abban, hogy képesek lehetnek változást elérni, akkor ki vagyok én, hogy azt mondjam, már semminek nincs értelme?

Ha már minden jéghegy elolvadt, ha az összes folyó kiáradt, ha minden épületet felkapott már a vihar, akkor sincs joga senkinek sem azt mondani, hogy itt a vége, nincs tovább. Amíg egyetlen gyerek is van, aki hisz a jövőben, addig nem állhatunk meg. Akarják, vagy sem, fair, vagy sem, de tényleg ők a Föld bajnokai. Nekünk pedig kutya kötelességünk segíteni őket az utolsó pillanatig. És azon túl is. 

Szabó Anna Eszter