–

Hétfő este nyolc óra után ülünk le Wossala Rozinával és dr. Schwab Richárddal beszélgetni, ugyanis Richárd ekkor végzett a munkájával, így tudta csak beilleszteni a szoros napirendjébe a felvételt, amelyre szokásához híven biciklivel érkezett. Mégis állítja, ő még életében egyetlen percet sem dolgozott. Belgyógyász, gasztroenterológus, kutatóorvos, aki hangsúlyozza, hogy az időszakos böjtölés ötlete nem tőle származik, az utóbbi időben mégis az ő nevéhez kapcsoljuk. De vajon hogyan lehet összeegyeztetni a böjtölést, akár a koplalást a hedonizmussal? A beszélgetés résztvevői szerint nagyon is egyszerűen.

Rozinával tavaly készítettem interjút, amelyben akkor így fogalmazott több évnyi gasztronómiában eltöltött éjszakázással a háta mögött:

„Világossá vált, hogy az a típusú hedonizmus, lustaság, a »csak azt csinálom, amihez kedvem van« típusú hozzáállás, ami korábban jellemzett, mennyire ördögtől való. Nyilván ettől még egy szabad szellemű ember maradtam, és nagyon nehéz olyan dolgokra rávennem magamat, ami nem fekszik vagy amihez nincs kedvem, de megérkezett az életembe egy olyan típusú fegyelem, ami eddig nem volt jelen. Ami épít. Megérkeztem egy olyan fajta tudatosságba, ahol figyelek arra, hogyan teremtsem meg a balanszot a jóleső, de értelmetlen-, és az építő időtöltés között.”

Az epizódban arról is beszélgettünk, hogy ez a fajta tudatosság hogyan érkezett meg az életébe, és hogyan vált fenntartható rutinná. Rozina szerint meg kell ragadni a pillanatot, amikor valakiben megérik egy nagyon erős elhatározás a változásra, és ha ebből rutint csinál az ember, akkor megtapasztalja, milyen, amikor viszont megszakad ez a folytonosság.

„Függőjévé váltam a jobb állapotnak, amikor jól eszem, jól alszom, jól sportolok, ezáltal mentálisan és lelkileg is rendben vagyok”

– teszi hozzá.

Rozina és Richárd is egyetért abban, hogy akár az életmódváltást, akár az időszakos böjtölést illetően mindig benne van a pakliban a visszaesés vagy akár a kilengés lehetősége, ami után nem érdemes önostorozásba kezdeni. Sokkal inkább célravezető, ha az ilyen alkalmak után megpróbálunk minél gyorsabban visszatérni a megfelelő ritmusba. Richárd ugyanakkor hozzáteszi: „Én ennél egy kicsit kockább világból érkezem.

Nekem azt kellett megtanulnom, hogy kell lazulni.”  

Ezzel együtt az orvos állítja, hogy Rozinához hasonlóan az ő életét is a hedonizmus jellemzi, és véleménye szerint az étel legfontosabb szerepe a közösségteremtő ereje. De hogyan lehetséges ez, ha valaki olyan tudatossági szinten él, mint ő? Érdemes meghallgatni, ahogyan erről kifejti a véleményét.

A beszélgetésben ezen kívül szó esett még gluténérzékenységről, arról, hogy jó választás-e a szupermarketes zöldség, mi a helyzet az ellentmondással, hogy az importáru gyakran sokkal olcsóbb, mint a hazai termék, és Rozina arról is megosztott egy történetet, hogy a cukros gabonapehely elterjedése hogyan ültette el a köztudatban, hogy a reggeli a legfontosabb étkezés.

Hallgassátok vagy nézzétek akár már vodcastban a Közös hang – Új hullám legújabb epizódját, leginkább azért, mert olyan gondolatokat indíthat el mindannyiunkban, amelyek arra késztethetnek, hogy tegyünk magunkért, az egészségünkért, anélkül, hogy azt éreznénk, lehetetlen jobban, fenntarthatóbban élni.

A korábbi adásokat itt találod:

Krajnyik Cintia