A nepáli hegymászónő, akiért eljött a jeti, de legyőzte

A serpákról az a kép él világszerte, hogy szívós, hegyi emberek, akik a Himalájába érkező expedíciókat segítik, elsősorban a teherhordásban. A valóságban a Nepálban, Kínában, Tibetben és Bhutánban élő 150 ezer serpa alapvetően állattenyésztésből él: jakot, szarvasmarhát tartanak, és növényeket termesztenek. Igaz, vannak köztük, akik tényleg a hegymászóknak dolgoznak. Minden adottságuk megvan ehhez, hiszen falvaik 3-4000 méter magasságban találhatók, a nagy hegyek völgyeiben, hozzá vannak tehát szokva a magaslati körülményekhez és a hideghez.

A serpa szót – amely azt jelenti: keleti, és egyben vezetéknévként is gyakori (lásd hősünk: Lhakpa Sherpa) – akkor ismerte meg a világ, amikor 1953. május 29-én az új-zélandi Edmund Hillary és segítője, a nepáli Tendzing Norgaj a világon elsőként megmászták a Mount Everestet.

A serpák tibeti buddhisták, de hitük keveredik a sámánizmussal. Számontartanak egy csomó istenséget és démont is, amik a hegyekben, barlangokban és az erdőben élnek. A legnagyobb hegyeket istenként imádják, a Mount Everestet például ők Csomolungmának hívják, ami azt jelenti: „a világ anyja”.

Ezek az alapvető információk, amelyekről tudnunk kell, hogy értsük, hol kezdődött a most 51 éves Lhakpa Sherpa története.

Lányok nem léphettek be az iskolába 

Ahogy a dokumentumfilmből is kiderül: a ma Connecticutban élő asszony egy tizenegy gyerekes, nepáli családból jön. Egy olyan falusi közösségből, amelynek szigorú szabályai voltak, és amelyben minden házasságot, amióta világ a világ, „elrendeztek”, nem szerelemből köttettek tehát, és csak a fiúgyerekek járhattak iskolába.

Amikor kicsi volt, Lhakpa Sherpa mindennap elkísérte az öccsét az iskolába. Két órát gyalogoltak oda, kettőt vissza. Amíg folyt a tanítás, Lhakpa odakint várakozott, az iskolába nem léphetett be. Írni, olvasni nem tanult meg.

A dac, az eltökélt szabadságvágy azonban buzgott benne. Lerázta magáról a szülői elvárásokat. Nem ment férjhez, inkább – magát fiúnak adva ki – elszegődött a hegymászók mellé konyháslegénynek. Azután lehetett önmaga, hogy bebizonyította, ér annyit erőben, állóképességben, bátorságban, mint egy fiú. Ettől kezdve hegyivezetőként is alkalmazták.

Húszévesen gyereket szült a szerelmének, aki elhagyta. Lhakpa, mint bukott nő, nyolc éven át nem léphette át a szülői ház küszöbét. Katmanduban élt a kisfiával, és arról álmodozott, hogy hegymászó lesz.

Hiába ijesztgette az anyja, hogy majd elviszi a jeti, a mesék emberszerű szörnyetege, ami a hegyen túlról érkezik prédára várva.

Pedig igaza lett, tényleg eljött a lányért a rém, ha nem is egészen úgy nézett ki, ahogy az anya gondolta.

Zsákban hozták le a nagy példaképet

Lhakpa példaképe Pasang Lhamu Sherpa volt, az első nepáli nő, aki megmászta az Everestet. 1993-ban történt ez, és Pasang Lhamu, bár felért a csúcsra, a lefelé úton egy vihar miatt életét vesztette. A nők csekély értékét az ottani közösségben jól mutatja, hogy a gyászoló apa, maga is hegymászó, annyira büszke volt lánya teljesítményére, hogy fiúsította, azaz fiának nevezte, egyenértékűnek nyilvánítva őt immár holtában a fivéreivel.

Lhakpa Sherpa látta, ahogy a kékké fagyott testet lehozták a hegyről. De ez sem vette el a kedvét a mászástól.

Egy futóversenyen nyert pénzből teázót nyitott, és a betérő üzletembereknek addig-addig duruzsolt, hogy audienciát jártak ki neki a miniszterelnöknél. Ennek eredményeképpen elindulhatott egy női expedíció az Everestre.

A női csapat legerősebbje, Lhakpa Sherpa megmászta a hegyet, így ő lett az első nepáli nő, aki sikeresen fel-, majd élve lejutott a hegyről.

Ezt a bravúrt még kilencszer ismételte meg az elmúlt negyedszázadban. Utoljára egyfajta zarándoklatként, ugyanis azt remélte, új életet kezdhet lányaival az istennő segítségével.

A terror évei

Sok évig volt távol imádott hegyétől, ugyanis 2002-ben férjhez ment egy híres román hegymászóhoz, Gheorghe Dijmărescuhoz, és Amerikába költözött vele, ahol a férfi az építőiparban dolgozott. Hazájából, Romániából még a rendszerváltás előtt menekült el, és sosem heverte ki az ott szerzett traumákat.

Lhakpa és a férje ötször mászták meg együtt az Everestet, 2003-ban Lhakpa 15 éves húga és öccse is velük volt: egyszerre három testvér állt tehát a csúcson, ez is rekord.

Kapcsolatuk csak eleinte volt boldog, lányaik születése után a férj egyre erőszakosabban viselkedett, nemcsak a feleségét bántalmazta rendszeresen, de a gyerekeket is.

Lhakpa teljesen ki volt szolgáltatva neki, hiszen nem beszélte jól az angol nyelvet, iskolázatlansága miatt pedig nem remélte, hogy olyan munkát talál, amelyből el tudja tartani a három gyerekét. A férfi ráadásul módszeresen gyilkolta az önbecsülését.

Az egyik expedíción jelen volt egy Michael Kodas nevű újságíró, aki High Crimes című könyvében felfedte, hogy a 2004-es connecticuti Mount Everest-expedíció során Dijmărescu úgy megverte egyszer a feleségét az alaptáborban, hogy az eszméletét vesztette. Felfedte azt is, hogy a román hegymászó kegyetlen és erőszakos ember, aki terrorizálja a társait.

A könyv nagy port kavart, de Lhakpa élete nem lett könnyebb, sőt még romlott is a helyzete. Végül egy verés után kórházba került, onnan pedig a gyerekeivel egy családon belüli erőszak elől menekülő nők számára létrehozott menedékházba. Itt éltek tíz hónapig. Közben Lhakpa munkát talált, és beadta a válókeresetet. Arra hivatkozva, hogy a felesége analfabéta, a férje megpróbálta megszerezni a gyerekeket, de a bíró Lhakpának ítélte a felügyeletet.

Az emberfeletti erejéről híres Dijmărescu, a jeti, aki eljött a hegyen túlról Lhakpáért, pár évvel később meghalt rákban. Lányainak, feleségének így nem kell félniük többé tőle, de a fájdalmas emlékektől nehezen szabadulnak.

Lhakpa úgy érezte, megrekedtek, ezért is szeretett volna ötvenhez közel egy újabb visszatéréssel, egy Everest-mászással példát mutatni a gyerekeinek arra, hogy bármi sikerülhet, ha az ember nagyon akarja.

Erről a vállalásról mesél nekünk a róla és a lányairól szóló dokumentumfilm. 

Túra a mamával

Az expedíciós részeknél sokkal lényegesebb a filmben a belső utazás, ennek a lázadó asszonynak a története. Aki foggal-körömmel küzd azért, hogy valahogy a felszínen maradjon a gyerekeivel. Új hazájában csak nagyon nehezen boldogul, a régi közösségbe már nem térhet vissza: a hegy az ő igazi hazája. Ahogy mondja, igazából le sem akar jönni róla. Ott ugyanis önmaga lehet.

A dokumentumfilm még azt a pillanatot is rögzíti, amikor 2023. április 24-én Lhakpa átvette a Tendzing Norgajról elnevezett rangos díjat Indiában. És ennek kapcsán szponzori támogatást kapott a K2 megmászásához – amit azóta abszolvált. 

De talán a legszebb fejlemény az életében, hogy együtt túrázik a hegyekben immár nemcsak a húgával és a lányaival, de a 82 éves anyukájával is, akivel úgy tűnik, végre rendeződött a viszonyuk. Ezt nem a filmben láttam egyébként (bár a mama ott is feltűnik), hanem Lhakpa Sherpa Insta-oldalán. Onnan tudom azt is, hogy szeretne fiatalokat tanítani hegyet mászni. Nem tudom, ez a terve valóra válik-e, de abban biztos vagyok, hogy rengeteg embernek adhat erőt a sorsa ahhoz, hogy ne adják fel az álmaikat. Akkor sem, ha teljesen kilátástalannak tűnik a megvalósításuk.

Kiemelt kép: Netflix

Kurucz Adrienn