–

Úgy 7 évvel ezelőtt klassz utazócsapatot verbuváltunk az eleve meglévő baráti körünkből. Négy barátnőmmel az évek folyamán bejártuk Izlandot, Madeirát, Norvégia bizonyos részeit és Spanyolországot is, az utakról pedig nemcsak gyönyörű fotókat és emlékeket hoztunk haza, hanem rengeteg tanulságot is – mind magunkról, mind a barátságunkról. Mára már pontosan tudjuk, kinek mik a preferenciái, ki mitől lesz nyűgös, ki allergiás a tengeri herkentyűre és kire kell extra adag naptej, ezek mellett pedig az is kiderült, hogy érdemes úgy leosztani a feladatokat, hogy az mindenki számára komfortos legyen, és a csapat érdekeit is szolgálja.

Mindannyiunknak vannak erősségei és gyengeségei, és jó logisztikával ezek tökéletes komplementert alkotnak egymással – legyen szó főzésről, programtervezésről, vezetésről vagy tájékozódásról. Merthogy ha tetszik, ha nem, ezekben eltérnek a képességeink, és míg van olyan barátnőm, akit bárhol leteszünk, macska módjára talál haza, ott vagyok én is, aki, khm, nos, az egyenes utcán is eltévedek. Ennek oka viszont nemcsak nekünk, de a tudósoknak is fejtörést okoz. 

A neveltetésen és a környezeten is múlik

Az, hogy az emberek eltérő ügyességgel tájékozódnak, nem újszerű felismerés, arról azonban még mindig kevés információ áll rendelkezésre, hogy mi áll a dolog hátterében. A neurológusok évtizedek óta vizsgálják a kérdést, és már jóval a technológiai boom előtt tesztelték a navigációs képességeket. Ennek eszköze korábban az volt, hogy megkérték a kutatások résztvevőit, hogy mutassanak egy látótávolságon kívül eső hely irányába, ma viszont már a virtuális valóságot és a GPS lehetőségeit is bevonták a munkába. Ezek segítségével pedig akár több millió embert is megfigyelhetnek szimultán – és noha sok kérdésre még így sincs válasz, az végre körvonalazódni látszik, mekkora szerepe van a tájékozódásban a neveltetésnek, valamint a személyes tapasztalatoknak.

Egy szó, mint száz: az, hogy mennyire ügyesen navigálunk, nem velünk született tulajdonság, hanem nagyon is fejleszthető. Már, ha érzünk erre motivációt. 

De mitől függ?

Hugo Spiers kognitív idegtudományi csoportja egy felmérésében rámutatott: különösen jól tájékozódnak az északi népek – ezt a tájfutás népszerűségével kötötték össze –, a vidéki emberek, valamint a kaotikus szerkezetű óvárosok lakói, akiknek sokkal nagyobb szükségük van a helyismeretre, mint például a Chicago szabályosan kialakított belvárosában élő polgároknak. Ugyanakkor a kutatás egy sztereotípiára is ráerősített – legalábbis látszólag:

a férfiak sok országban valóban könnyebben megtalálják a helyes útvonalat, mint a nők – ám ez az eredmény elsősorban a patriarchális berendezkedésű területekre igaz!

Ahol ugyanis a nőket egyenjogú partnerként kezelik – például az északi országokban –, ott nem jelentkezett eltérés a nemek tájékozódási képessége között.

Szintén érdekes részletre mutattak rá a kutatások a gyerekek tekintetében: a bolíviai esőerdőben élő törzs, a tsimane gyerekei sokkal jobban tájékozódnak, mint a nagyvárosokban felnövők, ugyanis ők kiskoruktól kezdve szabadon és bátran mozognak, játszanak az erdőben. A „bátor” szónak pedig itt különös jelentősége van – ugyanis, mint kiderült, sok nő és gyerek pont a félelmei, szorongásai miatt igazodik el nehezebben, különösen a nagyvárosokban. Ez pedig ugyanúgy összefügg a neveltetéssel, a közbiztonsággal, az adott társadalom szocioönomóiai státuszával, mint az egyéni kurázsival.

A témában ezek mellett szerepet játszik egy harmadik tényező is, ez pedig a személyes érdeklődés. Azok ugyanis, akik eleve kíváncsibb természetűek, előszeretettel barangolnak ismeretlen tájakon, sokkal könnyebben navigálnak: a biciklisták és a túrázók kiválóan teljesítettek a felmérésben, de

szintén kiemelkedő helyen végeztek a gamerek, akik a virtuális valóságban fejlesztik ezt a képességüket.

Létrehozhatjuk a saját mentális térképünket

Persze tájékozódás és tájékozódás között is van különbség – és nemcsak a sikeresség, de a belső eszköztár szempontjából is. A kutatók 4 pontban gyűjtötték össze a jó navigátorok ismérveit: idetartozik 1) a megtett távolság megbecslése; 2) a térképolvasás képessége, valamint az olvasottak megjegyzése; 3) az útvonal megjegyzése; valamint 4) annak felismerése, hogy adott pontok hogyan helyezkednek el egymáshoz képest. 

„Igyekszünk őket burokban tartani, hogy amíg lehet, ne lássák a különbségeket” – a kunadacsi Igazgyöngy óvodában jártunk

WMN Life – 2024. június 1. – FB

A szakemberek szerint kétféle módon navigálnak az emberek: míg vannak, akik adott pontokat jegyeznek meg (például hogy a harmadik utcánál volt egy sárga oszlop, és ott kell befordulni), a másik csoport tagjai úgynevezett mentális térképet hoznak létre a fejükben. Hogy ez mit jelent, arra Dan Montello geográfus-pszichológus vizsgálata mutat rá a legpontosabban: a szakemberek 24 önkéntessel 10 héten át heti egyszer bejárták Santa Barbara lakónegyedét, és noha egy idő után az összes résztvevő el tudta mondani, merre van a helyes irány, és kábé mennyi idő alatt jutnak el A-ból B-be, azt csak kevesek ismerték fel, hol lehet levágni adott útszakaszokat. A kutatók szerint ennek pedig már – az előbbiekben felsorolt számtalan tényező mellett – a kreativitáshoz is köze van, ugyanis

akik képesek létrehozni egy „mentális térképet”, azok nemcsak memóriából, de logika és elemző gondolkodás alapján navigálnak.

De ha te az első kategóriába tartozol, akkor sincs okod az aggodalomra – egyrészt, mert a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogyan jutottál el a célodhoz, másrészt, mert ez a fajta gondolkodás fejleszthető. Arna Ekstrom kognitív idegkutató szerint a virtuális környezetekben folytatott gyakorlatokkal már akár 2 hét alatt látványosan javul a résztvevők tájékozódási képessége, mindamellett korunk technológiának hátulütői is vannak. Azáltal ugyanis, hogy kis túlzással már a sarki boltba is GPS-szel megyünk, méltatlanul elhanyagoljuk tájékozódási képességünket, és nemhogy fejlesztenénk, de egyre inkább leépítjük. Hogy ez probléma-e, azt mindenki döntse el maga – amíg az aksi és a térerő adott, én a magam részéről elégedetten hátradőlök. 

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Dmitry Kovalchuk

Takács Dalma