Szabadság, pénz, empátia – Miért tettetik felnőttek, hogy betegek?
2008-ban egy Dina Leone nevű baltimore-i nő megdöbbentő hírt osztott meg barátaival és családjával: gyomorrákot diagnosztizáltak nála. Blogot indított és Facebook-bejegyzéseket írt, gyakorlatilag mindenkit tájékoztatott a kezeléséről és a betegség előrehaladásáról. A 37 éves, kétgyermekes anya nem csupán üdvözlőlapok áradatát kapta (a nyilvánosságnak hála idegenektől is), hanem pénzt is – hogy segítsenek kifizetni a kezeléseit és teljesíteni utolsó kívánságait. Az egész nagyon tragikus volt – és egyben óriási átverés is. De miért hazudna valaki arról, hogy beteg? Mózes Zsófi írása.
–
A rendőrség nyomozott Dina Leone ügyében, és hamarosan kiderült, hogy a kórházakban, ahol állítólag járt, semmi nyoma a nő kezelésének. Leone végül beismerte, hogy több mint három éven át rákosnak tettette magát, mire vádat emeltek ellene. Bár Leone esete a szélsőséges példák közé tartozik, egy új tanulmányból kiderült, hogy a betegségek színlelését nem nőjük ki a gyerekkorral.
Betegnek lenni általában meglehetősen kellemetlen élmény
Annak ellenére, hogy sokan sokat tesznek az egészségükért, vitathatatlan, hogy az egészségi állapotunk romlásának vannak bizonyos előnyei is.
Ilyen például
-
a betegszabadság az iskolában vagy a munkahelyen,
-
a korai nyugdíjazás,
-
az, hogy baleset esetén fizet a biztosító,
-
és hogy több pozitív figyelmet kapunk a partnertől vagy a szüleinktől.
Ezek miatt – és persze más okokból kifolyólag – néha még a teljesen egészséges emberek is megjátsszák, hogy betegek, a betegség színlelésének pedig különböző szintjei vannak a meglévő tünetek enyhe eltúlzásától az egészségügyi probléma teljes kitalálásáig.
Mivel számos betegségtípus kezdeti diagnózisa jellemzően a beteg önbevallásán alapul, sok esetben meglehetősen könnyű a színlelés – legalábbis egy ideig.
Annak megállapítására, hogy valójában milyen súlyos a betegséget színlelő emberek problémája, egy nemzetközi kutatócsoport készített tanulmányt. A Psychology & Neuroscience című folyóiratban nemrég megjelent kutatásban a csapat 975 holland felnőtt adatait elemezte, akik egy online interjúban több, a betegség színlelésével kapcsolatos kérdésre válaszoltak. Az interjú arra vonatkozó kérdéseket tartalmazott, hogy hány százalékuk színlel betegséget, a résztvevők egy bizonyos cél elérése érdekében színlelték-e valaha, hogy nincsenek jól, és ismernek-e olyan embereket, akik a korábban hazudtak az egészségügyi állapotukról.
Gyakoribb, mint gondolnánk
Sok egészségügyi szakember úgy véli, hogy a betegség színlelése csak nagyon ritkán fordul elő, de a vizsgálat eredményei egészen más képet festenek. A kutatás résztvevői szerint körülbelül minden harmadik ember (31,2 százalék) szokott betegséget színlelni. A résztvevők arról is beszámoltak, hogy 22,7 százalékuknak volt olyan személy a családjában, aki a múltban betegséget színlelt valamilyen okból; és 24,9 százalékuknak van olyan barátja, aki hasonlóan tett.
A legmagasabb arányt azonban azok a kollégák tették ki (egészen pontosan 38,9 százalékot), akik a betegszabadsággal járó plusz szabadnapok miatt döntöttek úgy, hogy inkább betegnek tettetik magukat.
A vizsgálatban résztvevők 14,3 százaléka még azt is bevallotta, hogy a múltban maga is színlelt betegséget, 55 százalékuk fizikai tüneteket, 7,4 százalékuk mentális tüneteket, 37,5 százalékuk pedig mind fizikai, mind mentális tünetekről is hazudott már. A legtöbb ember, aki maga is színlelt betegséget, bűntudatot érzett emiatt (80,6 százalék), de néhányan (16,5 százalékuk) úgy vélték, hogy ez sokkal inkább izgalmas, mintsem helytelen.
Az a 14,3 százalék, aki bevallotta, hogy a múltban maga is színlelt már betegséget, valószínűleg nem egyezik a valós előfordulási aránnyal, mivel vannak, akik épp a bűntudat miatt nem szívesen ismerik be, hogy erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgot tettek. Az a 38,9 százalék pedig, akinek van olyan kollégája, aki betegséget színlelt, valószínűleg magasabb, mint a valós arányok, hiszen egyesek téves feltételezésekkel élhetnek munkatársaik tettetését illetően.
A szakemberek szerint a valós számok közel állhatnak a vizsgálatban résztvevők által jelzett 31,2 százalékos alaparányhoz, mivel ez a szám nagyjából megegyezik azzal, amit más országokban végzett korábbi vizsgálatok mértek.
A betegség színlelésének fő motivációja jellemzően a szimpátia elnyerése
Az emberek szeretnek a figyelem középpontjában lenni, szeretik a jókívánságokat és az ismerősök aggódó hívásait. Néha azonban az átveréseket a legegyszerűbb és legalantasabb okokból követik el: a pénz miatt. Hiszen semmi sem nyitja meg jobban a pénztárcákat, mint a beteg vagy sérült emberek iránti együttérzés, és csak keveseknek van bátorsága megkérdezni, hogy tulajdonképpen hová megy az összegyűjtött támogatás. A fentihez hasonló volt a bostoni Kristen Clougherty este, aki 1999-ben azt mondta barátainak és családtagjainak, hogy rákos. A nevében öt kilométeres futást szerveztek, és mintegy ötvenezer dollárt gyűjtöttek össze, amit állítólag végül új autóra és mellimplantátumokra költött.
A motivációk persze vegyesek, és a betegséget színlelő embereknek számos oka lehet arra, hogy minél tovább fenntartsák a probléma látszatát. Vannak azonban, akik valóban küzdenek egy betegséggel – nem rákkal, sokkal inkább mentális problémával, aminek következtében úgy tesznek, mintha a fizikai betegségük lenne.
Kivetített Münchausen-szindróma
Az egy dolog, ha egy felnőtt barát vagy munkatárs betegséget színlel szimpátiáért vagy szabadidőért, ennél azonban sokkal tragikusabbak azok az esetek, amik gyermekeket érintenek.
A színlelt rendellenesség egyik típusa, a kivetített Münchausen-szindróma azt a jelenséget írja le, amikor egy felnőtt úgy tesz, mintha az általa gondozott gyerek lenne beteg.
2003-ban egy akkor hétéves kislány, Hannah Milbrandt szülei azt mondták barátaiknak és családtagjaiknak, hogy lányuk rákos. Sütiárulással és adományokkal mintegy tízezer dollárt gyűjtöttek össze a családnak az év áprilisa és decembere között, amikor végül kiderült, hogy Hannah valójában makkegészséges.
Pedig Teresa Milbrandt mindent megtett annak érdekében, hogy lánya betegnek tűnjön: leborotválta a haját, hogy a kemoterápia mellékhatásait imitálja, védőmaszkot viseltetett vele, mintha az immunrendszere sérült volna, és még altatót is adott Hannahnak, hogy kábának tűnjön.
Ami még rosszabb, a lányt nem avatták be a tervbe: a szülők elhitették, hogy tényleg meg fog halni, és terápiára küldték, hogy megbirkózzon azzal a ténnyel, hogy nem fogja megélni a tinédzserkorát.
Bár a Münchausen-szindróma egy ritka rendellenesség, közel sem egyedülálló: két évvel korábban egy indianai nő több mint hatezer dollárt gyűjtött össze azzal, hogy azt füllentette a családjának: leukémiás.
Még ha nem is ilyen mértékben, de összességében a célok elérése érdekében történő színlelés valójában egyáltalán nem olyan ritka, mint azt a szakértők korábban hitték: az emberek körülbelül egyharmada tettet időnként rosszullétet. Mivel a kutatási eredmények egy jelentősebb társadalmi problémára utalnak, az orvosoknak és a pszichoterapeutáknak mindezeket szem előtt kell tartaniuk, amikor a pácienseket kezelik.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Westend61