-

Udvariasan saját magammal kezdem, de csak azért, hogy utána kibomolhasson a téma, mint egy virág… na, jó, szóval 32 éves koromra elértem, hogy már csak minden harmadik alkalommal hibáztatok mást a gondjaimért. A „más” általában az ügyintéző a NAV-nál vagy a bankban, a BKK minden munkatársa, de rosszabb napokon Budapest összes lakosa, akik miatt sosem érek oda sehová időben; nem értem, miért vánszorognak, amikor nekem sietnem kéne. Különben a zsigeri reakcióm mindig az, hogy áttolnám a felelősséget másra, de néha már sikerül elkapnom a dolgot nyakánál, és beismerni, hogy ha hamarabb indultam volna el, nem mutattam volna be a villamos sofőrjének, amiért bezárta az orrom előtt az ajtót (true story). És mi a helyzet a többiekkel? Íme:

Fiala Borcsa

Amikor a férjem elvett feleségül, elfelejtette lecsekkolni a papíron a kisbetűs részt, mielőtt aláírta volna az anyakönyvvezetőnél. Sebaj, mert így is gyorsan belerázódott a fontosabb dolgokba: például hogyha valami rosszaság történik, mondjuk, eltévedünk kirándulás közben, otthon marad a gyerekek bőröndje hosszú hétvégére menet, a srácok nagyon hisztisek... vagy a legkínosabb pillanatban fogy el a vécépapír, akkor most már nemcsak én, de ő is pontosan tudja, hogy ezekről kizárólag ő tehet. 17 év alatt olyan prímán beleszokott az elkerülhetetlen bűnbakságba, hogy a múltkor, amikor fél lábon ugráltam szitkozódva, mert beütöttem a lábam az asztalba, akkor előzékenyen annyit mondott: bocsánat, drágám, tudom, az én hibám...

Prónay-Zakar Gina

Én kizárólag a hormonjaimat hibáztatom mindenért. Alapvetően egy nagyon kedves lány vagyok – ehm, tényleg! –, kivéve a menstruációt megelőző napokat. Olyankor az érzelmi skálám a zokogástól a mindjártszétb.szazidegig terjed, szigorúan nincs helye spontán kacarászásnak, hatékonyságnak, együttműködési képességnek vagy bármilyen hasonló úri hóbortnak. Cserébe viszont eléggé begubózom, olyasfélén, mint Remus Lupin a Harry Potterben. Szóval ilyen jól szocializált vérfarkas üzemmódban igyekszem kerülni az embereket, amennyire lehet, hogy viszonylag kevés torkot harapjak át véletlenül. (Gina még a kutyáját is felhasználta egyszer a témában, és az eredmény elképesztően cuki lett, íme, a fotó!)

gina

Pásztory Dóri

Mindig a fog a hibás! Szegény gyereknek minden szar napját, éjjeli ébredését, nyekkenését a fogzásra fogom körülbelül három hónapos korától. Az első foga kilenc hónaposan jött ki, és még hiányzik négy, úgyhogy megvan az alibim. Én magam sosem hibázom, szóval nincs szükségem bűnbakra. Ha valaki mégis félreértelmezné a tökéletességemet, akkor neki bedobom a „kos-kártyát" (fejjel megyek a falnak, mert a kos jegyében születtem) vagy a holdállást... vagy valami hasonló, tudományos alapon nyugvó kiváló magyarázatot.

Horvát Sára

Mindig más a hibás, nem? A férjem természetesen az első helyen áll. Szegény dédi meghalt tavalyelőtt decemberben, de azt hiszem, élete utolsó szerelme a férjem volt. Mindig mondta neki: „Andriskám, tanulja meg, a Horvát lányoknál mindig más a hibás!"

Kormos Anett

Én mindössze két esetben szoktam másokat hibáztatni. A mások nálam is, akárcsak Borcsánál, a férjemet jelentik. Az egyik, amikor GPS-szel próbálok odatalálni valahova, de vagy félrenavigál, vagy csak simán nem értem, mit akar... esetleg megszűnik a jel. Ilyenkor felhívom a férjemet, és már eleve idegtől elcsukló hangon öntöm a nyakába, hogy ez az egész miatta van, mert miért nem bír egy rendes GPS-t venni... aztán megbocsátok, és követelem: mondja el, hogyan jutok el oda, ahova akarok, de figyelmeztetem, ne olyan bénán és körülményesen magyarázzon, ahogy szokott, mert azzal nem megyek semmire. Ő bizonytalanul érdeklődik, hogy nagyjából merre járok, én meg rácsapom a telefont, de előtte még beleordítom: „Tudtam, hogy megint hülyeségeket fogsz kérdezni ahelyett, hogy segítenél!" A másik ilyen eset, amikor előveszem a szimpatikusfeleség-énemet, ha nem találok valamit. Nos, az mindig az ő hibája. Biztos, hogy ő tette el, pedig már százszor kértem, hogy ne nyúljon a cuccaimhoz. Vagy biztos kidobta... vagy csak simán nem emlékszik, hova rakta, de hogy az én táskámban nincs (de!), az biztos. Ezeknél komolyabb hibáztatásokat azt hiszem, nem szoktam elkövetni.

D.Tóth Kriszta

Mindig én vagyok a hibás. Story of my life...

Kalapos Éva Veronika