„Ha hű vagy önmagadhoz, a végén nyersz” – Chavela Vargas, a szenvedély hangja
105 évvel ezelőtt született az összetéveszthetetlen hangú énekesnő, Chavela Vargas, akinek a nevét Mexikóval szokás összekötni, pedig valójában Costa Ricán született. Sokáig utcazenélésből élt, első albuma 30 éves korában jelent meg, de igazán híres csak 70 évesen lett, amiben nem kis része volt Frida Kahlónak és Pedro Almodóvar rendezőnek. Kurucz Adrienn írása.
–
A Frida című filmben van egy jelenet, amelyet számtalanszor néztem, vagyis inkább hallgattam vissza az elmúlt 21 évben. Talán emlékeztek rá, a Frida Kahlót játszó Salma Hayek leül a kocsmában egy asztalhoz, amelynél egy különös, fekete lepelbe burkolt alak ül. Amikor hátrahúzza a csuklyát a fejéről, egy ijesztő (halált szimbolizáló), mégis gyönyörű, ősz hajú embert látunk, aki rekedt hangon, szenvedélyesen énekelni kezd. Frida sír, vágás: Trockijt, a szeretőjét megölik, Frida elveszti magzatát.
Az énekest Chavela Vargasnak hívták, és saját magát alakítja a filmben: Frida Kahlo barátja (és valószínűleg szeretője) volt, egy éven át nála is lakott.
A dal pedig, ami világhírt és Grammy-díjat hozott számára, a La Llorona, amely egy Dél-Amerikában közismert legenda gyászoló asszonyához szól, aki vízbe ölte a gyerekeit, ezért nyugalmat a túlvilágon sem talál, és árnya tébolyultan bolyong a világban.
Rejtegette a család
A történethez nem csak a festőnő tudott sok szállal kapcsolódni, hanem az énekes, Chavela Vargas is, akit eredetileg Isabel Vargas Lizanónak hívtak. Meglehetősen zaklatott életet élt már gyerekként is. 14 évesen szökött meg otthonról, mert a család szégyellte a fiúsan öltözködő, különc kislányt, dugdosták a vendégek elől. 17 évesen költözött Costa Ricából Mexikóba, és egy ideig utcai zenélésből tartotta fenn magát, majd az éjszakai klubok polgárpukkasztó sztárja lett.
Híres volt arról, hogy mindig megríkatta a közönségét. No meg arról is, hogy férfiruhában járt, napokon át pihenés nélkül tivornyázott a barátaival, szivarozott, vedelte a tequilát, fegyvert hordott magánál, és egy, a mexikói elnöktől kapott luxusautóval száguldozott. Féktelenségének történeteit szívesen mesélte, a róla szóló anekdotákat maga is terjesztette. Például azt, hogy kicsi gyerekként megvakult, és egy sámán gyógyította meg, aki valamilyen megrágott gyógynövényt köpködött a szemébe.
Vargas a fellépésein poncsót viselt és szorosan hátrakötötte a haját. Férfiak számára írt rancherákat énekelt lassabban a megszokottnál, zenekar helyett egy szál gitárral kísérte magát, és nők iránti szenvedélyes szereleméről szóltak a dalai.
Leszbikusságáról idős koráig nem vallott direkten a nyilvánosság előtt, de vonzalmának irányát nem titkolta: a dalok beszéltek helyette. A Paloma Negrában például azzal vádol egy nőt, hogy egész éjjel bulizott, és összetörte a szívét. Egy másikban, a Macorinában, egy népszerű kubai prostituált tragikus életéről énekel – aki egyébként az első nő volt Havannában, akinek jogosítványa volt.
2017-es életrajzi dokumentumfilmjében, a Chavelában (Catherine Gund) hallható, hogy ars poetikája a nőknek éneklés. „A dalaim a világ összes nőjének szólnak: anyáknak, lányoknak, nővéreknek, feleségeknek, barátoknak és szeretőknek.”
Hosszú csend, majd szárnyalás
Az ötvenes években Acapulcóban játszott, ahol megfordult egy sor amerikai híresség, és Vargas szeretői állítólag politikusfeleségek és hollywoodi sztárok voltak, például Ava Gardner színésznő, akit a szóbeszéd szerint Elizabeth Taylor és Mike Todd esküvőjéről szöktetett meg.
A csillogó életnek az alkoholizmusa vetett véget, egyre kevesebbet hívták, hírneve megfakult.
A kilencvenes években azonban újra felfedezték. Ekkor már elmúlt hetvenéves, és az ivásról is sikerült leszoknia. Karrierjének második hulláma erősebb lett, mint az első, abból a szempontból mindenképpen, hogy nemzetközi sikereket is hozott.
1992-ben meghívták Spanyolországba, és ott összebarátkozott Pedro Almodóvar filmrendezővel, aki múzsájaként tekintett rá, filmjeiben szerepeltette, és 2003-ban beprotezsálta a New York-i Carnegie Hallba, ahol óriási sikert aratott. Feltűnt egyébként más rendezők filmjeiben is, Alejandro González Iñárritu Babeljében, és a már említett Fridában is (Julie Taymor).
93 éves korában bekövetkezett haláláig aktív volt, és nagyon népszerű világszerte. Jelentős a munkássága abból a szempontból is, hogy egy erősen férfiközpontú társadalomban sem hagyta magát eltéríteni az útjáról, és falakat bontott le a következő generációk latin LMBTQ-előadóművészei előtt. Concha Buika spanyol énekesnő például nagy elődjének tekinti, és dalt is írt hozzá.
Vargas hivatalos Facebook-oldala szerint az énekes utolsó szavai a következők voltak: „Szívemben Mexikóval távozom.”
Temetését 2012. augusztus 6-án tartották Mexikóváros központjában. Rajongók százai gyűltek össze, hogy leróják tiszteletüket. Hallgatták a zenéjét, és kedvenc italát, a tequilát itták.
Életrajzi filmjében van egy interjúrészlet, amelyben azt mondja Vargas: „Ha hű vagy önmagadhoz, a végén nyersz.”
Forrás: queerportraits.com, chavelavargasfilm.com, npr.org, latimes.com, biografus.blog.hu
Kiemelt kép: Getty Images / Sofia Moro / Contributor
