„Aki jól szeret, az megismer és elfogad” – 88 éve született Vekerdy Tamás

–

Úgy értette a gyerekek lelkét, mint senki más

Nem a pszichológus gyógyít, ő csak katalizál – vallotta Vekerdy, aki sokszor hangoztatta, hogy a gyerekekkel sokkal könnyebb, mint a felnőttekkel. Épp emiatt nem is vállalt terápiában felnőtteket. Ha néhány esetre mégis rábeszélték, mindig rájött, hogy unja a felnőttek baját. Ahogy ő fogalmazott: az antennái a gyerekekre hangolódtak. Velük volt türelme, rájuk jobban rezonált. „A felnőtt kiönti a lelkét, csak közben hazudik, kamuflál, saját maga előtt is leplez. Panaszkodik, de nem a lényegről. A gyerek viszont jobbára makacs, dacos, nem árulja el csak úgy, hogy ez meg ez a bajom, viszont egy idő után rajzban, játékban esetleg kirobbanóan jeleníti meg a problémáját” – mondta a halála évében adott interjúban a 24.hu-nak.

Víg Sára gyerekpszichológus szerint, aki érzelmek kezelésében, emberi kapcsolatokban akar segíteni, annak a másik belső tartalmaihoz kell eljutnia, nem kívülről megszerelni az illetőt, hanem megtalálni azokat az erőket, amivel belülről, „maguktól” tudnak gyógyulni – és ezt Vekerdy nagyon szépen, közérthetően mondta el.

„Nagy tudásával, széles látókörével nem megmondó szakember, hanem egy »kedves, bölcs nagypapa« volt, aki szelíd tanácsokkal támogatta a családokat.

Személyes, megengedő, elfogadó módon állt a gyerekekhez és ugyanígy a szülőkhöz is. A nevelésben felmerülő kérdésekben hitelesen tudta pont erre a hozzáállásra tanítani, biztatni a szülőket, a társadalmat”

– mondja a gyerekpszichológus, akinek szakemberként és anyaként is fontos iránymutatást nyújtanak Vekerdy tanításai.

„Mindig azt gondoltam, hogy úgy tudok közel kerülni, és hatni egy gyerekre – legyen az a sajátom, vagy másé –, ha nagyon figyelek rá és megismerem. Vekerdy üzenete szépen rímelt erre, ezért nagyon komolyan vettem őt, és könnyedén mentem vele azon a fő csapáson, hogy »Aki jól szeret, az megismer és elfogad« – tette hozzá.

A gyereknevelésben is lehet hibázni

Vekerdy hatása a családok életére, a gyereknevelésben vallott nézeteikre vitathatatlan. Nemcsak kinyitotta a világot a szülők számára és sok tekintetben másfajta perspektívát nyújtott az addigi rossz berögződések helyett, de Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus, az Apapara szerzőjének elmondása szerint ennél többet is tett.

„Vekerdy Tamás érthetően és érdekesen beszélt és írt fontos, mindenkit érintő kérdésekről. Mondataival egyrészt megmutatta, hogy a pszichológia nemcsak a felső középosztályé és nemcsak a tudományé, hanem mindenkié, másrészt szembement a szigorú, dogmatikus, előíró gyereknevelési elvekkel. Liberális szemléletével pedig rengeteg frusztrált, önmagában és gyerekeiben bizonytalan szülőt szabadított és szabadít fel mind a mai napig”

– mondta, majd hozzátette: Vekerdy megmutatta, hogy lehet hibázni és hogy lehet a dolgokat sokféleképpen gondolni, csinálni.

A szülők iránt tanúsított empátiája is példaértékű volt. Rámutatott arra, hogy a mai családok épp azért neurotizálóbbak, mert a felnőttek egyre neurotikusabbak. Ez pedig óriási baj, hiszen a gyerekünknek az a legfontosabb, hogy mi, szülők is jól érezzük magunkat a bőrünkben. „Kérdeznünk kellene a gyermeküket gyógyíttató szülőket, hogy »És te, anya, apa, te jól érzed magad a bőrödben?«”

Azzal, hogy őszintén beszélt a szülőket érintő nehéz érzésekről, és legitimálta azokat, sokakat segített át a legsötétebb pillanatokon.

Például akkor, amikor kimondta: „hogy egy anya nonstop egyedül küzdjön egy, két, három, akárhány gyerekkel, az bizony őrület. Időnként az villan át, hogy »na, én most megfojtom ezeket a kölyköket«, aztán »ó, úristen, micsoda gonosz némber, rossz anya vagyok«. És egyre szorong, amit a gyerek is érez, ő is szorong, amitől üvölt, és így tovább.

Az anyukáknak üzenem, teljesen normális a reakciójuk. A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki.”

Ma a felejtés számára tanítunk

A gyereknevelés mellett a halálát megelőző években egyre markánsabb véleményt fogalmazott meg a hazai oktatás helyzetével kapcsolatban is. A problémákat a tőle megszokott árnyaltsággal látta, és elsősorban a gyerekek érdekében tette nyíltan szóvá, miközben nagyon jól tudta, hogy a lehetséges következmények milyen globális, társadalmi szintű problémát okoznak (már nem is a távoli jövőben).

Úgy látta, hogy az elmúlt nyolc-tíz év katasztrófát hozott az amúgy is alacsony színvonalú magyar oktatásba. „Ami most zajlik, az a nemzet elleni merénylet. Az ok, hogy így leszel kezes rabszolga, akin könnyű uralkodni. A buta tömeg béget, az okos egyén kritizál” – mondta a 24.hu már említett interjújában.

Hozzátette azt is, hogy szerinte a ma oktatott tananyag zöme hülyeség, rámutatva, hogy egy felmérés szerint a húsz és harminc közötti felnőttek csupán a gimnáziumi anyag kilenc százalékára emlékeznek úgy, hogy használni is tudják.

„A felejtés számára tanítunk. Orientálni kell, bevezetni, megmutatni. Na de nem ekkora tananyagot! Pláne nem számon kérni másnap. Minek?”

Úgy gondolta emellett, mivel nem a tananyag a lényeg, épp ezért „merő baromság az osztályozás is”. Gyárfás Dorkának fogalmazott így, aki néhány hónappal a halála előtt beszélgetett vele és a fiával, Vekerdy Dániellel.

Az exkluzív interjúban többek közt azt is kifejtette: valójában az iskola tehet arról, ha az átlag műveltségi szint csökken, mert a tantárgyakból nem lehet művelődni. „Abból lehet művelődni, ha a tanárnak a pórusaiból is Horatius párolog. […] Szerintem tévúton jár az egész magyar közoktatás, ha a gyerekek vagy a nemzet – hogy én is használjam ezt a szót, bár nagyon lejáratták – érdekét nézzük. Ez így katasztrófába visz minket, mert nem a világra nyitott embereket képezünk, holott évek óta tudjuk, hogy három dologra lesz szükség a jövőben: kreativitásra, kritikai érzékre és vállalkozókedvre. Ehelyett mi beszabályozott, füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk.” 

Ahol untatnak, onnan menekülj

„Vekerdy gyakran idézte ezt a mondatot tanárától, Mérei Ferenctől, én pedig olyan gyakran hallottam videókban tőle ezt a sort, hogy már tudom is úgy mondani, ahogy ő mondta” – folytatja Szél Dávid a Vekerdyre való emlékezést.

Szerinte nem hiába mondta annyiszor az idézett mondatot, hiszen a közoktatás sok esetben még mindig olyan, hogy onnan, aki teheti, menekül. 

„Egyértelmű az üzenet: a közoktatásnak, az oktatásnak nem kellene unalmasnak lennie, hiszen a gyerekek, pláne a kisgyerekek szomjazzák a tudást, mégis, nagyon hamar kiábrándulnak, unatkozni kezdenek. Vekerdy szavait a szülők meghallották, a közoktatás irányítói kevésbé” – tette hozzá a tanácsadó szakpszichológus felidézve, hogy

Vekerdynek elvitathatatlan szerepe volt a hazai alternatív oktatás elindításában, pedagógiai modellek kidolgozásában és a Waldorf iskolák megszervezésében is.

Szél Dávid emellett azt is elárulta, hogy számára Vekerdy három dolog miatt is fontos. Egyrészt általa értette meg, hogy miért fáradnak el a kisgyerekek az iskolában olyan hamar és miért van szükségük arra, hogy rohangáljanak, hangosak legyenek. „Mert egy aránytalanul kis testben lévő tüdővel kell megtölteniük oxigénnel egy aránytalanul nagy fejet. Mivel viszont egy hibás pedagógiai koncepció miatt rögtön elsősként 45 percet csendben kell ülniük, ezért nem jut az agyuk elég oxigénhez. Ezt kompenzálják úgy, hogy olyan tevékenységeket folytatnak (üvöltés, futás), amihez sok oxigén kell.” 

A másik viszont egy sokkal személyesebb vonatkozású történet. 2015-ben ugyanis Dávid az esélytelenek nyugalmával hívta fel Vekerdyt azzal a kéréssel, hogy írjon a készülő első könyve hátlapjára ajánlót. Legnagyobb meglepetésére azonban Vekerdy igent mondott, pedig nem is ismerték egymást, sosem találkoztak. „Kinyomtattam a kéziratot, postára adtam az anyagot, egy héten belül már el is küldte a sorait, amik azóta is ott vannak az Apapara című, már többször újranyomtatott könyvem hátlapján.

És végül azért is fontos ő, mert elérhető volt. Nem volt benne sem gőg, sem arrogancia, nem beszélt magas lóról, nem keltette azt az érzést, hogy ő tudja a tutit, az egyetlen üdvözítőt.”

Ha az iskola is átvette volna Vekerdy szemléletét, boldogabb és eredményesebb gyerekeink lennének

Amikor a már említett 24.hu-interjúban Vekerdyt arról kérdezték, mi a pályájának, életművének legfontosabb megállapítása, azt válaszolta: „hogy a gyerekek pszichés problémái nemcsak a családban, hanem legalább annyira az iskolában gyökereznek”.

Lennert Judit oktatáskutató – akit arról kérdeztünk többek közt, miben rejlik Vekerdy örökségének fontossága az oktatásra vetítve – a fenti gondolathoz kapcsolódva megjegyezte: bár való igaz, hogy az iskola is hat a gyerek mentális egészségére, de ennek nem kell feltétlenül negatívnak lennie. Szerencsésebb országokban ugyanis az iskola éppen hogy ellen tudja tételezni az esetleges negatív családi hatásokat.

„Nálunk viszont sajnos régóta igaz, hogy az iskola, a maga egyéni versenyközpontú és nem túl gyermekbarát megközelítésével túl nagy stresszt rak a gyerekekre, a gyermekpszichológusok be tudnak számolni ennek negatív hatásáról a gyerekek pszichéjére.

Sajnos ma már nem pusztán a zsúfolt tananyag és a katonás frontális módszerek okoznak gondot, hanem az is, hogy maguk a pedagógusok is rossz állapotban vannak. Az ő mentális egészségük alapvető lenne a gyerekek szempontjából” – mondja.

Szerinte pedig a mostani történések – mint a státusztörvény – a már nagyon rossz helyzeten tovább fognak rontani. Úgy fogalmaz: az iskola mára egy egészségre káros, veszélyes hellyé kezd válni, ahonnan kiégett tanárok és gyerekek jönnek ki, és ahol a kiválasztódás alapja az lesz, ki az, aki kibírja, ez viszont egyenesen vezet a szociopata, öntelt, érzéketlen elithez. Épp ezért szerinte az iskolában szükség lenne olyan szakemberekre, akik kezelik a tanulók és pedagógusok pszichéjét. 

„Minden tanárnak tudatában kellene lennie annak, hogy a gyerekek különböző háttérrel rendelkeznek, és ezt beépítve a pedagógiájába kellene minden gyerekből a maximumot kihozni. De ehhez az is kellene, hogy a magyar individuális materiális értékrendet felváltsa egy közösségi nem materiális értékrend.

Vekerdy örökségének leginkább azt tartom, hogy jól látta, mennyire stresszes a gyereknevelés, és minden tevékenysége arra irányult, hogy ezt csökkentse. A szülőknek szóló tanácsai azt üzenték, nem lehet senki sem tökéletes, de ez nem baj. Mindig lehet jobban csinálni.

Sajnos ezt a szemléletet az iskola nem vette át, pedig így boldogabb és eredményesebb gyerekeink lennének” – fejtette ki az oktatáskutató.

Kiemelt kép: Kovács Tamás

Filákovity Radojka