Mindenkinek más az útja a gyerekvállalásban; sokak számára azonban méltatlanul nehéz, kacskaringós út vezet az anyaságig. Hazánkban nagyjából háromszázezer nő küszködik termékenységi gondokkal, illetve meddőséggel; köztük Krajnyik Cintia is, akit másfél évvel ezelőtt diagnosztizáltak endometriózissal és adenomiózissal. Két nagy műtéten esett át azóta, amelyek során arra is fény derült, számára az egyetlen járható út a gyerekvállalásban a lombik maradt. Cinti túl van egy abbamaradt vetéléssel végződő beültetésen, és mindamellett, hogy példaértékű erővel és méltósággal viseli a lombikkal járó teljes kiszolgáltatottságot – ami számára a szülei elvesztésének traumáját is újra és újra a jelenbe hívja –, minden erejével azon van, hogy másokat is segítsen ezen az úton, és a saját története felvállalásával próbálja meg ledönteni a meddőséget, illetve a lombikot övező súlyos tabukat. A Beszélnünk kell! legújabb epizódjában D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi vendége Krajnyik Cintia.
–
Ezúttal nemcsak hallgathatod, de nézheted is a Beszélnünk kell! epizódjait:
Mára mind az endometriózis, mind a meddőség vagy a nehezített teherbe esés olyannyira gyakori problémává vált, hogy szinte nincs köztünk olyan, akinek a szerettei, ismerősei körében ne lenne érintett. Mik a lehetőségek és a gyógyulási esélyek? Erről kérdezte dr. Imre Rubent, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum Meddőségi Diagnosztikai Centrumának vezető szakorvosát és dr. Tömösváry Zoltán endometriózisspecialistát Bereczki Szilvia.
Az endometriózis diagnózisának felállítása az első tünetek megjelenésétől számítva az Egyesült Államokban átlagosan 11, az Egyesült Királyságban 7, míg itthon 4 évet vesz igénybe, és ennek nagyon súlyos következményei vannak.
Az egész úgy kezdődött, hogy Cinti kitalálta, rendszeresen eljár majd úszni a közeli uszodába. Csak közben kiderült, hogy annyira nem is tud úszni. Így kötött ki a háromévesekkel a tanmedencében.
Egyre több nő küszködik endokrin betegségekkel, ami egyaránt hatással lehet – akárcsak a stressz, az élsport, a különféle evészavarok, vagy az extrém körülmények, például egy háború – a ciklusukra, a termékenységükre, a mentális állapotukra. Dr. Halmos Amritát kérdeztük a témában.
„…még egy évvel korábban is azt hangoztattam: majd a gyerek eldönti, hogy mikor szeretne jönni, és hogy irracionálisan sokat nem szeretnék tenni érte, például egyáltalán nem látom magam előtt, hogy képes lennék lombikra, akkor inkább nem lesz gyerek, én ekkora áldozatot nem tudok hozni ezért a dologért, majd akkor utazunk sokat, és úgy is nagyon boldog életünk lesz. Haha!”
Sokan kizárólag úgy szemezgetnek az információk közül, hogy a már meglévő nézeteiket erősíthessék meg. Van-e még tér a szakértáborokon kívül? Kristóf gondolatai megosztottságról, ítélkezésről, és a közbeszéd állapotáról.
Tavaly közel 36 ezren vándoroltak ki Magyarországról, az elmúlt tizenhárom évben pedig – a KSH adatai szerint – 326.215 ember hagyta el hazánkat. Nyilván sokan visszaköltöztek időközben, de ez akkor is elképesztően magas szám. Annyi biztos, hogy rengeteg embernek okoz fejtörést, hol töltse a karácsonyt. Itthon? Vagy otthon? Na de hol is van az a bizonyos haza?
Az önálló közlekedés a mindennapi függetlenséget jelenti, de a főváros hangos, zsúfolt, telis-tele van járművekkel, csomópontokkal, átjárókkal, ami hatalmas stresszhelyzet egy olyan embernek, aki nem látja, csak érzékeli, hogy mi minden történik körülötte.
