Wesley-iskolabezárások: gyerekeket megint úgy pakolgatnak, mintha akták lennének
„Ez az iskola volt az utolsó reményszálunk. Az itt dolgozók tényleg csodákat műveltek a gyerekeimmel, akikkel más intézményekben nem tudtak mit kezdeni” – mondja a Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnáziumról egy szülő. Sz. Eszter – akinek autizmussal élő lánya nappali tagozaton, a fia pedig az esti gimnáziumban tanult – szűk egy héttel a tanévkezdés előtt, Facebookon kapta a hírt, hogy a fővárosi kormányhivatal köztartozásokra hivatkozva törölte a nyilvántartásból az Iványi Gábor által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség két budapesti iskoláját. Milyen hatással lehet az intézkedés, annak kivitelezése és időzítése a többségében hátrányos helyzetű és/vagy sajátos nevelési igényű diákokra? Erről kérdezte dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakembert és dr. Madarassy-Szücs Anna gyerek- és ifjúságpszichiátert Milanovich Domi.
–
Az iskolaváltás sok gyerek számára komoly kihívás, hát még ha kényszerből és ennyire hirtelen történik, korábban is voltak már fájdalmas tapasztalatai oktatási intézményekben, illetve egyéb nehézségekkel, hátrányokkal is szembe kell néznie a mindennapokban.
Sz. Eszter lánya nemrég ünnepelte 16. születésnapját, autizmussal él. „Nehéz vele a tanulás, de a Kincsei pedagógusai mindenben segítették őt. A nagyfiam már elmúlt 18, súlyos tanulási zavarral és a tanulmányi kudarcokhoz is köthető depresszióval küzd. A problémái feldolgozásához olyan támogatást kapott az itt dolgozó pedagógusoktól, amit sehol máshol” – árulja el Eszter, akinek a fia korábban három küzdelmes évet töltött el három különböző középiskolában. „Az itteni esti gimiben viszont sikerült újra örömét lelnie a tanulásban, javított a jegyein, újraépült az önbecsülése. A tanárai soha nem »hülyézték le«, hanem az erősségei révén felemelték őt, mint az angyalok!” – számol be róla az anya.
„Évekig jártam az iskolákat, és boldogok voltunk, hogy végre rátaláltunk a Wesley-re, ahol a pedagógusok elhivatottságukkal, emberségükkel tényleg a kezdetektől példát mutattak a gyerekeknek – emlékszik vissza. – Most úgy érzem, ez volt az utolsó esélyünk: nincs hova mennünk.”
Az időzítés súlyos gyerekjogi aggályokat vet fel
Augusztus 27-én este robbant ki a hír, hogy hat nappal a tanévkezdés előtt törölte a nyilvántartásból a Wesley-iskolákat a fővárosi kormányhivatal. A közlemény indoklása szerint „a[z egyház által] felhalmozott jelentős köztartozás, illetve közüzemi díjtartozás veszélyezteti a gyermekek folyamatos és biztonságos nevelését.” A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) elnöke, Iványi Gábor a 444-nek azt nyilatkozta: „a dolog hihetetlen mértékben felelőtlen, 200-250 gyermeket érint”. Elmondása szerint még az elmúlt hetekben is tárgyaltak a NAV-val és az Oktatási Hivatallal az adósságok törlesztéséről, a működési engedélyük meghosszabbításáról, a nyáron pedig ablakokat is cseréltek az iskolákban: készültek a tanévre.
Arról, hogy az elmúlt bő tíz évben hogyan véreztette ki a kormány a MET-et többek között az egyházi státusz, és az azzal járó kiegészítő állami támogatások, valamint az egyszázalékos adófelajánlások megvonásával, szintén a 444 cikkében lehet bővebben olvasni. A MET nehéz anyagi helyzetbe került, így a közelmúltban több vidéki iskoláját is kénytelen volt átadni a helyi önkormányzatoknak. A Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnázium, a Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium bezárására pedig most került sor.
„Gyerekjogi szempontból súlyos aggályokat vet fel, hogy bizonytalanságban tartják a gyerekeket, illetve a tanévkezdés előtt történnek olyan alapvető változások, ami miatt nehezített, hogy a diákok jól érkezzenek meg a tanévbe”
– hangsúlyozza dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember, a Hintalovon Alapítvány vezetője. Szerinte fontos lenne figyelembe venni, hogy a gyerekek oktatáshoz való joga nem merülhet ki abban, hogy tanulói jogviszonyuk van egy intézménnyel, és azt is, hogy az iskola nemcsak egy épület, ahol nyolcól négyig tető van a kamaszok feje fölött, hanem egy közösség: a gyerekek kötődnek hozzá, jobb esetben biztonságban, otthon érzik magukat benne.
Az autista gyerekeknek különösen megterhelő a hirtelen váltás
Dr. Madarassy-Szücs Anna gyerek- és ifjúságpszichiáter, a Neurodiverz Műhely vezetője azt mondja, bármilyen idegrendszerű emberről legyen is szó, a váratlan változások iszonyú szorongatóak lehetnek. „Az iskolabezárás pedig nem is szimplán egy változás, hanem veszteség, ami sok szempontból lehet megterhelő pszichológiai, érzelmi szinteken. Gondoljunk csak az osztályközösségtől való búcsú hiányára, vagy az egész nyáron át dédelgetett ábrándokról való lemondásra” – világít rá a szakember.
Azt is kiemeli: „a hirtelen változások az autista gyerekek és felnőttek számára pont a legnagyobb kihívást jelenthetik. A váratlan eseményekkel kapcsolatban pedig a megküzdésük egyik legfontosabb kulcsát a támogatottság és a rendelkezésre álló feldolgozási idő adhatja”. Utóbbiból viszont most nagyon kevés van.
A pszichiáter azt is hangsúlyozza, hogy autizmussal élő emberek számára sokkal több olyan esemény is traumatikus lehet, amely egy neurotipikus személyt kevésbé visel meg, és a neurodiverz gyerekeknél, felnőtteknél gyakrabban alakulhat ki poszttraumásstressz-zavar is. „Sosem felejtem el, egyszer egy autista serdülő ezt úgy fogalmazta meg, hogy olyan, mintha egyszerre érzékelné a múltat, a jelent és a jövőt. Ha a jövőbeli dolgok változnak, az megváltoztatja a jelenét is, és mivel már egy ideje azt a várt jövőt élmény szinten »átélte«, készült rá, ennek a megváltozása egyszersmind a korábbiak, vagyis a múlt megváltozását is jelenti. Ez leírhatatlanul összezavaró, mintha egy pillanat alatt minden dimenzióban eltévedne az ember” – magyarázza dr. Madarassy-Szücs Anna.
A szakember azt is hozzáteszi:
autista embereknél a struktúra szeretete nemcsak az analitikus elme preferenciája, hanem „a megküzdést jelenti egy folyamatosan változó, kaotikus, lármás világban. A kiszámíthatóság, a tervezhetőség köldökzsinór a biztonsághoz. Ha ez egycsapásra megsemmisül, az több mint aggasztó.”
A nagy kép: rutinszerűen pakolgatnak A-ból B-be gyerekeket
„Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy információkat kapjon, részt vegyen az őt érintő döntésekben, illetve ezekben a döntésekben az ő érdeke legyen a meghatározó. Ehhez képest Magyarországon jellemző mintázatnak mondható, hogy akár a közoktatásban, akár a gyerekvédelemben a fenntartók anélkül hoznak döntéseket, hogy figyelembe vennék a gyerekek legfőbb érdekét. Nincs részvétel, bevonás, párbeszéd, nincs megfelelő tájékoztatás, hatástanulmány, előkészítés” – mutat rá a probléma tágabb kontextusára dr. Gyurkó Szilvia, aki szerint sajnos „rutinszerű működés Magyarországon, hogy A-ból B-be pakolgatnak gyerekeket, mintha számok vagy akták lennének”.
Az, hogy mennyire lehet ellentartani ennek az ártalmas gyakorlatnak, nagyban múlik a szülők, tanárok, intézményi közösségek érdekérvényesítő képességén. Ebből a szempontból még kiszolgáltatottabbak azok, akik maguk is a társadalom perifériájára szorultak, és kevesebb anyagi vagy társas erőforrással rendelkeznek. A gyerekjogi szakember azt is kiemeli, kívülről olykor nehéz átlátni azt a folyamatot, ami egy iskola bezárásához vezet. Néha az is előfordul, hogy civil szervezetek a végsőkig reménykednek a méltányosságban, ezért nem készülnek különféle stratégiákkal, forgatókönyvekkel,
pedig napjainkra egyre inkább úgy néz ki, „a rendszerben nincs kegyelem”.
Szerinte a döntés időzítésénél ugyanakkor még lényegesebb kérdés, hogy egyáltalán mi alapján hozott határozatot a kormányhivatal. „Magyarországon törvény írja elő, hogy ezekben az ügyekben a gyerekek legfőbb érdekét kell figyelembe venni. Az állam logikája más esetekben is az, hogy ha pénzügyi probléma merül fel [mint egy NAV-tartozás], akkor a pénzügyi problémát kell megoldani, és nem a gyerekeknek kárt okozni.” A Wesley-iskolák megszüntetése kapcsán tehát annak fontos utánajárni,
tudja-e bizonyítani a kormányhivatal, hogy a gyerekek legfőbb érdekét vette figyelembe a döntésnél.
„Márpedig ha nem volt hatásmérés, nem létezik erről szóló tanulmány vagy állásfoglalás, akkor kérdés, hogy hogyan lehet ezt bizonyítani” – emeli ki dr. Gyurkó Szilvia.
Mi lesz a diákokkal? Lesz, aki kiszorul az oktatásból?
A fővárosi kormányhivatal tájékoztatása szerint 156 tanköteles tanuló érintett az iskolabezárásokban, számukra a hivatal kijelölte azokat az intézményeket, amelyek a szabad férőhelyek erejéig kötelesek átvenni őket; a 89 nem tanköteles tanulót tájékoztatni fogják a fogadóképes intézményekről; a 26 óvodás ügyében pedig felveszik a kapcsolatot a gyerekek lakóhelye szerint önkormányzattal.
„A sajátos nevelési igényű gyerekeknél a tankötelezettség időszaka hosszabb, illetve meghosszabbítható, így 16 éves kor felett is muszáj lenne megfelelő helyet biztosítani nekik. Kérdés, hogy vannak-e elérhető iskolák számukra a lakóhelyhez közel, és hogy ott milyen pedagógiai szakmai munka folyik” – mondja dr. Gyurkó Szilvia. Azt is hozzáteszi, az idősebb, nem SNI-s gyerekek számára is biztosítani kell a tanulmányaik folytatásának lehetőségét, de esetükben is nehezebb dolga lehet a családnak akkor, ha az intézményben nincs fogadókészség: könnyebben mondhatnak nekik nemet.
A Wesley-iskolákban pedig zömében hátrányos helyzetű és/vagy sajátos nevelési igényű gyerekek jártak, akik kis létszámú osztályokban, kooperatív és projektmódszerekkel, szakértő támogatás mellett tanulhattak. Erre viszont csak kevés intézményben van ma lehetőség a túlterheltség, szakember- és erőforráshiány miatt.
„Az igazság az, hogy Magyarországon az SNI-s gyerekek helyzete szívszorító” – összegzi a gyerekjogi szakember utalva azokra az ombudsmani határozatokra is, amelyek arról szólnak, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek nem jutnak hozzá azokhoz a fejlesztésekhez, ahhoz az integrációhoz, pedagógiai szakszolgálati támogatáshoz, amelyre jogosultak lennének.
Félő tehát, hogy lesz olyan egykori Wesley-s diák, aki lényegében csak papíron fog iskolába járni, mert magántanuló lesz, vagy nem megfelelő módon integrálják majd, ami viszont jelentősen fokozza a kiközösítés, az iskolai bántalmazás kockázatát, illetve annak veszélyét, hogy nem kap megfelelő támogatást a képességei kibontakoztatásához, és esélyt egy boldog, aktív, alkotó felnőtt életre. Ehhez hasonlóan kérdéses a sorsa annak a huszonhat, mélyszegénységben élő óvodásnak is, akik eddig kiemelt figyelemben, gondoskodásban részesültek a Dankó utcában.
Kiemelt képünk forrása: Facebook/Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség/Hungarian Evangelical Fellowship