Az énekes, aki a szívével lát – 65 éves Andrea Bocelli
Andrea Bocellinek évtizedeken átívelő karrierje alatt hatalmas kultusza lett, amit személyiségének, kisugárzásának, és a szívek legmélyére hatoló hangjának egyaránt köszönhet. Együtt szerepelt a legnépszerűbb előadókkal, fellépett a világ legfényesebb színpadain, rekordok fűződnek a nevéhez – mégis rendkívül szerény maradt. Nádudvari Péter írása.
–
Az édesanyjának azt javasolták az orvosok, szakíttassa meg a terhességét, mert a gyereke fogyatékossággal fog élni. „Azt mondták nekem, hogy Andrea veleszületett betegséggel fog a világra jönni, ami a látása elvesztéséhez vezet majd, ezért vetessem el” – emlékezett vissza Edi Bocelli, aki hallani sem akart a magzatelhajtásról, és 1958. szeptember 22-én megszülte fiát.
Andrea egy eldugott toscanai faluban, Lajaticóban nőtt fel, a táj szépsége és kultúrája nagy hatással volt a formálódó személyiségére csakúgy, mint a zene: a szülei gyakran hallgattak operákat.
Tizenkét éves volt, amikor focizás közben fejen találta egy labda, ami a szembetegsége súlyosbodásához vezetett, ezért hamarosan teljesen vakká vált.
„Amikor levették a kötést, a szerencsétlen fiú azt vette észre, hogy a látása szinte teljesen eltűnt, épp hogy csak képes volt érzékelni a lámpa fényét. A zavarodottság érzése kerítette hatalmába. […] Egy reggel, amikor tekintetét az ég felé emelte, a magasba, a napra, amely égette a fejét, megállapította, hogy már nem látja. A félelem és a kétségbeesés elegyedett abban a furcsa érzésben, amely hatalmába kerítette, a szeme könnyes lett, zokogva szólongatta anyját. A szegény asszony meghallotta – már egy ideje számított rá, hogy meg kell birkóznia ezzel a fájdalmas pillanattal. Szorosan magához ölelte fiát, kétségbeesetten küzdött, hogy kiragadja őt annak a félelmetes pillanatnak a szorításából, de az őt magát is legyőzte, és sírva fakadt” – írta Bocelli A csend zenéje című, saját élettörténetéről szóló regényében.
A fiúnak a zene jelentette a mentsvárat a nehéz időszakban, egy orosz komolyzene-rajongóval való találkozás a torinói kórházban különösen nagy hatást gyakorolt rá. A férfi egész nap szimfonikus zenét hallgatott, a visszaemlékezések szerint Bocellit annyira magukkal ragadták a dallamok, hogy szinte elfelejtette, valójában kezelés alatt áll.
A fiatal zenerajongó rengeteg hangszeren tanult meg játszani, többek között zongorán, fuvolán, kürtön, harmonikán, szaxofonon és dobon is. Az éneklés is érdekelte, amiben különösen tehetségesnek bizonyult: tizennégy évesen meg is nyert egy dalversenyt Viareggióban, a toszkán tengerparti városban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„A családommal nyaraltam, és a nagybátyám – anélkül, hogy előzetesen megkérdezett volna – benevezett egy versenyre a Caffè Margheritában. Ez volt az első alkalom, hogy igazi közönség előtt léptem fel, nem a rokonaim és a barátaim előtt. Először az O Campagnola Bellát énekeltem, majd az O Sole Miót. Első helyezést értem el, és életem első tapsviharát is megkaptam” – emlékezett vissza az első komoly sikerére.
Pavarotti is el volt ragadtatva a hangjától
A középiskola elvégzése után családja kérésére a Pisai Egyetem jogi karán folytatta tanulmányait, de az éneklést nem hagyta abba, neves tanárokhoz járt. Hogy fizetni tudja az óradíjakat, tanulmányai mellett bárokban zenélt.
Miután elvégezte az egyetemet, egy évig kirendelt védőügyvédként dolgozott, majd elhagyta a jogi pályát, mert úgy döntött: az éneklésnek szenteli az életét.
Pályafutása egy mesébe illő fordulattal kezdődött: az egyik legnagyobb olasz popsztár, Zucchero 1992-ben az új albumára a legendás operaénekessel, Luciano Pavarottival tervezett egy duettet, a dal demóváltozatának felénekléséhez pedig Bocellit kérte fel partnernek. Amikor meghallotta a felvételt, Pavarottit ámulatba ejtette az ismeretlen énekes hangja. Bocelli karrierje innentől kezdve folyamatosan ívelt felfelé: Zucchero az említett duettet az egy év múlva megrendezett turnéján Bocellivel adta elő, a fiatal énekes pedig arra is lehetőséget kapott a popsztártól, hogy szólóban is megmutassa magát: az egyik legnépszerűbb tenoráriát, a Nessun dormát adta elő Puccini Turandot című operájából a turné koncertjein.
A következő évben Bocelli megnyerte az Olaszország leghíresebb dalfesztiváljának számító San Remó-i Dalfesztivált az Il mare calmo della sera című dalával, azonos című első lemezével pedig egy csapásra sztár lett hazájában. Karácsonykor pedig az a megtiszteltetés érte, hogy a Vatikánban, a Szent Péter téren ő énekelhette II. János Pál pápa és több tízezer érdeklődő előtt az egyik legismertebb ünnepi dalt, az Adeste fidelest.
A nemzetközi hírnévre sem kellett sokáig várnia: két év múlva a Con te partirò című dal, illetve annak Sarah Brightman musicalénekesnővel közösen előadott angol–olasz nyelvű változata, a Time to say goodbye világszerte ismertté tette, a duett a slágerlisták élére is felkerült.
Világsztárok csodálatát is kiváltotta
pedig olyan magasságokba ért el, ami korábban csak a könnyűzene legnagyobb csillagainak sikerült: 1999-ben Amerikában már négy lemeze szerepelt a sikerlistákon – ezt korábban csak a Beatles, a U2 és a Led Zeppelin érte el. A Guinness-rekordok könyvébe is bekerült: ugyanebben az évben az amerikai klasszikus zenei albumlista első három helyén az ő lemezei álltak – ez korábban még egyetlen előadónak sem sikerült.
Többek szerint hidat képezett az opera és a pop között, ugyanis mindkét stílusban születtek lemezei, a koncertjein pedig vegyíti a két zenei világot. Nemcsak a rajongói áradoznak róla – vannak, akik „Olaszország hangjaként” emlegetik –, hanem a leghíresebb énekesek is rendszeresen méltatják. A többszörös Grammy-díjas Céline Dion – akivel a The Prayer című dalt adta elő, hatalmas sikert aratva – például így vélekedett róla: „Ha Istennek lenne énekhangja, nagyon hasonlítana Andrea Bocelliére.”
Sokak kedvenc tenorja Dionon kívül még számos világsztárral duettezett, például Ed Sheerannel, Jennifer Lopezzel, Nelly Furtadóval és Barbra Streisanddal is, sőt egyszer virtuálisan Édith Piaffal is színpadra lépett.
„Zene a reményért”
Akik a kezdetektől fogva nyomon követik a pályafutását, úgy vélik, a sok millió eladott album és a számos rangos elismerés ellenére Bocelli egy szerény és alázatos előadóművész maradt. Olyan, aki sosem hagyja cserben a közönségét. A rajongói akkor is számíthattak rá, amikor Olaszországot letarolta a koronavírus-járvány első hulláma: 2020 húsvétvasárnapján az üres milánói dómban adott koncertet, amelyet a YouTube-on lehetett megtekinteni.
„Örülök, hogy Andrea elfogadta a meghívásunkat. Biztos vagyok benne, hogy az ő rendkívüli hangja lesz az erős, meleg ölelés, amelyet most mindenki hiányol” – nyilatkozta Milánó polgármestere, Giuseppe Sala az emlékezetes fellépés előtt, amelyért Bocelli nem fogadott el honoráriumot.
A mélyen vallásos énekművész úgy gondolja, a közönségével kölcsönösen egymásra vannak utalva. „Mindig emlékszem azokra a pillanatokra, amikor valaki azt mondta nekem, hogy a zenémnek köszönhetően újra felfedezte az Istenbe vagy az életbe vetett hitét. Ez a fajta megbecsülés az, ami erőt ad ahhoz, hogy folytassam az éneklést, ez adja a karrierem, és talán az életem értelmét is” – vallotta.
A zenén kívül Bocelli életének másik mozgatórugója a családja. Első feleségével, Enrica Cenzattivel két fiuk van, Amos és Matteo. Utóbbi szintén énekes lett, időnként az apja koncertjein is fellép. Egy megindító közös videóklipjük is készült már, amelyben a Fall on me című, eredetileg egy Disney-rajzfilmhez írt dalt éneklik el.
A Veronica Bertivel kötött második házasságában egy lányuk született, Virginia. Vele is énekelt már duettet Bocelli: apa és lánya a pármai Teatro Regio színpadán Leonard Cohen Hallelujah című örökzöldjét adta elő.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Bocelli számára leginkább a sport jelenti a kikapcsolódást: fut, kerékpározik, lovagol, szörfözik. Fontos számára a természet közelsége és a szabadság megélése, amelyre például a saját hajóján nyílik lehetősége.
A jótékonykodás is fontos része az életének: sok időt tölt az alapítványával kapcsolatos teendőkkel, például a sok ezer áldozatot követelő 2016-os olaszországi földrengés károsultjait is támogatta. A művészetére nemcsak megélhetésként, szolgálatként is tekint: rendszeresen színpadra lép karitatív célú koncerteken. Sokan megjegyezték már róla: olyan énekes, aki a szívével lát.
Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT; valamint Andrea Bocelli: A csend zenéje. Fordította: Balázs István. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 2013.
Kiemelt kép: Getty Images / Jamie McCarthy / Staff
