Bevásárlóturizmus Romániában: egyes termékeket a magyarországi árak harmadáért lehet beszerezni a határon túlról

–

Gyakran hallom, hogy a lehető legrosszabb időszakban költöztem Magyarországra, mert mostanra már a fizetések és az élelmiszerárak is kedvezőbbek odahaza. Ilyenkor legyintek, mert nem a jobb megélhetés reményében érkeztem, hanem a jobb megélések reményében – néha mégis szembesülök azzal, hogy sokkal többet fizetek a lelki nyugalmamért, mint otthon, már ami a létfenntartást illeti. Tény, hogy még mindig lejben gondolkodom – ami nem feltétlenül célravezető – de előfordul, hogy állok a bevásárlóközpontokban és hüledezem a feltüntetett árakon.

Mert otthon ugyanazt a terméket feleannyiért, vagy harmadannyiért vásárolhatnám meg.

Az infláció hatására bevásárlóturizmus alakult ki

Ezzel pedig nem vagyok egyedül. Máig meghökkenti a magyarországiakat az árak növekedése, és a közösségi furfang odáig vezetett, hogy sajátos módszerrel sikerült felvenniük a harcot az inflációval. 2022 óta bevásárlóturizmus terjedt el a határmenti településeken – ez volt az az év ugyanis, amikor az éves infláció hirtelen 14,5 százalékosra nőtt, és mértéke 2023-ban még inkább emelkedett: átlagosan 17,6 százalékos volt. Ebben az évben az élelmiszerek ára is 25,9 százalékosra nőtt, aminél magasabbat utoljára 1995-ben mértek.

A kétszámjegyű infláció magas és káros, ami érezhetően megterheli a gazdaság egészét, ezért a határokhoz közel élők inkább átutaztak Romániába, hogy legalább a bevásárlással spórolhassanak. Nem is keveset. 

Romániában is volt kétszámjegyű a pénzromlás: 2022-ben 16,8 százalékon tetőzött az infláció, de ezt egy év alatt sikerült egyszámjegyűre csökkenteni, 2023 végére már csak 7,5 százalékos volt, és azóta sem növekedett jelentősen. A Román Nemzeti Bank 2024 végére 4,4 százalékos pénzromlással számol, nem csoda, hogy a bevásárlóturizmus dübörög tovább. 

Az sem kecsegtet semmi jóval, hogy a KSH adatai szerint Magyarországon idén áprilisban 3,7 százalékkal nőttek átlagosan az árak az előző év azonos hónapjához képest, márciushoz viszonyítva átlagosan 0,7 százalékkal emelkedtek, és az üzemanyagok is 3,5 százalékkal drágultak. Egy év alatt az élelmiszerek ára 1,0 százalékkal nőtt: a cukor drágult leginkább, de a büféáruk, a csokoládé és a kakaó, a sertéshús, az éttermi étkezés és az alkoholmentes üdítőitalok ára is emelkedett. Miközben a tojás, a liszt, a száraztészta, a sajt, a tej, a kenyér és a baromfihús ára csökkent ugyan, de mégsem számottevően, vagy legalábbis nem annyira, hogy ne érje meg Romániában bevásárolni.

Az inflációt egyébként mindkét ország a világjárványnak, az energiaválságnak és az ukrajnai háborúnak tulajdonítja. De míg Romániának sikerült mindezekkel megbirkóznia, annak ellenére, hogy esetében ott volt még a villamosenergia- és gázárak elhibázott liberalizációja is, addig Magyarország valahogy nem bír kievickélni a gödörből.

Ennek ellenére a hozzáállás pozitív: Varga Mihály pénzügyminiszter év elején azt nyilatkozta az InfoRádiónak, hogy 2024-ben 5,2 százalékos inflációval számolnak. 

A magyar kormány egyébként „háborús inflációról” és „Brüsszel megbukott szankciós politikájáról” beszél, de ezek mellett vannak egyéb tényezők is, amelyeket kevésbé emleget.

Például azt, hogy a Helsinki Bizottság szerint „már Ukrajna orosz megtámadása előtt jelentősen emelkedett a nyersanyagok, energiahordozók és élelmiszerek ára”.

Emellett 2022 a magyarországi mezőgazdaság fekete éve volt: aszály sújtotta az országot, és csökkent a termeléshez szükséges anyagok aránya is. A mezőgazdaság volumene 20 százalékkal csökkent, egyes termékeket importtal pótoltak, amelyek beszerzését a forint esése is drágította. A Helsinki Bizottság cikkében az elhibázott gazdaságpolitikára és a bizalomhiányra is kitér: mint írja, „ha a szereplők a keresleti oldalon úgy kalkulálnak, hogy a jövőben még magasabb árakkal kell számolniuk, és ha a kínálati oldalon nem bíznak a jövőben, akkor a vevők hajlandóak lesznek a magasabb árakat is megfizetni, az eladók pedig beépítik inflációs várakozásaikat az árakba”.

Ez megnehezíti a tisztességes versenyt, a gazdaságot pedig a piaci folyamatok helyett inkább a piacon kívüli folyamatok kezdik uralni – például a politikaiak. „Az uniós pénzek visszatartása a legkomolyabb bizalmatlansági faktor” – írják utalva arra, hogy 2023-ban mintegy 3000 milliárd forint helyzete volt teljesen bizonytalan. Az uniós pénzeket a kormány jogállamiságot gyengítő intézkedései miatt tartották vissza, és az uniós szervek addig nem is akarnak változtatni ezen, amíg nem teljesülnek azok a mérföldkövek, amelyekben megállapodtak. 

Különbségek a minimálbérben is

Az aktuális rendelkezések szerint 2024 júliusától bruttó 3700 lejre (290 293 forintnak felel meg) emelkedik Romániában a minimálbér, ami meghaladja a magyarországi bérszínvonalat is. A forint árfolyamingadozásától függően eddig is előfordult, hogy a román minimálbér meghaladta a magyar szintet, de a jelenlegi 266 800 forintos bruttót és 177 400 forintos nettót júliustól mindenképp lekörözi.

A magyar állampolgároknak tehát a legalapvetőbb kiadások után egyre kevesebb a szabadon elkölthető jövedelmük.

„Valahányforintnyi” lejben számolnak már a magyarok

A Nagykárolyi bevásárlás nevezetű Facebook-oldalnak közel tízezer követője van. Szinte naponta frissül újabb akciófelhívással, ugyanis az a tapasztalat, hogy a leértékelt termékek sokszor a magyarországi árak harmadáért szerezhetők be a határon túli üzletekből. Tény, hogy nem minden termék olcsóbb, de ami igen, az jelentősen kevesebbe kerül, mint itt. Főként a magyar termékek, amelyek megmagyarázhatatlan módon még mindig olcsóbbak Romániában, mint származási országukban.

Arról nem is beszélve, hogy a határon túli piacok zöldség- és gyümölcskínálatáért is kevesebbet kell fizetni, illetve sokan már Romániába rendelnek nagyobb összegű dolgokat online, amelyeket aztán pékségekhez vagy egyéb cégekhez „kérnek házhoz”. A csoport tagjai között ugyanis bizalmi kapcsolat is kiépült az elmúlt években, egymást segítik fuvarral, vásárlással vagy azzal, hogy fogadják az online rendeléseket. Így a Csalános-Vállaj határon átruccanva – mert ott általában nagyon rövidek a kocsisorok –, a magyarországiak sokat spórolhatnak, vagy legalábbis átlagemberek módjára élhetnek. 

A csoport tagjai „valahányforintnyi” lejben számolnak egymás között, ugyanis látják, hogy a nagykárolyi Kaufland, Lidl, Penny vagy egyéb áruházak kínálata jócskán eltér a magyarországitól árban és minőségben egyaránt. Hosszú számlákat posztolnak, árösszehasonlítást és tapasztalatot osztanak meg, innen tudni például, hogy a száraztészta egyes helyeken 500 forintért, azaz 6,09 lejért kapható, míg ugyanezért Magyarországon 1100 forintot is elkérnek. A csülköt pedig 1100 forintnyi lejért szerzik be, ami pár kilométerrel odébb, a határ másik oldalán 1699 forint is lehet.

De jóval kevesebbet fizetnek a gulyás- és pörköltkrémért, az ízesített sörökért, a mosószerért és mosókapszuláért, a macskaeledelért, a kolbászért, a kenyérért is. És olyan elképesztő különbségekről is beszámolnak, hogy a nagykárolyi üzletben egy míves parasztkolbász ára 1975 forintnyi lej, míg Mátészalkán ugyanaz a termék 4299 forintba kerül.

„Amit mi minden alkalommal veszünk, mert a legjobb áron van: mosókapszula, tészta, olívaolaj, miccs, grillhúsok, cider és ízesített sörök, nasi, banán, avokádó, basmati rizs” – írja egyik csoporttag. És hozzá kapcsolódva

sokan arról számolnak be, hogy 78 000 forintnyi lejből intézik a havi nagybevásárlásukat – ez teli bevásárlókocsit és csomagtartót jelent és körülbelül 1 000 lejnek felel meg Romániában.

A budapesti és kolozsvári árak is különböznek – még mindig Románia javára

Kíváncsi voltam, hogy a költséges városként emlegetett Kolozsvár mennyivel marad el Budapest mellett az árak tekintetében. Tény, hogy az egyik Magyarország fővárosa, a másik meg Románia egyik városa – ami kulturális és egyetemi szempontból jelentős, illetve az elrugaszkodott ingatlanárairól ismert –, éppen ezért érdekelt, hogy mekkora a különbség a kettő között. 

Így felkerekedtem, és meg sem álltam a Lidlig: ez az az üzletlánc ugyanis, ami mindkét városban megtalálható. A kínálat természetesen nem teljesen egyforma, voltak termékek, amiket nem találtam meg, de amelyeket igen, azok közt nagyjából 500 forintnyi eltérést tapasztaltam.

• Egy jobb minőségű szalámi a budapesti üzletben 2149 forintba kerül, míg ugyanaz a termék Kolozsváron 1721 forintért kapható.
• A paradicsom kilója 699 forint Budapesten, míg Kolozsváron 588 forintra rúg.
• A gogos (Magyarországon ez a paradicsompaprika) kilója 1899 forintba kerül Budapesten, ezzel szemben Kolozsváron 1256 forintba került.
• Egy kiló csirkemell Budapesten 1649 forint, míg Kolozsváron 1519 forintért adják,

Ha csak ezzel a négy dologgal mentem volna haza, máris 16 lejjel, azaz 1312 forinttal fizettem volna többet Budapesten, mint Kolozsváron… És ez egy degeszre tömött bevásárlókocsi esetében még nagyobb összeg is lehet. Nem csoda, hogy a józan paraszti ész azt diktálja, menjünk inkább Romániába vásárolni. És bevallom, az elmúlt hónapokban volt rá példa, hogy mi is onnan hoztuk a havi nagybevásárlásunkat. 

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk a szerző tulajdonában van.

Bereczki Szilvia