-

Én vagyok az apuka, aki Elhagy című, március végi cikkemben telekönnyeztem a zsebkendőmet és a wmn.hu képernyőjét. Erős érzelmi állapotban taglaltam, hogy milyen szar lesz, amikor a lányomat felveszik egy holland egyetemre, mi meg majd jól itt maradunk nélküle. Azóta mindez valósággá vált, a gyermek pillanatokon belül felszáll a Hágába induló repülőre…

Viszont most nem e szomorú és/vagy örömteli (a félig üres, félig tele pohár, ugye…) lépés lelki ágaival és bogaival fárasztanám a kedves olvasókat. Sokkal inkább azzal, ahogy az egyetem törődik a jövőbeli hallgatóival. Csak hogy tanuljunk néhány apró praktikát, kedves magyar felsőoktatás!

Egyáltalán ne gondoljatok nagy truvájra, csupán két – végtelenül egyszerű – dolog összekapcsolásáról van szó: emberi, sőt baráti törődés, és a XXI. század technikai lehetőségeinek kimaxolása.

Az összes bizonyítvány és a motivációs levél elküldése után, jóval az érettségi előtt jött a válasz, hogy a gyermek fel van véve. Egész pontosan egy „Feltételes ajánlat” érkezett, melynek két – igen durva – feltétele volt: jelenjen meg a nyár végi beiratkozáson, és fizesse be az első évi tandíjat. Örültünk, sírtunk (ki-ki lelkialkata szerint), aztán hátradőltünk, hogy most nyár végéig nem hallunk az egyetemről. Tévedtünk. Május végén ugyanis beindult a jó hangulat és törődés-cunami.

Kezdődött egy e-mailen, majd postán érkezett levéllel, melyben azt taglalták, mennyire örülnek, hogy nevezett gyermek hozzájuk fog járni. Hogy nem a levegőbe beszéltek, azt a mellékelt 23 oldalas brosúra tanúsította, melybe minden alapinfót bepakoltak az egyetem és környéke leírásától az első év órarendjéig, a felvételt nyert személyek listájától a gólyanapi buliig. Ez utóbbiról több videót is linkeltek, melynek megtekintése erős izgalmi állapotba hozta a lányunkat.

Még fel sem dolgoztuk mindezt, amikor egy elektronikus levél érkezett egy bizonyos Hans van der XY-tól, aki Facebook-csoportot nyitott a leendő elsőéveseknek. Kiderült, hogy ő a világ 145 országából (!) érkező diákok csoportjának kijelölt kapcsolattartója. Azóta naponta jönnek tőle újabb és újabb infók és jópofaságok a javasolt havi zsebpénz (kurva sok!) mennyiségétől a hágai éjszakai élet taglalásáig, a „mi hol található az egyetemen"-től a biciklivásárlási lehetőségekig. Egyik nap a hágai netes piacteret, a helyi vaterát linkeli be, másnap videót tölt fel a tengerparti naplementéről. Feltölti a nyaralásán készült szelfit, egyben versenyt hirdet, hogy mindenki tegyen így, és majd szavaznak a győztesre. Vagyis egy pillanat alatt csoportot formált a laza társulásból.

Hab a tortán a nyár közepén beélesített okostelefonos alkalmazás, amely a „Mindent Hágáról” nevet viseli, és pontosan ezt tartalmazza. Lakásbérlési lehetőségek, múzeumok, közlekedés, éttermek, kávézók, piacok, éjszakai élet, bulik, időjárás (pocsék), egyszóval mindaz, amitől a jövendőbeli hallgató máris úgy érzi, hogy otthon van. Szóval, a „kis elsőst” kézen fogják, (meg „lelken" is) pedig még bő egy hónap van a suli kezdetéig.

Nem szeretném a „bezzeg ott minden kerítés kolbászból van, itthon pedig…” unásig ismert toposzt ragozni, de egy közelmúltban hallott példa idekívánkozik: Barátunk fiának és csoporttársainak egy hazai egyetem legelső óráját azzal kezdte a tanár, hogy: „Álljanak fel, nézzenek körbe, mert jövő ilyenkor már csak fele ennyien lesznek!” Egy holland egyetem tanára szintén felállította a gyerekeket az első óra elején, majd így szólt: „Nézzenek körbe, és tapsolják meg magukat, amiért bejutottak ide!” Hát, van mit tanulnunk...

Hajdu László

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Rawpixel.com