Templomból kocsma, iskolából étterem – épület-újrahasznosítás Hollandiában

–

Aki járt már Hollandiában, az tudhatja, hogy ez az ország sok szempontból irigylésre méltó hely. Gondoljunk csak a bicikliskultúrára (ami néhány évtizeddel ezelőtt még nem is volt olyan magától értetődő, ugyanis a modernizáció hatására itt is megjelentek a többsávos, zsúfolt autóutak, ám egy tudatos döntés következtében elkezdték kiszorítani az autókat a városokból), a csatornákkal szabdalt, képeslapra illő kisvárosokra, a haladó szellemiségű, modern társadalomra, a kimagasló minőségű nemzetközi konyhára, vagy arra, hogy itt szinte mindenki beszél angolul.

És ami az országban tett látogatásaim során nekem leginkább szemet szúrt: az a mód, ahogy megőrzik, újragondolják és újrahasznosítják a régi tereket, épületeket.

Jártam olyan étteremben, ami korábban iskola volt, és olyan hotelban, ami templom. A magyar ember számára némelyik megoldás talán meghökkentő lehet, ám az első rácsodálkozás után elgondolkodtató is.

Vajon mi az oka annak, hogy előszeretettel óvják meg és adnak új funkciót a régi épületeknek? Annyira szűkösen élnek, hogy minden négyzetcentimétert ki kell használni? (Hiszen kicsi az ország területe és nagy a népsűrűsége). Anyagilag jobban megéri ez, mint újat építeni?

Mielőtt ezekre a kérdésekre felelnénk, előbb mutatok néhány meghökkentő példát, amit a saját szememmel láttam.

Templomból kocsma

Mi ez, egy templom? No de asztalokkal és pincérekkel? Akkor inkább egy kocsma? A látvány megdöbbentett, főleg akkor, amikor beljebb merészkedve láttam, hogy odabent asztaloknál ülve emberek esznek, isznak, beszélgetnek, élettel töltve meg a hatalmas teret.

Az egykori Mária Minor-templom ma Cafe Olivier néven étterem-kávézó-pubként üzemel Utrechtben, nem messze a Hoog Catharijne nevű bevásárlóközponttól. Ezen a helyen korábban a Clarenburg-kastély állt, amely a reformáció után egy titkos templomnak adott otthont, majd az 1800-as években az eredeti épületnek csak a pincéjét tartva meg, az egészet átépítették egy neogótikus templommá. Azonban az 1960–1970-es években ezt is a pusztulás veszélye fenyegette, amikor a Hood Catharijne építésével együtt egy új főút kialakítása is tervben volt.

Az épületet végül illegális házfoglalók védték meg, a bontás elmaradt, az épület új funkciót kapott. A berendezési tárgyak egy része a Szent Gertrúd-székesegyházba került, de az eredeti orgonát megtartották. Ma a kávézó a hét minden napján várja a látogatókat.

Templomból hotel

A Bunk hotel egészen elképesztő látványt nyújt. A hatalmas központi csarnokban állva és felpillantva láthatjuk a kaptárszerű szobákat, amelyek a túlsó oldalról közelíthetők meg. A hotelben az alsó szinten bár és étterem, a karzaton kávézó üzemel, ottjártamkor többen is ültek az asztaloknál, laptopjukba temetkezve, beszélgetve. A szobákba nem jutottam be, de a honlapjukon nézegethető a beltér, ha valakit érdekel.

A templom eredetileg 1893-ban nyitotta meg kapuit, az utolsó istentiszteletet 2018 januárjában tartották, majd az épület új funkciót kapott. Az eredeti orgonát itt is megtartották, az érdeklődők esti koncerteken hallgathatják meg az azóta nemzeti örökséggé nyilvánított hangszer csodálatos hangját. 

Iskolából étterem

A helyi járattal suhantunk át egy kisvároson, amikor az ablakból megpillantottam a régi épületet, rajta a felirattal: Old School. Szállásunkra visszatérve azonnal rákerestem, és megtudtam, hogy ez korábban valóban egy iskola volt, még 1869-ben építették. Ez volt Hollandia első Keresztény Nemzeti Iskolája, amely ráadásul igazán hangulatos környezetben található, Oostwold településen a Mildwolda-zsilipnél, gyönyörű panorámával az Oldambtmeer-tóra. Az újjáépítés során megőrizték az eredeti magas mennyezetet és az öntöttvas ablakokat, így igazán autentikus környezetben élvezhetjük a fenséges ételeket, italokat. Az épületben tartanak időnként szülinapokat, évfordulókat, és persze remek helyszín esküvők számára is.

Postából közkönyvtár

Bárki besétálhat az utcáról, és körbenézhet az utrechti közkönyvtárban, a Bibliotheek Neudében, egyedül a gyerekrészlegen nem nézik jó szemmel, ha felnőttek gyerek nélkül lézengenek.

A könyvtár a több mint százéves posta újrahasznosításával jött létre. Joseph Crouwel (1885–1962) eredeti postatervét az úgynevezett amszterdami iskola ihlette, gazdag ornamentika jellemzi, látványos art deco elemekkel. A központi, boltíves teremben öt nagy szoboralak figyeli a látogatókat, ezek a különböző kontinenseket szimbolizálják. Az eredeti épületet kiegészítették, hogy még több hasznos funkció kaphasson teret. Vannak itt bérelhető tárgyalótermek, közösségi és kiállítóterek, egyéni munkapultok, kávézó, az alagsorban pedig egy 720 kerékpár elhelyezésére alkalmas tárolót is kialakítottak. 

De tölthetjük a telefonunkat, laptopunkat is itt. Nem is akárhogyan! Felpattanunk a szobabicikli-szerű szerkezetekre, és ahogy tekerünk, áramot termelünk magunknak.

A könyvtárban vezetett túrát is tartanak, ha valaki még többet szeretne megtudni erről a különleges épületről.

Kutyatelepből étterem

Szintén jártunkban-keltünkben akadt meg a szemünk egy hangulatos vendéglátóhelyen egy utrechti parkban. Mint kiderült, ez egy francia–belga konyhára szakosodott étterem, amit a korábbi Állatorvosi Iskola egykori kutyatelepének épületében nyitottak meg. Az itt készülő ételekhez az alapanyagokat tudatosan válogatják, helyi termelőktől szerzik be.

Ez nem csak pénz kérdése

Akárcsak Magyarországon, Hollandiában is nagy a hiány a megfelelő minőségű, méretű, energetikájú otthonokból, lakáshoz jutni kint élő ismerősök szerint kisebb csoda. Ám elsősorban nem ez az oka annak, hogy a régi épületeket előszeretettel mentik meg, gondolják újra.

„Ha a lakhatási válságnak nevezett jelenségről volna szó, annak megoldását jobban segítené, ha a már nem használt, leromlott műszaki állapotú épületeket felújítanák, esetleg lebontanák, a helyükre, nagyobb, modernebb lakóépületeket húznának fel, amelyeknek egy része akár közösségi funkciót is kaphatna” – mondja Szabó Henriett építész, szociológus, urbanista.

Úgy véli, ez nem igazán pénzkérdés, sokkal inkább szemléletbeli, kulturális különbség, hogy egy országban milyen értékek mellett teszik le a garast. Inkább megőriznek vagy dózerolnak. 

„Az ottani építészeti szemléletből következik, hogy az, ami régi, már meglévő, az hordozhat magában olyan építészeti értékeket, amiket érdemes megőrizni, mert ezáltal érdekes, izgalmas építészeti terek jöhetnek létre, amiknek a megalkotása lehet, hogy még gazdaságosabb is.

Ehhez jön az, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kap az a szemlélet, hogy ne dobjunk ki mindent, ami régi, hiszen a föld készletei fogyóban vannak. Amink van, azt őrizzük meg, tartsuk karban, újítsuk fel és használjuk ki. Ha mindig újat készítünk, azzal növeljük a hulladék mennyiségét. Az építési hulladék pedig nagy teher, és nem minden elbontott anyag újrahasznosítható. A betont például be lehet zúzni, alkalmas lehet feltöltésre vagy útalapnak, de új ház építésére már nem.”

Szabó Henriett úgy látja, hogy hasonló próbálkozások Magyarországon is vannak, a különbség inkább a léptékben keresendő. Sajnos itthon sokszor a nagy, állami beruházások nem a megőrizve megújítani szemlélettel valósulnak meg. 

Példának hozza a Budai Várnegyed átalakítását, ahol szerinte egy „beton-Disneyland” van kialakulóban úgy, hogy sok épületnek még a funkciója sincs meg, a belső terek pedig nem jó minőségű anyagok felhasználásával készülnek. De elrettentő példa szerinte az egykori Közvágóhíd ipari műemlék környezetének az elpusztítása is.

A munkálatok idején a sajtóban több írás is foglalkozott azzal, hogy a terület újjáépítése – bár semmilyen közcélt nem szolgált – kiemelt státuszt kapott. A millenniumi idők csodás épületeit egyszerűen eldózerolták, a helyükön pedig egyenkockaházak nőttek ki a földből. 

„Ezen a területen ráadásul védett épületek is voltak. A kivitelezőnek azonban nem volt szándéka megőrizni a régi szerkezeteket. Itt egyértelműen nem a magas építészeti minőség, hanem a minél nagyobb profit volt a cél. Ugyanezt a szemléletet láthatjuk a főleg dél-pesti és dél-budai területeken megvalósuló beruházásoknál is.”

Szabó Henriett szerint ezzel szemben Hollandiában gyakran még a nem műemlék jellegű épületeket is megmentik (lásd régi iskolaépület), mert mind a befektető, mind a tervezők és a kivitelezők számára fontos, hogy a már meglévő izgalmas téri formával vagy egy szép szerkezettel alkossanak valami újat és egyedit. Ezzel szemben a kockatársasházak nem egyediek, ráadásul olyan miniatűr lakásokat hoznak létre bennük, amelyek valójában nem szolgálják ki az emberek igényeit sem.

„Ezek egyszerűen nem építészeti minőségűek. Ezzel szemben,

amit párhuzamba állíthatnánk a holland példákkal, azok a belvárosban, illetve a bulinegyedben található régi bérházak, amelyekben például romkocsmákat hoztak létre.

Egy időben ez egyfajta belsőépítészeti trend is volt. A régi üzlethelyiségeket, lakóépületeket kicsit átalakítva, de nagyrészt megtartva, megmutatták a szerkezetet, akár a lecsupaszított falaknak a régi architektúráját. Még a gépészet egy részét sem süllyesztették a falakba, hanem azok mintegy keresztülsuhantak a téren. Ez is egyfajta megőrzés, a régi iránti tisztelet. Úgy hozunk létre valami újat, hogy közben felhasználjuk a régi értékeit.”

Templomból kocsma – tabudöntögetés vagy észszerűség?

A konzervatív magyar ember számára a legfurcsábbak minden bizonnyal a templomokból kialakított mindenféle épületek. Bár a magyar lakosság jelentős része ma már nem vallásos, a vallás, és így a templomok újragondolása, még mindig egyfajta tabunak számít, sőt talán ismét egyre inkább, tulajdoníthatóan a hivatalos kormányzati kommunikációnak.

Ha rákeresünk erre a témára a hazai sajtóban, olyan cikkekbe futhatunk bele, amelyek ebben a jelenségben is a hanyatló Nyugatot vizionáljak, olyan szélsőséges példákat hozva fel, mint amikor egy templomból például night-club vagy drag queen rendezvény helyszíne lett.

Érdemes tudni, hogy a hollandok nagyobb része már nem vallásos (a fiatalok 70 százaléka nem az). Az emberek mindössze 42 százaléka tagja valamely vallási közösségnek, 17 százaléka római katolikus, 13 protestáns, 6 százalék muzulmán. De a magukat vallásosnak tartóknak is csak a 18 százaléka vesz részt legalább hetente valamilyen felekezeti szertartáson.

Hasonló arányok figyelhetők meg Magyarországon is. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a vállaltan vallásgyakorlók száma a népességben 44 százalékra csökkent. Az emberek negyede-ötöde csak karácsonykor vagy más nagy ünnepeken megy templomba, 40 százalék pedig még ilyenkor sem. 

Egyre kevesebben járnak tehát templomba, a templomok funkciójukat vesztve bezárnak, üresen állnak. De miért kellene hagyni, hogy az enyészeté legyenek?

„Magyarországon a most készülő új, építészetről szóló törvényben a jogalkotók a polgári jó ízlés formálásáról ábrándoznak. El is jutnak Kós Károlyig és Makovecz Imréig, nem elismerve akár a modern építészetet, akár a szocreál kezdeti időszakát, amikor szintén nagyon híres építészeink voltak, akik gyönyörű épületeket hoztak létre. Amíg a jogalkotó ilyen, és így formálja a magyar társadalom ízlését, addig nem is képzelhető el másfajta szemlélet. Ez már egy mélyrehatóbb társadalmi kérdés. A holland embereknek egészen más a viszonyuk a liberalizmushoz, a szabadsághoz, egymáshoz és a valláshoz, mint itt Kelet-Közép-Európában. Nem arról van szó, hogy a tervezők ne lennének képesek vagy ne szeretnének ilyen projektekben részt venni, hanem arról, hogy ez egy tabukérdés, egy templom nem kaphat más funkciót, mint templom. Mert ez már politika.”

Pedig hogy nyitottság volna ilyen megoldásokra, azt Szabó Henriett szerint mi sem bizonyítja jobban, mint a Budapesti Műszaki Egyetem könyvtára, amiről időnként felröppen az a pletyka, hogy korábban egy kápolna volt, és abból lett könyvtár. Holott, mint szakértőnk mondja, ez valójában mindig is könyvtár volt, annak is tervezték. Az embereket mégis elbűvöli az a lehetőség, hogy az épület új funkciót kapott.

„Ez is mutatja, hogy az emberek számára elfogadhatók lennének ilyen megoldások is, ha nem hatna át mindent a politika, ha hagynák őket szabadon gondolkodni, tervezni, használni az épített tereiket.”

Iliás-Nagy Katalin